{"id":10106,"date":"2021-02-25T19:50:00","date_gmt":"2021-02-25T18:50:00","guid":{"rendered":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/?p=10106"},"modified":"2021-02-11T19:51:33","modified_gmt":"2021-02-11T18:51:33","slug":"elegedetlenek","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2021\/02\/25\/elegedetlenek\/","title":{"rendered":"El\u00e9gedetlenek"},"content":{"rendered":"

Borb\u00e9ly Szil\u00e1rdnak<\/em><\/p>\n

F\u00e1ztam, \u00e9s a hidegben az any\u00e1m kez\u00e9t szorongattam, mik\u00f6zben f\u00fajt a sz\u00e9l, \u00e9s a szemembe hordta a t\u0171hegyes es\u0151cseppeket. Ut\u00e1ltam, \u00e9s sz\u00e1molni kezdtem, hogy m\u00e9g mennyit kell l\u00e9pnem a biztons\u00e1gos meleg szob\u00e1ig, ami persze csak \u00e1lom volt. Hi\u00e1ba l\u00e9ptem volna be a h\u00e1zba, hi\u00e1ba kerestem volna a duruzsol\u00f3 kandall\u00f3t, hi\u00e1ba. Ami nem is lett volna akkora trag\u00e9dia, ha nem a lelkem f\u00e1zott volna mindig, hanem csak a b\u0151r\u00f6m. A lelkem didergett. Amit nem tudott volna felmeleg\u00edteni egy kandall\u00f3 sem, se semmi. Teh\u00e1t tov\u00e1bb f\u00e1ztam a hidegben, az any\u00e1m kez\u00e9t szorongatva, mik\u00f6zben a hideg a csontjaimig hatolt, \u00e9s az sem meleg\u00edtett fel, ha az ap\u00e1mra gondoltam, aki b\u00e1rcsak soha nem t\u00e9rne vissza hozz\u00e1m, az any\u00e1mhoz, teh\u00e1t hozz\u00e1nk. Legsz\u00edvesebben kiszabad\u00edtottam volna a kezem az any\u00e1m kez\u00e9b\u0151l, \u00e9s ott a semmi k\u00f6zep\u00e9n lefek\u00fcdtem volna a f\u00f6ldre, becsuktam volna a szemem, \u00e9s azt gyakoroltam volna, hogy milyen halottnak lenni. Az sem zavart volna, hogy a f\u00f6ld hideg, \u00e9s att\u00f3l sem f\u00e9ltem volna, hogy megbetegszem. Az ap\u00e1m hely\u00e9be akartam k\u00e9pzelni magam, aki nem tudom mi\u00e9rt, minduntalan meg akart feledkezni a megv\u00e1ltoztathatalan t\u00e9nyr\u0151l, hogy meg kell halnia. Hogy nek\u00fcnk nem fog hi\u00e1nyozni, \u00e9s hogy nem fogunk \u00f3r\u00e1kat sem t\u00f6lteni azzal, hogy visszaid\u00e9zz\u00fck a borg\u0151z\u00f6s hangj\u00e1t, a borost\u00e1s arc\u00e1t, \u00e9s azt az utols\u00f3 pillanatot, amit egy\u00fctt t\u00f6lt\u00f6tt\u00fcnk, \u00e9s amikor \u00fagy ell\u00e1tta mind az \u00e9n, mind az any\u00e1m baj\u00e1t, teh\u00e1t a bajunkat. Mik\u00f6zben pr\u00f3b\u00e1ltam l\u00e9p\u00e9st tartani az any\u00e1mmal, minden egyes l\u00e9legzetv\u00e9tel f\u00e1jt \u00e9s \u00e9getett, \u00e9getett \u00e9s f\u00e1jt, mintha a l\u00e9gutaimat ac\u00e9lforg\u00e1ccsal s\u00farolt\u00e1k volna v\u00e9gig. De l\u00e9legeztem, \u00e9s majd megfagytam, mik\u00f6zben kal\u00e1szt szedni megy\u00fcnk. Arra gondolok, hogy de j\u00f3 lenne, ha ny\u00e1r lenne m\u00e1r \u00e9s v\u00e9gre, igazi ny\u00e1r, olyan ny\u00e1r, amikor