Arabok közt zsidó vagyok, feketék közt sárga. Máskor testi hibám miatt taposol a sárba. Gyűlölsz apám múltja miatt. Biztos vagy magadban! Emberré csak Te válhattál, én – állat maradtam. Arról, amit együtt látunk, – más jut az eszembe. Ha virággal megyek feléd, – karóval jössz szembe. ...
A templomgerinc tetejéről hogy száll a sok galamb és veréb egy se – hát mire jó ez? már köd oszlik a kertek mögött végig a bokrok fagyott ágain a házak között menekül egyedül érted te ezt? az ablak mellet álltál gyenge fényben az utcát nézted kire vártál – jön-e...
read more
Likes
A Fedél Nélkül csapata, szerkesztők, szerzők, terjesztők és önkéntes segítők, igaziból egy szép, nagy család, és mint minden családnak, nekünk is fontos a karácsony megünneplése. December 13-án jöttünk össze a Szentkirályi utcában. Minden érkező kapott egy nyerő tombolajegyet, aztán mehetett a svédasztalhoz. Két kedves tündérünk, Annina és Orsika most...
read more
Likes
Az egykori nomád népek keltetőjében, a mai Kína, Oroszország és Mongólia határán több tucatnyi törzsszövetség jött létre, akik a Kínai Birodalom, aztán az erősödő iszlám hódítás vagy éppen egy újabb és erősebb nomád törzsszövetség elől menekülve kerestek maguknak új legelőket, új hazát. Zömében a szárazföld belseje felé, a Selyemút...
read more
Likes
„Ezzel az egyszerű módszerrel letagadhat 10 évet” Ezt a remek ajánlatot láttam internetes ámokfutásom közben. Így hívom azt a nem különösebben előrevivő, de annál időrablóbb tevékenységemet, amikor reggel meditáció és/vagy napüdvözlő pozitív gondolatok és a sorsom helyett én a telefont veszem a kezembe, hogy aztán gazdagodjak valami hülyeséggel. Lehet,...
read more
Likes
A poros úton ballag egy szekér hazafelé. Vörös tengerben süllyed el a Nap. A kerítéssé váló árnyak állják körbe az estikeillatú kert kora esti meséjét. Kellemes, hűs szellő szalad végig a kertek alján. Denevérek indulnak el vadászni. A vacsoracsillag már kiakasztotta az est szekerére a lámpást. Neszek indulnak el...
read more
Likes
Húsz éve itt lakom, napi nyolc órában. Vidor város színházának díszletgyártó műhelyében. Állítólag sehol nincs ekkora színház, a csontjaimon érzem, hogy ilyen hatalmas díszletek sincsenek szerte Mazúriában, ahogy az országot nevezik. Húsz éve költöztünk ide a városközpontból. Először az átadás történt meg. Felvonultak városunk akkori vezetői, az impozáns épület...
read more
Likes
A sötétzöld függöny résein a közönségre láttam. Alig kellett pár milliméternyit meglibbenteni és láttam az ágáló, izgatott tömeget. Várták az előadást. Szórakozni jöttek. Lassan kiléptem a fényre. Fájdalmas volt és verítékeztem a lámpák forróságától. Próbáltam nyugodt maradni és néha sikerült is pár percre, de újra és újra sebzett vadállatként...
read more
Likes
„Anyám bocsáss meg, hogy mindig rossz fiad voltam” – szólt olykor magában. Bejárta a világot, kalózkodott, ahol csak volt, mindent és mindenkit meg akart szerezni, és büszkén mondogatta: „Bárkit meg tudok szerezni”, hát lelke volt rajta. Minden kikötőben volt egy szerelme, persze csak arra a pár napra, amíg arra...
read more
Likes
Legalább tíz évig hasogatott a dereka a lenti lumbális résznél. Aztán egyszer csak magától elmúlt. Öt év szünet után a sajgás átvándorolt a lapockája alá, de már csak három évig tartott. Ezt követően a fájdalommentes időszak is lerövidült három hónapra. Ezután a bal válla kezdte kínozni, igaz mindössze egy...
