találkoztunk, köszönt: Szia! Hőzöng rajta az elegancia. Nem köszönni inlogikus, özönlik a szillogizmus. Sziát mondtam neki vissza, gyengén szólt a bús premissza. Ebből az a konklúzió: Jó lett volna a diffúzió. 0
Apropó! Volt „szerencsém” találkozni ennek a gazembernek női változatával is. A „kurázsi mamával” – nem Brechti értelemben. Ez akkor történt, amikor a Közhasznú Rt. kertészethez osztott be. Hogyan jellemezzem? Akaratos, konok, égetni való vénasszony volt ez a némber. Vég nélkül árulkodó! Mobiltelefonján szinte percenként adott „helyszíni tudósítást” a kirendeltségvezetőnek,...
tovább
Likes
Mérgesen rohantam ki a Restiből. Teljes erőből szaladni kezdtem a már az állomáson álló szerelvény irányába. A hátizsákom a gerincemet verte, a sporttáskám a bal lábam szárát súrolta, míg a rádiómagnó időnként a jobb térdemhez ütődött. A cigarettám – melyre nemrég gyújtottam rá – a számban lógott, és időnként...
tovább
Likes
Szétrepedő túlpakolt ódon szekrény a remény vársz valamit s hátadra nő beborít a repkény marék por s homu vogymuk mindenki s te meg én láttiátuc, ketté estek feleim szét vagyok s te meg epedő Van-e alattad lepedő? halott vagy. Hogy feléledj, én kell legyek a szemfedő. 2008 február, első...
tovább
Likes
…szikla az álla, a válla – ólajtó, vaskos pénznyaláb nyomja a markát s nyilvánosan lobogtatva tarkán a bankókat átforgatja százszor is műgonddal. Izzadt ujját sóhajtó pillantások érik, tömött sótartó bőrkabátja. Rásandít néhányszor a csarnokban posztoló zsarura: az unottan az utasokat nézi, majd sasként rájuk hull – papírját kéri s...
tovább
Likes
Vonatfékezésre ébredtem. Kábultan tekintettem ki az ablakon. A fenyőfák mögül időnként kibukkant a kéklő Balaton víztükre. Türelmetlenül kapkodtam a tekintetemet, hogy megállapíthassam, melyik állomásra érkezem. Már majdnem megállt a szerelvény, mikor végre el tudtam olvasni a vasútállomás nevét. Balatonfenyves volt olvasható. A düh forrósága futott át rajtam fejemtől egészen...
tovább
Likes
Egy rég megtörtént esetet szeretnék elmesélni. Húsvét másnapjára sok hímes tojást festettem, legalább tíz fiú lakott az utcánkban. Nem csak tojást, hanem nyuszikat, bárányokat, süteményt és az idősebbeknek már pénzt is szokás volt adni. Én előző nap mindent előre elkészítettem, így este nyugodtan lefeküdtem aludni. De reggel arra ébredtem,...
tovább
Likes
Egy éjen míg álmom jó szerelmet lopott, Májusi lomb között dúdolt a déli szél, Csattogtak ághegyek, az apró ostorok, Valahol matatott egy picike egér. Odakint derűs volt a lánytestű éjszaka, Lángon hintázott az emlék-röptű álom, Benne buzgó vagyon forrongó vér szava. Soha nem ficánkolt ennyi csók egy lányon. Lombszűrt...
tovább
Likes
Amikor még gyerek voltam Az életről mit sem tudtam volna Mindig gyerek lettem volna. Mily jó volt a porban játszani, S homokból várat építeni. Várat építettem homok tetejére, Akkoriban volt ám igazán szép élet. Nőttünk lassan (nőttünk) nőttem, Amikor (rájöttünk) rájöttem Nem is olyan rossz az élet, Mint ahogy...
tovább
Likes
Hallgatni arany, de sokszor bölcsebb is. Most azonban nem teszek lakatot a számra – pontosabban tollamra zárjegyet. Az alkoholról van szó: e végzetes kisiklásról, ami ha tetszik, ha nem tetszik pontot tesz az életek végére. Flaszter árusként bejárom az egész várost. Ismert és ismeretlen arcok gyűrűjében töltöm napjaimat. Nem...
tovább
Likes
Mért van az hogy lenéztek Mi lehet az a vétek Ami arra kényszerit Felfogást is szentesit Hogy más a ti világotok És csak minket hibáztattok Sorsunkért és nyomorunkért Mit is tettetek ti azért Hogy ne legyen ily szakadék Mibe süllyed a maradék A maradék emberi roncs Nem kérem hogy...
tovább
Likes
Játszi könnyedséggel Játszom a könnyeimmel: Felfogom, dédelgetem, korholom, Sóját kicsapatom, örömöm megsózom, Felhőbe burkolom, orkánnal elfújom, Ragyogó napomat beárnyékolom. Világváltó terveimbe beszámítom, Túlfolyó csatornáját kiásatom, Keserű felhangját letompítom, S örömkönny-függönnyé változtatom. 2007. december, harmadik díj 0
tovább
Likes
Születésünk óta árnyékban élünk, a nagy emberek árnyékában. Mi csak azért lettünk, hogy kiszolgáljuk az úgy mondott felső tízezret: De önérzetünk elvenni nem tudták, bár nagyon szeretnék. Lenéznek bennünket, belénk rúgnak, néha le is köpnek, de megtörni nem tudnak. Megpróbálunk elbújni az árnyékba, szűk sikátorokba, hidak alá, sűrű erdőbe,...
tovább
Likes
Fáj. A holnap réme kéz-lábat gúzsba köt, Elevenünkbe vág kötél, a megkötött. Kínzó, fájó kötés, mint a gályabilincs, Bezárt ajtó, melyről, hiányzik a kilincs. Átdübörög rajtunk az élet szekere, Sárba tapos, tipor, mind a négy kereke. Ledönt, vagy felemel, Te! – ki állva maradsz, Mosd le magadról, a rád...
tovább
Likes
Ha a hihetetlent Összeférceled a Végtelen tűrés Határával Valószínűleg – nem csak színleg – Újjá születsz. 0
tovább
Likes
Volt egyszer, hol nem volt az operenciás tengeren is túl Zsiráfbébi, elkalandozott messzire, ment egy nagy kamionnal világot látni. Olyan messzire ment Zsiráfbébi, hogy azt sem tudta, hogy fog visszajönni, visszatalálni Zsiráfmamához. A kamion meg csak gurult vele egyre távolabb olyan messzire, ahol talán vége is volt a világnak....
tovább
Likes
Hol vannak már azok az esték, amikor a harangkongásra pergette nyelvünk az Úrangyalát, az Üdvözlégy Máriát, és ámennel kívántunk jó éjszakát. 0
tovább
Likes