„…s a bomolt nők vad visítása lantmuzsikát elnyom;
ki se hallgat már a dalosra…”
(Ovidiusz – Átváltozások)
III. Nem vagy Lesbia s nem leszek Catullus! Az eszem vág, de béna a testem, Ha látlak, lelkem színtiszta inzultus... Ne csodáld, hogyha gyatrán elestem előtted, ez a szerelmesek joga még akkor is, ha kirepül foga, ha szava átokként hull fejedre... A net csak virtuális csatahely: bár látnám, hogy a földön koppan állad! Pontosan látod – direkt provokállak: lágy szavad olykor villanó baltafej! Mégis szonettekben ünneplem különc, kamaszos-karcsú lényedet, amely Lesbiánál százszor, ezerszer különb!
