Mért van az hogy lenéztek Mi lehet az a vétek Ami arra kényszerit Felfogást is szentesit Hogy más a ti világotok És csak minket hibáztattok Sorsunkért és nyomorunkért Mit is tettetek ti azért Hogy ne legyen ily szakadék Mibe süllyed a maradék A maradék emberi roncs Nem kérem hogy...
Játszi könnyedséggel Játszom a könnyeimmel: Felfogom, dédelgetem, korholom, Sóját kicsapatom, örömöm megsózom, Felhőbe burkolom, orkánnal elfújom, Ragyogó napomat beárnyékolom. Világváltó terveimbe beszámítom, Túlfolyó csatornáját kiásatom, Keserű felhangját letompítom, S örömkönny-függönnyé változtatom. 2007. december, harmadik díj 0
read more
Likes
Születésünk óta árnyékban élünk, a nagy emberek árnyékában. Mi csak azért lettünk, hogy kiszolgáljuk az úgy mondott felső tízezret: De önérzetünk elvenni nem tudták, bár nagyon szeretnék. Lenéznek bennünket, belénk rúgnak, néha le is köpnek, de megtörni nem tudnak. Megpróbálunk elbújni az árnyékba, szűk sikátorokba, hidak alá, sűrű erdőbe,...
read more
Likes
Fáj. A holnap réme kéz-lábat gúzsba köt, Elevenünkbe vág kötél, a megkötött. Kínzó, fájó kötés, mint a gályabilincs, Bezárt ajtó, melyről, hiányzik a kilincs. Átdübörög rajtunk az élet szekere, Sárba tapos, tipor, mind a négy kereke. Ledönt, vagy felemel, Te! – ki állva maradsz, Mosd le magadról, a rád...
read more
Likes
Ha a hihetetlent Összeférceled a Végtelen tűrés Határával Valószínűleg – nem csak színleg – Újjá születsz. 0
read more
Likes
Volt egyszer, hol nem volt az operenciás tengeren is túl Zsiráfbébi, elkalandozott messzire, ment egy nagy kamionnal világot látni. Olyan messzire ment Zsiráfbébi, hogy azt sem tudta, hogy fog visszajönni, visszatalálni Zsiráfmamához. A kamion meg csak gurult vele egyre távolabb olyan messzire, ahol talán vége is volt a világnak....
read more
Likes
Hol vannak már azok az esték, amikor a harangkongásra pergette nyelvünk az Úrangyalát, az Üdvözlégy Máriát, és ámennel kívántunk jó éjszakát. 0
read more
Likes
feléd sem nézek de halálom még így is szemedben hegedül síromban fekve is potyog rám mézed abszurdan és keserűn (kínomban írom – mi természetes állapot, meleg s otthonos; ahogy az idő múlik – az, mi iszonyatos) Baracska, 2007.10.04. január hónap, harmadik díj 0
read more
Likes
– Koldus az árokszélen, – kivert madár az ágon, – lassuló szívverésem, – moslék vizem, – hadtápom. – Az, kit az Isten megvert, és talán fel sem támad, – az üres temetőkert, – a nyakból vérző állat. – A világ-egyedülség, – az, amit nem találunk, – bennünk, – bennem...
read more
Likes
Tudjuk, hogy van szép ember-csúf ember; szép idő-csúnya idő; szép lány-csúnya lány; tehát ha van szépirodalom… csúfirodalomnak is kell lennie. (Formális logika…) A csövi – villámcsapásszerű felismerésként – rájött erre, és legott megalkotta a csúfprózát. Tessék!… A nyúl, egyszerű mezei baknyúl volt – megöregedett. Érezte, hogy inai, izmai már...
read more
Likes
Fullánkjainkat egymásba tolva, dünnyögve, sírva, haldokolva, szolgáink előtt földig hajolva vagyunk mi, így-úgy magyarok. Siratjuk a meg nem kapottat, elhajítván a be sem kopottat, dicsérjük azt, ki eleget lophat. Nem érti ezt a fene se… Büszkék vagyunk a remek észre, a ködbe foszló vén tengerészre, Talán nem késő. Vegyük...
read more
Likes
Amikor meghallom, a guta kerülget, Ezt a három gyakori szót: „hát minek örüljek?” Egészségtől arca majd kicsattan néki És, hogy szórja pénzét, borzasztó azt nézni. Gyönyörű a háza, boldog a családja, Még a kiskertjét is más ember kapálja, A panasztól mégis be nem áll a szája Elsárgul mérgében, ha...
read more
Likes
Télbe fordult már az idő a fagyos reggel mosolyog. Szemében ott a jövő, talpa alatt hó ropog. Deres tekintete távolba néz, tudja, most övé a világ. Bamba vigyora keserű méz, nem nő mostan virág. Szegény ember csontig fagyva, csupasz ág alatt mély álomba ér. Fekszik, rongyokba magára hagyva, ereiben...
read more
Likes
Mit ad Isten a „harmadik felvonás” ismét összehozott vele. Megint csak vezetőként Angyalföldön. Az arcunkat csaknem véresre borotváló, jeges szél minduntalan a Dunába akart söpörni bennünket az Árpád híd kéttenyérnyi vaskos jégpáncéljáról. Saroknyi hely nem akadt a közelben ahová védekezésül behúzódhattunk volna. Ez a „söpörni való szemét” (munkavezető) rajtunk...
read more
Likes
Lombok alól nézem, hogy zuhog a zápor. Viharod helyett a langyesőd kell nekem, Ha szeles idő van, szemembe száll a por: – Szélűző fohásszal hiába kergetem. Hulljon csak az eső: – legyen csendes-hulló, Világot tisztító, bánatot kergető, Férjen meg együtt a galamb és a holló: – Legyen az esőből...
read more
Likes
dzsungel fattya fattyút csinál kloss kapitány sírban rosál halkan csendül kettő pokál éltem szabja bévés morál lélektelen féreg zabál éhbért kínál totál globál rote pünkte fürs kapital 0
read more
Likes
…a pályaudvarnál masszív forgalom, botorkáló hőség süt az útra, kocsik koccannak a másik oldalon: torpan az özön aszfaltot túrva, csattannak az ajtók s ugrik ordítva a sofőr villám-pofont kanyarítva, amaz nyomatékul hasbarúgja… …mint karvaly, ha prédára vadászik, várja utasát a kijáratoknál a taxi, nyúzott arcán a borostát kaparva csalogatja...
read more
Likes
Mindenki készült, lótott-futott az ünnep előtti forgatagban, én szabadságra mentem, bár nekem is sok volt a teendőm. A legkisebb lányomat felhozta a nevelőszülő (mert ott él), és találkozhattam vele, engedte, hogy a karácsonyt nálam töltse, s csak azután vigyem vissza. Persze ennek igazán örültem, közben izgultam, mert nem vittem...
read more
Likes