rám talált a hajnal valakire egyre a sorból egy remetére egy remete Rómában napom tavaszán szó voltál dal voltál továbbá egy sikoly egy kiáltás jöjj azonnal kopogj lépj be mágikus termeimbe ott ahol hó hull orkán süvít néha esik szemerkél köd röppen szürke tetők szürke csillagok semmi nem fontos...
Mernél-e ébren álmodni velem, mikor testem hét kígyó marja, s bőröm zöld nyálka lepi be, még ínyem is sorvad hirtelen… Mesélnél arról, köldöködből gólyák reppentek felhőkre fel, szárnyuk alatt parazsat hordtanak, s a rétre azt hintik szerteszéjjel… Idegeimet, mint villanyzsinórt, kitépnéd-e, ha már járószintünkig emelkedett a pince… Merészelnéd-e késsel...
tovább
Likes
Túlontúl megyek egy határon egyensúlyozva orrom pengeélén táncolva egymás hegyén -hátán pellengérre állítva tornyosulnak a szavak zsibongó zuhataga tengerszintjén érek révbe az érzelmek sivatagában izzó homokszemek fixíroznak az örökkévalóság tanúiként látomásoktól gyötört lázban égve perbe fognak bevallom várható volt ennyi hiba végeztével orvoshoz kell fordulni felfordulni fel-fel a magasba...
tovább
Likes
Nem teljesen véletlenül került a kezembe a kétkötetes Anonymusról szóló könyv. Sűrűn járok könyvesboltokba, szinte azonnal kiszúrtam a magát kellető kötetet. A címében madár szerepelt. Ez érdekel! Beleolvastam, és meg is vettem. Az akkor még csak az első kötet volt, A sólyom szárnyat bont címmel. Alig vártam a második...
tovább
Likes
Léptek kopognak az emlékek múltat járó ösvényén. Januári szelek fújnak, néha megkondul a harang. Kémények füstje száll a kertek alatt. Szánon utazó utasok integetnek a jégvirágos ablakú, hóval befújt tanyák felé. Tétován vonuló varjak keresik az utat a zúzmarás némaságban. hetek telnek így el, és amikor elüti a kettőt...
tovább
Likes
jó lett volna olyan helyre születni, hol bölcsővel várnak nem haraggal, a kenyér kövér hasú, nem falatnyi, és a szép szó hintalovon nyargal. jó lett volna olyan helyre születni, hol Apu józan, Anyu ingeket vasal, nincsen borszag, és a forró platnin a nagyi almahéjakat aszal. jó lett...
tovább
Likes
jó lenne végre egy kicsit élni, ahogy elképzeltem szépen, boldogan, nem úgy, hogy a kín szinte húsom tépi, és eltűnni a semmibe nyomtalan. jó lenne Istenhez menni látogatóba, a háza hazug, oda nem megyek, pedig szükségem volna pár igaz szóra, vajon van-e ilyen köztetek emberek. jó lenne, jó lenne...
tovább
Likes
A volt férjem a testvéreivel túrázott, nem is értettem, fos idő, köd és pára, de hát az ő dolguk, az enyém meg az, hogy elfogadjam, mindenki máshogy van jól. Hozzáteszem, hogy én egy pár évvel ezelőtti felsőlégúti betegség maradványtüneteként asztmás lettem, szóval nem is az én utam a párában...
tovább
Likes
A „Széljegyzetek” Sárosi Péter, a Drogriporter oldal szerkesztőjének gondolatait osztja meg a világról. Tükrözi sokoldalú érdeklődését és értékrendszerét. Napi közéleti eseményekre éppúgy reflektál, mint ahogy új perspektívába helyez örök kérdéseket életről és halálról. Elérhető podcast formában is, a következő szolgáltatóknál: Apple Podcast, Spotify, iHeart Radio, Google Podcasts, Amazon Music/Audible,...
tovább
Likes
Az ajtó halkan kinyílt, és a vak férfi óvatosan lépett be a lakásba. Felesége azonnal odalépett hozzá, aggodalmas arccal. – Jól vagy, drágám? Annyira aggódtam érted, amikor hallottam, hogy műszaki hiba volt a vonaton – mondta, miközben átölelte. A vak férfi elmosolyodott és megnyugtatta feleségét. – Igen, jól vagyok....
tovább
Likes
A csövi másnapos volt. Nem is lett volna semmi különös, de ahogy befordult a Népszínház utca egyik mellékutcájába – volt ott egy hajnali kocsma, ahol darabra is adtak cigarettát – egy kolibriszerű tünemény villant a szeme elé. Lebegtette a szárnyait, mézillata volt és miniatürizált, de tökéletes női teste. –...
tovább
Likes
A kis városban, ahol a csillagok ritkán mutatkoztak meg, egy fiatal művész, Ava, a sötétség karjaiba merült. Minden este az ágyában feküdt, a takaró melege körülölelte, de az álmok elkerülték. Az óra ketyegése egyre hangosabbnak tűnt a csendben, mint valami sorsszerű figyelmeztetés. A szobáját különféle festmények, színes paletták és...
tovább
Likes
Maroknyi falu volt Zöldleveles, távol a bajoktól, zűrzavartól, mindentől, ami nem való a világra. A hó már csaknem elolvadt, de nem volt még egészen tavasz. Hideg volt a levegő, és pimaszul belecsípett a bőrbe, ha az fedetlen maradt. A téli szürkeség rabságából azonban már olykor kikandikált a Nap, és...
tovább
Likes
Avagy hom volt, hom lesz Köszönöm, köszönöm, igazán a tapsot. Naaa! Elég!… Üljenek már le…A végén kifutunk az időből, pedig ahogy azt önök is tudják kedves hölgyeim és tisztelt uraim, égető problémákat kell átbeszélnünk, és közösen megoldásokat találni. És a jelen állás szerint mi más is lehetne az...
tovább
Likes
Már a sokadik B-tervemet élem, és nem látok benne tragédiát. Igaz, soká nem voltam jó diák, de megtanultam, nem jön össze minden. Lehet másutt vagy mással, máshogyan, a szél épp úgy sodor tovább az égen. Nem számolom, mennyi a veszteségem, s néha bejön egy magasabb hozam. Az...
tovább
Likes