Ismeri az óceánt. De nem mint, hatalmas hajókat mindig ugyanabban az öbölbe navigáló révkapitány, aki csak az adott partszakasz zátonyait, hullámtörőit ismeri; nem, mint meggyötört halász – akinek az óceán létfeltétele és munkaeszköze; nem mint hivatásos mélytengeri búvár – aki napi pénzért, naponta kockáztatja az életét. Nem, őt még...
A Nap szeméből eltűnt a mosoly Az idő rostáján kihullnak a percek Komor felhő: varjú csapat rebben Hó szitál a játszótér felett. A nincs markában vergődik a nyomor Unott szellő gyűrt avart sepreget Dermedt kapualjakban ma éjjel Megint megfagynak emberek. 2007. december, második díj 0
tovább
Likes
Az emberek bizony nem rejtették véka alá véleményüket a hajléktalanokról: „Mocskosak, büdösek, undorítóak”, „Disznóól az aluljáróban, elriasztja a turistákat”, „Állandóan részegek … az alkohol az oka minden bajnak”, „Én betiltanám az alkoholt, híre-hamva se maradjon”, „Nézze milyen visszataszító, ahogy a koszos, büdös csikkeket szedik, hogy még büdösebbek legyenek. El...
tovább
Likes
Meglehetősen sokat kellett utaznia az ingyenkonyhára. Nem is minden nap vette igénybe, de azért majdnem törzsvendégnek számított. A villamoson általában le tudott ülni, s idővel már nemcsak a megállók sorrendjét tudta kívülről, de szinte az üzletek, műhelyek kiírásait is. Főleg azokét, amikhez költött is néminemű rigmus-félét. Volt az úton...
tovább
Likes
Túrázásaink során a székelyderzsi Erődtemplom falánál induláshoz készülődünk, amikor mellettünk egy fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni. Egészséget kívánt, majd megkérdezte honnan jöttünk. Amikor válaszoltunk ezt kérdezte: – És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják? Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondta ezt: Járjatok be minden földet,...
tovább
Likes
Régóta, hogy keresem a helyemet, Azt remélve, előbb-utóbb meglelem. Ide-oda, mindenhová utazok, Sok szekérbe sok-sok lovat befogok. Kényelmetlen ez az ülés, dohogok, Isten tudja, vajon mit is akarok….. Merre megyek, mindenfelé tekintek, Minden embert barátilag megintek: – Jó a termés? Volt-e eső a nyáron? De a helyem sehogyan se...
tovább
Likes
A rongyos kabátom a takaró sátor; – Fillérek csörgése hajította kelmém. Praktikus rongyom egy praktikus világból; – Géprongyok halmáról csusszant halkan elém. Ragaszkodón nézett, könyörgött rajt a folt; – Öleljük meg egymást mi, két rongyos öreg. Gombja a napfényben fényes volt mint a Hold; – Baráttá fogadott ez a...
tovább
Likes
I. Az alkony árnyaiból font kerítés mellett ballagott az idő, a vacsoracsillaggyújtó este felé. Egy napbarnított arcú érett asszony sétált az akácos melletti gyalogúton. Mezei virágokkal volt díszítve az egyszerű ruhája. Búzavirág kék színű volt a fejkendője. Az elvégzett napi munka után minden estébe nyúló alkonyon végigsétált az olaj-...
tovább
Likes
Nekem ne mondja meg senki, hogy hogyan éljek, mit tegyek! Tudom én, hogy mi a jó nekem. Ugye, sokaknak ismerős ez a kijelentés? Valóban mindig mindent tudunk, ráadásul jól tudunk? Akkor miért van annyi kisiklott, elromlott élet, kapcsolat, konfliktus? Azt se mondják meg, mit ne tegyünk, mert rögtön megkeressük...
