359. szám Vers

Február végén

Őrzöm, ahogy a fagyott föld a sírt. A sír szeretteim elporladt testét. Őrzöm. Emléket őrzök így: talán ha volt szerelmes május-estét. Őrzöm, mint a harangszó a hírt, hogy köztünk élt, meghalt, feltámadott. Ahogyan rács őriz rabot, a rab a várva várt napot, ha majd kinyílt – s letudva tudja...
360. szám Vers

Ördög-tánc

Volt egy ember, akit úgy hívtak: Major József (1965-2008). Lapunkban Yama művésznéven jelentek meg az utca világa ihlette versei és a 666-os terjesztői sorszámot mindenki ismerte. Halálával is fricskát mutatott: a feltámadás ünnepén ment el. Élete folyamán sok jót és sok rosszat cselekedett, de ki az, aki nem követ...
362. szám Riport

Kiemelt Terjesztők?

Boros Györgyit, lapunk koordinátorát OSA fagatta A Fedél Nélkül regisztrált terjesztői igazolvánnyal rendelkeznek, mindig az aktuális számot kínálják. Többségük kultúrált megjelenésű, stabil helyen árul, nem koldulásra használja az újságot. Vannak, akik közülük is kiemelkednek, az eladott mennyiség, a pozitív visszajelzések, illetve a közösségért végzett munka alapján. Ők a kiemelt...
358. szám Vers

Álmok

Átölelhetetlen hajnalok éjszakai Rejtelmes dadogását hallgatva Megsuhant a tavaszi szellő szárnyalásán Pittyegő „pityókamadár”. S füttyével arra kér, mondjam meg, Hogy hol lakik  a Tavasz Mert messze még a nyár; S szívem sziporkája csak azt csicsergi Nyiknyikék – nyiknyikék – nyiknikék. 0
359. szám Vers

Tavasz

Hazánkban ilyentájt a kőfalak virágba borulnak A rengeteg szín énekel, felkéklik a kígyó kibukkanó fejének iszonyú szépsége, gyakran váltja színét Ahogy az állatok súlyától eltelik A kökörcsín szőrős szárát kinyújtja, A tüskelabirintusból kitalál, S szirmot bont a nap édes leheletében. Eszembe jut vajon mi is Kitalálnák-e így, Rabságunk bonyolult...
360. szám Vers

Csikágó-ciklus XXVI.

XXVI. Sárgán csordul a fény a falakra, a pályaudvar árnyéka utcára nyomul, járdáról a farkaskutyára, ki oszlopra hugyál – jó magasra fröcsköl a vizitálás, szikkadt kakát szaglászik izgatottan s borzas farát riszálva büszkén odébb áll. Napra ült a balkonon a konyhaasztal fürdőruhások isznak és kávéznak s ronggyal hajkurásszák a...
362. szám Széppróza

Kései sötétkék

Ez lesz az. Kis, takaros ház, nem egészen bepucolva. Mögötte fenyves erdő. Kerítés még sehol. Egy gyönyörű németjuhász kutya nagyon hosszú láncon, majdnem kiér az utcára. Az udvar sincs rendben. Egy félig szétszedett (félig összerakott?) Trabant áll egy nagy fa alatt. Megközelítette a házat, majd megállt. Világ életében szót...
353. szám Vers

Kit érdekel

– Koldus az árokszélen, – kivert madár az ágon, – lassuló szívverésem, – moslék vizem, – hadtápom. – Az, kit az Isten megvert, és talán fel sem támad, – az üres temetőkert, – a nyakból vérző állat. – A világ-egyedülség, – az, amit nem találunk, – bennünk, – bennem...
355. szám Széppróza

A karácsonyi nyúl (Csúfpróza)

Tudjuk, hogy van szép ember-csúf ember; szép idő-csúnya idő; szép lány-csúnya lány; tehát ha van szépirodalom… csúfirodalomnak is kell lennie. (Formális logika…) A csövi – villámcsapásszerű felismerésként – rájött erre, és legott megalkotta a csúfprózát. Tessék!… A nyúl, egyszerű mezei baknyúl volt – megöregedett. Érezte, hogy inai, izmai már...
356. szám Vers

Képlet

Fullánkjainkat egymásba tolva, dünnyögve, sírva, haldokolva, szolgáink előtt földig hajolva vagyunk mi, így-úgy magyarok. Siratjuk a meg nem kapottat, elhajítván a be sem kopottat, dicsérjük azt, ki eleget lophat. Nem érti ezt a fene se… Büszkék vagyunk a remek észre, a ködbe foszló vén tengerészre, Talán nem késő. Vegyük...
357. szám Vers

Minek örüljek?

