Tök őszintén, én jósoltam a legkevesebb jövőt ennek a sportos életmódnak. 45 évet húztam le nélküle, nem volt benne az életemben. Aztán tessék. Midőn ezeket a sorokat írom, épp próbálom kinyújtóztatni a lábaimat, mert ma letoltunk 23 kilométert, bár ebben volt legalább 7 kilométernyi emelkedő is, szóval legálisan szenvedhetek, mert azt nem bírom. Síkon viszont már egész jó. Mondjuk amikor kivonulok a szállóról talpig edzőcuccban, kerekedik pár szem a stílusváltás miatt, de hát na. Előbb-utóbb lesz hozzávaló test is. Két dolgon kell finomítanom immár rendszeressé lett gyorsgyaloglásaim során, merthogy az edzőterem mellé becsekkolt ez is. (A múlt héten és ezen a héten is háromszor mentem el a Móriczra itthonról. Az itthon az a Flórián tér és dolgozni járok így, szóval tényleg csipkedni kell magam. Női ruha a zsákban, edzőcucc rajtam és go. A fene gondolta volna ezt.)
Szóval. Az egyik, hogy bár érezhetően egy külön kaszt a hajnali társaság, mert jellemzően futók vagy bicajosok mozognak olyankor, nem biztos, hogy ez rajtam kívül is érdekel bárkit. Ezt csak azért mondom, mert például kocogott szembe velem két pasi a Szabadság-híd előtt és integettek. Én meg széles mosollyal vissza kurva büszkén, hogy hát na. Befogadott a sportolói társadalom. Azt mondjuk nem vettem észre, hogy mögöttem jön egy harmadik férfi és neki szól. Meg is álltak. Átsuhant az agyamon, hogy levágok valami kamu karkörzést, mint aki eddig sem integetett, de elvetettem, volt már ilyen velem, egy időben Szombathelyen minden harmadik nőnek köszöntem egy nyáron át, hogy csókolom Marika néni, mert azt hittem. (Aztán az eredetinek meg pont nem, anyu szólt, hogy na most mondd. Kb. 30 éves voltam amúgy. Mindegy.)
A másik, hogy észrevettem, hogy önkéntelenül énekelek, mert a Duna mellett felcsapom a fülest és aztán amit eddig kiismert ízlésem alapján beválogat a Spotify, annak örülök, vagy nem. Zoránra pl. elég nehéz gyorsan menni, hiába kedvelem. Minden Dés sem alkalmas, pedig őt meg imádom egyenesen-meg a kanyaroknál is. :)Na de amikor a minap megszólalt a Radioheadtől a Creep… Jó, amúgy anaerob zónában nem is ének az, inkább kétségbeesett vonyítás, de sajnos elfeledtem, hogy nem vagyok egyedül (és asszem mások is így látták, mármint, hogy nem vagyok egyedül) és megleptem pár bicajost ma a műsorral, akiket ugye nem hallottam a fülestől, hogy jönnek mögöttem.
De amúgy tök jó, tényleg. Ha a zsír nem is ég olyan ütemben, mint én, azért élvezem.
Legyenek nagyon szép napjaik! (És ha hörögve óbégató nőt látnak a rakparton, igen. Az én vagyok. 😊 )
Nuszer Mirjam