megt\u00f6rt\u00e9nhet minden, \u00e9s meg is t\u00f6rt\u00e9nik minden. Igazi \u00e9lm\u00e9nyekre v\u00e1gytam, igazi ny\u00e1rra, hogy b\u00e1trabb legyek, mint ilyenkor, ny\u00edltabb, \u00e9s hogy v\u00e9gre szerelembe essek. Naps\u00fct\u00e9st akartam, meg rengeteg ny\u00edl\u00f3 vir\u00e1got, mik\u00f6zben az any\u00e1m szavai j\u00e1rtak a fejemben, aki szerint nekem semmi sem j\u00f3. N\u00e9ha, ha k\u00f6rben\u00e9z a vil\u00e1gban, neki is sz\u00edvesen felfordulna a gyomra, de ilyenkor mindig k\u00e9pes meger\u0151ltetni mag\u00e1t, \u00e9s megtesz mindent, hogy ne kelljen folyton el\u00e9gedetlenkednie. F\u00e1ztam, \u00e9s a pirkadat kiismerhetetlens\u00e9g\u00e9n gondolkodtam, mert nem tudtam, mit rejt ez a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g. Nem mintha nem l\u00e1ttam volna semmi, sokkal ink\u00e1bb az\u00e9rt, mert nem tudtam kiismerni, ahogy az any\u00e1mat sem, \u00e9s az ap\u00e1mat sem. F\u00e9ltem, hogy amint ki\u00e9r\u00fcnk a tarl\u00f3ra, valami megfejthetetlen v\u00e1r majd r\u00e1m, valami, ami hideg \u00e9s riaszt\u00f3, valami embertelen. Pr\u00f3b\u00e1ltam meg\u00e9rteni az any\u00e1m \u00e9s az ap\u00e1m tal\u00e1lkoz\u00e1s\u00e1t, ami egyszerre volt \u00f6rd\u00f6gi adom\u00e1ny, \u00e9s az embertelen szenved\u00e9s forr\u00e1sa. Nem tudtak, csak bonyodalmakkal \u00e9s f\u00e9lrel\u00e9p\u00e9sekkel \u00e9lni, boldogtalan n\u0151k\u00e9nt \u00e9s f\u00e9rfik\u00e9nt. Any\u00e1m azt rem\u00e9lte, hogy az ap\u00e1m a szenved\u00e9st\u0151l majd megtisztul, hogy jobb lesz, b\u00f6lcsebb \u00e9s meg\u00e9rt\u0151bb. De ehelyett m\u00e9g hidegebb lett, \u00e9s m\u00e9g k\u00f6z\u00f6mb\u00f6sebb, \u00e9s nyugodtabb, miut\u00e1n igaz\u00e1n meg\u00e9rtette a v\u00e9gzetet. A mag\u00e1nya m\u00e9g f\u00e9lelmetesebb lett a vil\u00e1gban, mint annak el\u0151tte. F\u00e1zott a kezem, meg a l\u00e1bujjam a cip\u0151ben. A p\u00f3kh\u00e1l\u00f3kat a dr\u00f3tker\u00edt\u00e9sen kirajzolta a z\u00fazmara. Nekem meg egy, nem is tudom, hol olvasott vagy hallott kis dal- vagy versr\u00e9szlet \u00f6tl\u00f6tt az agyamba, miszerint \u00e9n magam leszek a z\u00fazmara, \u00e9s hogy a h\u00f3val olvadok, hogy elillanok, ak\u00e1r csak a t\u00e9l, ak\u00e1r a s\u00f3hajok. J\u00e1t\u00e9k gyan\u00e1nt be\u00e9rtem egy \u00fatsz\u00e9li bottal, \u00e9s amint any\u00e1m kiejtette az ap\u00e1m nev\u00e9t, els\u0151 alkalommal, mi\u00f3ta elindultunk otthonr\u00f3l, \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl is k\u00f6nnybe l\u00e1badt a szemem, amely a v\u00e9rt\u0151l izzott, \u00e9s arra gondoltam, hogy ha szembe tal\u00e1lkozn\u00e9k az ap\u00e1mmal, akkor az \u00e9g sem \u00f3vta volna meg a haragomt\u00f3l, \u00e9s a botomt\u00f3l, mert \u00e9reztem hogy bennem a gy\u0171l\u00f6let szikr\u00e1j\u00e1b\u00f3l