read more
Likes
Szüleim kicsit megijedtek, a férjem és én tudtuk, hogy meggyógyulunk. Azt, hogy ezt kinek vagy minek köszönhetjük és mi mindenen mentünk keresztül? Családunkban négy felnőttnek lettek szinte egyszerre tünetei, a szüleimnek, a férjemnek és nekem, tavaly márciusban. Akkor a második hullám volt terítéken, bár azt nem tudni, hogy az,...
read more
Likes
„Ordítottam a dobozban, Napot vettem, leáldoztam” (Halolaj: Panelház) Becsey Marci később alig emlékezett a lakótelepre. Amikor egyszer a szülővárosában léptek fel, megkérte a sofőrt, intézze úgy odafelé menet, hogy útba essen, és a kisbusz ablakából vetett néhány pillantást a szürke paneldobozokra, ám a lakás belsejét nem bírta föleleveníteni. Pedig...
read more
Likes
„Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.” (2Tim 1,7) A félelem és a békesség két ellentétes állapot. Az egyik lehúz, míg a másik felemel. Minden ember megtapasztalta már mindkettőt. A világ negatív módon van programozva, amit a média hírei nagyon jól...
read more
Likes
Mentem kócos álmodókkal, hívtak deres hajnalok, hogy képembe hörögjenek a dohányos krákogások s e hajnali áldozatra rekedt hangon fel-felhörgő, rácsikorgó vén buszok. Folyt az idő és folyt a fém, folyónyi lett a veríték. Nincsen szökés, nincs menekvés. – Őrzött kapu, őrkerítés – parancsszó a gyár dudája. A túlórás repetákhoz...
read more
Likes
Már közönyt üvölt bennem hiányod. Elmúlásba szendereg az élet. A létem – láthatod – szavakká lett, csak a múlt vet rám árnyék-világot. Téged suttognak a homokszemek. A barkaág bársonya téged hív. Vérző maszk bennem e pumpáló szív: küzd, ráng – s én mindig hozzád tévedek. Itt maradtál...
read more
Likes
Az élet portékáit elengedem, rám zuhan a varázslat ösztöne, a Föld hallgat mint a végtelen, mely a megcsalt sorsom börtöne. – Arcod adja a friss örömet, fényes csontvázamon keresztül, hogy meglegyen az olcsó köszönet, kötelesség, kényszer szembesül. Tenyérnyi látványt kóstol a szemed, – kigyúlt erényöved elérhető, immunakcióid rögzítik a...
read more
Likes
az egyik szerelmemet reggel a másikat este ettem meg az egyik versemet reggel a másikat délben szültem meg az egyik halál-hozót hajnalban a másikat éjjel vertem meg most pihenek és pihegek lebegek és reménykedem remélem jó darabig békén hagy a bú-bánat 0
read more
Likes
I-XV. „…s a bomolt nők vad visítása lantmuzsikát elnyom; ki se hallgat már a dalosra…” (Ovidiusz – Átváltozások) X. Bárcsak el tudnál végre pusztulni: hideg, kimért vagy, benned emberi nincs… neved nem fog halványulni! Nem ismerlek, de épphogy tengeni jár belém az élet: megláttalak, szeretve pokolra kívántalak… …de...
read more
Likes
Újra hallom a város zaját, a fénye a szívem járja át, érzem és élvezem lüktetését: a város zaját, valamint fényét. Mosolyt csal bús, szomorú arcomra, örömmel nézek most a városra. Szép városom nem felejtettem, és tudom azt, hogy ő sem engem. Szeretem e várost minden zajával, csendjével, örömével és...
read more
Likes
Nagyon nehéz a pusztulás, és oly könnyű még nem vagyok, hogy hagynám, csillag nyomjon össze gravitáló csillagot. Ezért fekete villanásból nem fény, nem szín, de felragyog az az idő azon az égitesten: a végtelen jelenné olvadott. Nem görbül így tér, se emlékezet. Nem lát soha filozófia, meg...
read more
Likes