Amikor meghallom, a guta kerülget, Ezt a három gyakori szót: „hát minek örüljek?” Egészségtől arca majd kicsattan néki És, hogy szórja pénzét, borzasztó azt nézni. Gyönyörű a háza, boldog a családja, Még a kiskertjét is más ember kapálja, A panasztól mégis be nem áll a szája Elsárgul mérgében, ha...
353. szám Vers

Dermedt Szív

Télbe fordult már az idő a fagyos reggel mosolyog. Szemében ott a jövő, talpa alatt hó ropog. Deres tekintete távolba néz, tudja, most övé a világ. Bamba vigyora keserű méz, nem nő mostan virág. Szegény ember csontig fagyva, csupasz ág alatt mély álomba ér. Fekszik, rongyokba magára hagyva, ereiben...
355. szám Széppróza

Túlélés 2. rész

Mit ad Isten a „harmadik felvonás” ismét összehozott vele. Megint csak vezetőként Angyalföldön. Az arcunkat csaknem véresre borotváló, jeges szél minduntalan a Dunába akart söpörni bennünket az Árpád híd kéttenyérnyi vaskos jégpáncéljáról. Saroknyi hely nem akadt a közelben ahová védekezésül behúzódhattunk volna. Ez a „söpörni való szemét” (munkavezető) rajtunk...
356. szám Vers

A Nincstelen VI.

Lombok alól nézem, hogy zuhog a zápor. Viharod helyett a langyesőd kell nekem, Ha szeles idő van, szemembe száll a por: – Szélűző fohásszal hiába kergetem. Hulljon csak az eső: – legyen csendes-hulló, Világot tisztító, bánatot kergető, Férjen meg együtt a galamb és a holló: – Legyen az esőből...
357. szám Vers

Dzsungel fattya…

dzsungel fattya fattyút csinál kloss kapitány sírban rosál halkan csendül kettő pokál éltem szabja bévés morál lélektelen féreg zabál éhbért kínál totál globál rote pünkte fürs kapital 0
353. szám Vers

Csikágó-ciklus XX.

…a pályaudvarnál masszív forgalom, botorkáló hőség süt az útra, kocsik koccannak a másik oldalon: torpan az özön aszfaltot túrva, csattannak az ajtók s ugrik ordítva a sofőr villám-pofont kanyarítva, amaz nyomatékul hasbarúgja… …mint karvaly, ha prédára vadászik, várja utasát a kijáratoknál a taxi, nyúzott arcán a borostát kaparva csalogatja...
355. szám Széppróza

Minden gömbölyű

Mindenki készült, lótott-futott az ünnep előtti forgatagban, én szabadságra mentem, bár nekem is sok volt a teendőm. A legkisebb lányomat felhozta a nevelőszülő (mert ott él), és találkozhattam vele, engedte, hogy a karácsonyt nálam töltse, s csak azután vigyem vissza. Persze ennek igazán örültem, közben izgultam, mert nem vittem...
356. szám Vers

Kár volt

Felismerés Már pislákoló Est-hajnal szűrt fényénél Hasított belém a Felismerés Nem elég embernek Születned Az állatoknál vadabb Emberré kell válnod Hogy Légy „valaki” Ahhoz hogy a végén Rájöjj Kár volt Megszületni január hónap, harmadik díj 0
357. szám Vers

A Nincstelen VII.

Régen, még éreztem lágy, simító kezet: – Hűvösen érintett lázforró éjszakán, Lebegett felettem, mint betűn ékezet, Hajával simított angyalarcú Anyám. Andalgón ballagtunk ketten a világba. Könyörtelen idő: – mint kinek esze ment – Barázdálta testét a ráncok románca, Hívták az angyalok, ott van a mennyben fent. Azóta jajgató bennem...