tovább
Likes
A bolthoz érve jutott eszembe, hogy utoljára még Pesten étkeztem, reggel nyolc óra tájban. Az éhségemet növelte a boltba lépéskor a felvágottak és a kolbászok látványa. Mégis először a röviditalos gondolához vittek a lábaim. Megkerestem a legolcsóbb hét deciliteres pálinkát. Egy háromszáznyolcvan forintos barackpálinkás üveget helyeztem a kosaramba. Gyors...
tovább
Likes
A bicskám pléh-bugyli, csuprom, mint gyűszű, Kopottan oldalaz köröttem a világ, Belül hordott kertem fájdalmas-gyönyörű, A könnyüket ontják bennem a violák. Szomorkás napomon rám hömpölygött a baj, Fényemre kúszott a lecsorduló árnyék Megölte csendemet az orgyilkos robaj, Remény, a vágylovas elvágtatott már rég. Tövises utamra a kényszer rálökött, Míg...
tovább
Likes
Apropó! Volt „szerencsém” találkozni ennek a gazembernek női változatával is. A „kurázsi mamával” – nem Brechti értelemben. Ez akkor történt, amikor a Közhasznú Rt. kertészethez osztott be. Hogyan jellemezzem? Akaratos, konok, égetni való vénasszony volt ez a némber. Vég nélkül árulkodó! Mobiltelefonján szinte percenként adott „helyszíni tudósítást” a kirendeltségvezetőnek,...
tovább
Likes
Mérgesen rohantam ki a Restiből. Teljes erőből szaladni kezdtem a már az állomáson álló szerelvény irányába. A hátizsákom a gerincemet verte, a sporttáskám a bal lábam szárát súrolta, míg a rádiómagnó időnként a jobb térdemhez ütődött. A cigarettám – melyre nemrég gyújtottam rá – a számban lógott, és időnként...
tovább
Likes
Szétrepedő túlpakolt ódon szekrény a remény vársz valamit s hátadra nő beborít a repkény marék por s homu vogymuk mindenki s te meg én láttiátuc, ketté estek feleim szét vagyok s te meg epedő Van-e alattad lepedő? halott vagy. Hogy feléledj, én kell legyek a szemfedő. 2008 február, első...
tovább
Likes
…szikla az álla, a válla – ólajtó, vaskos pénznyaláb nyomja a markát s nyilvánosan lobogtatva tarkán a bankókat átforgatja százszor is műgonddal. Izzadt ujját sóhajtó pillantások érik, tömött sótartó bőrkabátja. Rásandít néhányszor a csarnokban posztoló zsarura: az unottan az utasokat nézi, majd sasként rájuk hull – papírját kéri s...
tovább
Likes
Vonatfékezésre ébredtem. Kábultan tekintettem ki az ablakon. A fenyőfák mögül időnként kibukkant a kéklő Balaton víztükre. Türelmetlenül kapkodtam a tekintetemet, hogy megállapíthassam, melyik állomásra érkezem. Már majdnem megállt a szerelvény, mikor végre el tudtam olvasni a vasútállomás nevét. Balatonfenyves volt olvasható. A düh forrósága futott át rajtam fejemtől egészen...
tovább
Likes
Egy rég megtörtént esetet szeretnék elmesélni. Húsvét másnapjára sok hímes tojást festettem, legalább tíz fiú lakott az utcánkban. Nem csak tojást, hanem nyuszikat, bárányokat, süteményt és az idősebbeknek már pénzt is szokás volt adni. Én előző nap mindent előre elkészítettem, így este nyugodtan lefeküdtem aludni. De reggel arra ébredtem,...
tovább
Likes
Egy éjen míg álmom jó szerelmet lopott, Májusi lomb között dúdolt a déli szél, Csattogtak ághegyek, az apró ostorok, Valahol matatott egy picike egér. Odakint derűs volt a lánytestű éjszaka, Lángon hintázott az emlék-röptű álom, Benne buzgó vagyon forrongó vér szava. Soha nem ficánkolt ennyi csók egy lányon. Lombszűrt...
tovább
Likes