lassan vad t\u0171zvihar lesz, \u00e9s nem lett volna mened\u00e9ke az ap\u00e1mnak, ha az utunkat \u00e1llja, ha ide ette volna a fene. Tudtam, val\u00f3ban tudtam, milyen gonosz lett volna, amit vele tenni sz\u00e1nd\u00e9koztam volna, de a haragom, amit vele szemben t\u00e1pl\u00e1ltam, er\u0151sebbnek bizonyult minden megb\u00e1n\u00e1sn\u00e1l. A haragom, amely a haland\u00f3 \u00e9s gonosz ap\u00e1mra a legf\u0151bb gonoszt szabad\u00edtotta volna ki bel\u0151lem. Az any\u00e1m persze nem akart nem a tulajdona lenni, nem is menek\u00fclt a zsarnoki uralma al\u00f3l, jogokat \u00e9s szabads\u00e1got sem k\u00f6vetelt mag\u00e1nak, mint aki nem is akar saj\u00e1t \u00e9s \u00f6n\u00e1ll\u00f3 \u00e9letet \u00e9lni. \u00c9n persze meg szerettem volna gyilkolni, bilincsbe szerettem volna verni, a szerencs\u00e9tlens\u00e9g \u00e9s a gyal\u00e1zat m\u00e9ly\u00e9re tasz\u00edtva, meg akartam tiporni a nem l\u00e9tez\u0151 lelk\u00e9t \u00e9s a nem l\u00e9tez\u0151 sz\u00edv\u00e9t, meg szerettem volna fosztani a nem l\u00e9tez\u0151 embers\u00e9g\u00e9t\u0151l, hogy \u00fagy reszkessen a sz\u00ednem el\u0151tt, ahogy \u00e9n \u00e9s az any\u00e1m reszkett\u00fcnk el\u0151tte, amikor t\u00e9rden \u00e1llva lest\u00fck a k\u00edv\u00e1ns\u00e1gait, amikor akarat\u00e1t visszhangozt\u00e1k a falak, amikor az \u00e1rny\u00e9k\u00e1nak lenni sem mert\u00fcnk, amikor a legutols\u00f3, \u00e9s a legengedelmesebb \u00e9s a legsz\u00f3fogad\u00f3bb csel\u00e9djei voltunk mi ketten, mert \u0151 volt az urunk, mert \u0151 \u00edgy akarta, mert \u0151 szabta a t\u00f6rv\u00e9nyeket. Azt j\u00e1szottam, hogy mind er\u0151sebben r\u00e1v\u00e1gtam az \u00fatsz\u00e9len tal\u00e1lt botommal a ker\u00edt\u00e9sre, hogy a z\u00fazmara krist\u00e1lycukorra eml\u00e9keztet\u0151 szemcs\u00e9i lehulljanak a f\u00f6ldre. A dr\u00f3t z\u00f6rg\u00e9s\u00e9re egy-egy kutya is el\u0151szaladt, \u00e9s nekem az ap\u00e1m szavai jutottak eszembe, amint az arcomba ord\u00edtja hogy egy hazug kutya vagyok, \u00e9n pedig legsz\u00edvesebben az arc\u00e1ba v\u00e1gtam volna, hogy a kutya, az nem hazudik. Lehet, hogy m\u00e1sk\u00e9pp ugat, ha tolvaj j\u00e1r a tany\u00e1n \u00e9s a kertek alatt, \u00e9s m\u00e1sk\u00e9ppen ugat, ha a gazd\u00e1ja j\u00f6tt\u00e9t \u00e9rzi, lehet, hogy vony\u00edt, ha veszedelmet \u00e9rez. Mert a kuty\u00e1ban van becs\u00fclet, \u00e9s csak az ember k\u00e9pes hazudni, \u00e9s az igazi ugat\u00e1s, az az ap\u00e1m besz\u00e9de. Az \u00fatsz\u00e9li botom egyszerre m\u00e9rhetetlen \u00e9s legy\u0151zhetetlen er\u0151t adott nekem, amit a leghatalmasabbnak \u00e9reztem valamennyi er\u0151 k\u00f6z\u00f6tt a f\u00f6ld\u00f6n. \u00dagy \u00e9reztem, hogy most m\u00e9g az ap\u00e1m sem tudna t\u00f6nkretenni, meg\u00f6lni, megfojtani, vagy