P.M.-nek (és B.P.-nek) A fotelből szakállas manó nagykockás ingben, szódás üveg talpa mögül hunyorgó tüze kristály tisztán látta a valót. Tanította is: talán mester volt, (soha meg nem tudhattam: igazat írtam és futhattam…) Nem is hibázott – csupán egyszer: Pestre csalta kolléganőjét tudásról tanúságot tenni s emberségről...
Porcelán tányérban ragyog az este Zöldséges tálkában lapul a múlt Húsmentes raguját régen kereste Jónéhány szőlőszem messze gurult Megvadult szarkák ma kincset rabolnak Átszabott ruhában pózol az ősz Faragott villával eszik a holnap Aprócska viharral havat előz Vaskanál merülhet kongó edénybe Híg levest osztogat végtelen tél Sorokban...
a hobbiköltő hétköznap öt órakor kel. hétre a munkahelyén van, becsületesen menedzserkedik fél nyolc és fél öt között, négy óra harmincegy perckor angolosan távozik. a hobbiköltő esténként mackónadrágban üldögél az erkélyen. szigorúan Marlborót szív, csak minden harmadik slukkot tüdőzi le. a hobbiköltő kezet most dohányzás után. behordja...
Portásként ül magas ágon, hogy a ponyvára jól rálásson, tudta jól, hogy szerelem autószerelő szlogen s az út szerelőaknára fut, az intelem, tanulj fiam, hogy magasra juss. Hatott hát, főiskolát végzett, s már mindent felülről nézett, taposott, küzdött, talpalt, ha szivatták, titkon nyalt fart. Fúrt sokat, mindent jelentett, neki...
Egymás arcába köptétek a tegnapjaitokat. Ó, mily bűzös undor a bűnötök. Talán lelketek mélyéből duzzadt a szátokig, s megfogant az átok, amit cigány anyák jósoltak rátok, mert elloptátok lábaik alól a jövőt, s nem tudnak már hova lépni, majd ezután csak a nyakatokra! 0
valami rossz parancs nemes gesztusok valami sejtelmek ígérete vakít naponta három négy verset olvasok – parancsra ha bírják csontjaid képtelen vagyok az önvédelemre eszembe sem jut ellenszegülni visznek a vezényszavak kétségbeesve felsőbb parancsokkal szembesülni miközben könyvet olvasok és újságot – az idő vicces kedve molesztál borral keverem az egyhangúságot...
az ember végül homokos lesz és egy vizes sáros síkra ér okos – vagy oktalan – egyre megy már fejével (szemein által) körülnéz s megállapítja éppúgy mint kenyér nő nincs már… bár neki nem is kell már – se a remény… felüt egy üres lapokkal teli könyvet s elkezd...
Már a félbefulladt sóhajok mögé se sejtelek, halk szisszenés, beszív csak, és kifúj, kristályba dermedt pára hull alá, a téli képzelet ködfolt csupán, nincs benne semmi új. Mozdulatlanul állok a gyémántékes ég alatt, egy másodperc, s a táguló tüdő visszaszívja hófehér pamacsba burkolt múltamat, megsejteni már nem marad...
bömböl az új kertész megszúrta az ujját kesztyűje az nem volt metszi világ gondját hallom ahogy ordít halomba hull könnye igazgyöngye potyog lassan szedi össze kedvem támadt írni könnyíteni dolgát ingatja a fejét töltök egy kis vodkát hanyatlik a lárma pincében jár teste rózsa rózsa rózsa...
791. szám
Interjú
Sztárinterjú
Meződi (Apostol) József: „Oda kell állni a színpadra, hogy eljátszd, amit elvárnak tőled”
Az Apostol együttes több mint fél évszázados pályafutása alatt a magyar könnyűzenei színtér megkerülhetetlen szereplőjévé nőtte ki magát, és még ma is jelentős rajongótábort tudhat magáénak. Dalaikkal felidézik azokat a „régi szép időket”, melyek talán soha nem is léteztek, de mégiscsak keserédes nosztalgiával vágyakozunk utánuk. Meződi Józseffel, a formáció...
Elfáradtam. Orvos, pszichológus, hivatalos papírok, EKH-gyűlés vagy előadás, lektorálás, állásinterjúk, tesztek – betegen, lázasan, ibuprofent nyeldekelve kúszok be a darálóba minden reggel. Sok volt. Legalább ez az átkozott köhögés elmúlhatna már így 2 hónap után… A hétvége mondjuk rendszerint szabad program. Most épp interjú lesz szombaton, rólam, bármiről, nincs...
Mielőtt sziromként lehullok a porba, még elmondom, hogy mit szerettem volna. Látni a ragyogást, vigyázni az álmot, gazdaggá tenni mindent, mi sivár volt. Koldusnak, betegnek megadni a vigaszt, soha senkitől meg nem tagadni azt. Gyertyafényben kedves angyalokat várni, a teliholdnál vágyakat kívánni, az úton megtalálni a legszebb követ, és...
Át kéne mosni a lelkemet, hogy a sok rárakódott év áttetsző legyen, mert úgy könnyebben látja az elfáradt szemem, amit a múlt viharai összehordtak az akaratomon kívül, alattomos csendben, És ez bizony nincs így rendben. Hiszen a lélek kőkemény adomány, védőpajzs a létben, a harcban, a csalfa gyengeségben, a...