Anyám

Hosszú hónapok homályában
arcom oly sápadt rég nem pirul
már az érzések rút mostohák
s az emlék szürke fakult
szenvedő lehunyt szemű foglya vagyok
Nem szitálja elmém nem vidít az új
száraz fedelű avar bennem a kor
s nem tekint nem néz rám senki
Anyám tedd tenyered homlokomra
éked hulljon szikrád gyúljon
búsuló szívembe lányod
újra lobogjon a sötít múltam
akárcsak az őszi szelek
simogaták a távoli erdő peremét
mint a Nap selymes fényei a földet
üszkös sebeimre gyógyír légy
pásztorom sorsom égi őre
törvény és értelem olaját
kend a homlokomra

0