agyonverni. Ink\u00e1bb \u00e9n k\u00f6t\u00f6ttem volna g\u00fazsba, \u00e9s vertem volna bilincsbe, \u00e9s nem csak a test\u00e9t, de a neml\u00e9tez\u0151 lelk\u00e9t is eltiportam volna. Az\u00e9rt, ami\u00e9rt nem n\u00e9zett r\u00e1, ami\u00e9rt nem sz\u00f3lt hozz\u00e1m, ami\u00e9rt napok teltek el, hogy v\u00e1laszt adott volna, ami\u00e9rt csak vonszolni tudtam magam, ami\u00e9rt \u00fagy markolt bel\u00e9m, ami\u00e9rt \u00fagy l\u00fcktetett a sz\u00edvem. Ami\u00e9rt nem aludhattam, nem ehettem, ami\u00e9rt h\u00e1nyigerem volt, \u00e9s sz\u00e9d\u00fcltem, \u00e9s remegtem, ami\u00e9rt rosszul voltam, ami\u00e9rt nem volt kedvem, nem volt er\u0151m, \u00e9s ami\u00e9rt megmagyar\u00e1zhatatlanul r\u00e1mt\u00f6rt a s\u00edr\u00e1s. Akkor biztos, hogy neki sem lett volna kedve ugatni. A saj\u00e1t \u00e9letem igazs\u00e1g\u00e1t teljes\u00edtettem volna be, \u00e9s az ap\u00e1m v\u00e9ront\u00e1s\u00e1\u00e9rt h\u00e1bor\u00faval, a tolvajl\u00e1s\u00e1\u00e9rt nincstelens\u00e9ggel, az akarata kegyetlens\u00e9g\u00e9\u00e9rt minden szeretet elveszt\u00e9s\u00e9vel fizettem volna. Mik\u00f6zben f\u00fajt a sz\u00e9l, \u00e9s a szemembe hordta a t\u0171hegyes es\u0151cseppeket, f\u00e1ztam, \u00e9s a hidegben kitapintottam a zsebemben a kem\u00e9ny keny\u00e9rh\u00e9jat, amit m\u00e9g otthon dugtam el. Rabnak \u00e9reztem \u00e9s gondoltam magam, akit csak ez a keny\u00e9rh\u00e9j k\u00f6t a vil\u00e1ghoz, ahol m\u00e1sok, akik nem nincstelenek, szerencsep\u00e9nzt hordanak magukn\u00e1l, nehogy valaha is teljesen nincstelenn\u00e9 v\u00e1ljak. Any\u00e1m k\u00f6zben, nem tudom, mi\u00e9rt, \u00fagy nevette el mag\u00e1t, ahogy csak a nincstelenek k\u00e9pesek elnevetni magukat. Tal\u00e1n mag\u00e1t nevette ki, hogy mennyire nincstelen. Mint akinek a humor\u00e1t m\u00e9g nem zab\u00e1lta f\u00f6l a j\u00f3m\u00f3d, a p\u00e9nz, \u00e9s az el\u00e9gedetts\u00e9g zs\u00edros disznaja.<\/p>\n

Continue reading El\u00e9gedetlenek<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":295,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[482,9],"tags":[],"class_list":["post-10106","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-482","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/10106","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/295"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=10106"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/10106\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":10107,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/10106\/revisions\/10107"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=10106"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=10106"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=10106"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}