Mit már régen nem figyeltem, Egész lelkem kitöltötte Kicsiny színes virágok, zöldellő fák, tavasz illata. Itt a kikelet! Lelkemben még tél, szürkeség, vagy talán sötétség! Ők tudták meddig, mikor pihenjenek. Könnyű nekik, arra vannak a telek. Viszont most élednek, felébrednek, Festői szépséget hoznak szürke életünkbe, Színeket sétánk közbe. Tűnődöm:...
X. Nyálcsordult ébredés, jó ismét elfutott, Álmom adta őket; – csak ellopott percek, Az éj ajándéka, apró örömzugok, Már azt hittem enyém, széllel elszeleltek. Elalszom lombokon, szélárnyas dombokon, Aluljáró öblén, vagy az utcán hunyok, Mikor a Nap simít bánatom elhagyom, Verőfényes napon majd csak elpusztulok. Nincs egy nyitott ajtó,...
tovább
Likes
Sok nevetés és sírás! De nem tudom miért? Az igaz elment! A hazug megy tovább! A szenvedés ami köztünk jár – él, az fáj ami már csak a múlt. Nézhetünk de, miért? Csak az órák és semmi más. Az órák folynak, de az nem Folyó. Választ sehol ne keress....
tovább
Likes
Olyan ez, mint a mesében a hol-volt, hol-nem volt, esélyegyenlőség nem volt, és nem is lesz. Furcsa gondolatok járhattak fejében, ki e megtévesztést köztünk elhintette. Blöffölt egy jó nagyot, ha nem veszik észre mondjuk csak a népnek, álmodhat felőle. Hogy lehetne nálunk azonos az esély, ha az egyik gazdag...
tovább
Likes
Rézsútos májusi napsugár. A hegynek megyek, tempósan fölfele. Énekesmadár szól a fán, s lent a völgyben, egy patak. Megpihenek. Szétnézek. Lassul az élet szívverése; kincseit tárja a természet: az ösvény közelében, az opálos párában, ezüst zölden villóznak szemembe, az olajfalevelek. Nyúlánk levelük tövén apró sárgás kelyhek, mind más, üzenetek...
tovább
Likes
Mikor sötét van, bár éled a reggel Rám tör a sorsom, mely tele van heggel Megérint a jelenben élő bűntudat Ami agyam rejtett mélyében kutat Egy ellenkampány magammal szemben Sötét gondolatokat szül a kín bennem Megbénít a kudarctól való félelem Bár jövőm létét jelenben élhetem Reményem az erényem, de...
tovább
Likes
Villonhoz Rőf kötélre gondoltál Megúsztad, kiket biztattál Fejük megérezte fenekük súlyát Lehetett Téged imádni Lehetett Téged szívből gyűlölni Költő-életművész voltál Szép hölgyek kegyeltje Urak gyűlöltje Hibáiddal is az utókor emléket állított Neked Emléket Melyet már sohasem vehetnek el Tőled Emléket Melyet örökre megérdemelsz Mi játszodik legbelül Mikor azzal szembesül...
tovább
Likes
Mikor úgy hittem, fogják a kezemet, Üstökös voltam az éjfekete égen, De az álnok világ, arcomba nevetett, Az összes vagyonom már a szegénységem. Hideg fuvallatú huzatos reményem Azóta fogva tart, jégbe zárta magom, Hintáztat ölében fagyos földi léten, Sűrű már a vérem, dér ül a hajamon. Jó szándék elkerül,...
tovább
Likes
Látod mama Miattad sír az az édes rossz fiad Elmentél mielőtt elégszer megcsókolhattam volna Érdesen kérges szép kezed Hogy ellophassam belőle A legpuhább simogatást Itt hagytál mielőtt bánatos szemeidről lecsókolhattam volna A gyémánt örömkönnyeket Magamra hagytál Hogy ne oszthassam többé meg Veled Örömgondjaimat Az az egy reménység éltet tovább...
tovább
Likes
borozgatok a halállal asztalunkon gyertgya fénye mint olcsó ribanc viháncol a Halállal borozgatok kockázunk: a tét nem nagy pokol vagy a mennyeiek? asztalunkon füst bújdosik elme élül penge fényül álom sikolt ellebben ő keskeny vállára teríti a Mindenséget minden csillag csak őt nézi – lassan pirkad fázós a reggel...
tovább
Likes
Harmadik sötétje a holdkő éjnek, kőre kopódik piszkosfehér, ragyogó ruhád készen: és kézre fonódik csontig az ismerkedésünk. Örök ős pillanat-csillagrendszer és elfogadni egy kőfolyosónak lépteinket, méterenként fáklya lobban, sietünk általin annak ki meglépte, végül is itt vagyunk a holdkör-éjnek. 0
tovább
Likes
Őrzöm, ahogy a fagyott föld a sírt. A sír szeretteim elporladt testét. Őrzöm. Emléket őrzök így: talán ha volt szerelmes május-estét. Őrzöm, mint a harangszó a hírt, hogy köztünk élt, meghalt, feltámadott. Ahogyan rács őriz rabot, a rab a várva várt napot, ha majd kinyílt – s letudva tudja...
tovább
Likes
Volt egy ember, akit úgy hívtak: Major József (1965-2008). Lapunkban Yama művésznéven jelentek meg az utca világa ihlette versei és a 666-os terjesztői sorszámot mindenki ismerte. Halálával is fricskát mutatott: a feltámadás ünnepén ment el. Élete folyamán sok jót és sok rosszat cselekedett, de ki az, aki nem követ...
tovább
Likes
Boros Györgyit, lapunk koordinátorát OSA fagatta A Fedél Nélkül regisztrált terjesztői igazolvánnyal rendelkeznek, mindig az aktuális számot kínálják. Többségük kultúrált megjelenésű, stabil helyen árul, nem koldulásra használja az újságot. Vannak, akik közülük is kiemelkednek, az eladott mennyiség, a pozitív visszajelzések, illetve a közösségért végzett munka alapján. Ők a kiemelt...
tovább
Likes
Átölelhetetlen hajnalok éjszakai Rejtelmes dadogását hallgatva Megsuhant a tavaszi szellő szárnyalásán Pittyegő „pityókamadár”. S füttyével arra kér, mondjam meg, Hogy hol lakik a Tavasz Mert messze még a nyár; S szívem sziporkája csak azt csicsergi Nyiknyikék – nyiknyikék – nyiknikék. 0
tovább
Likes
Hazánkban ilyentájt a kőfalak virágba borulnak A rengeteg szín énekel, felkéklik a kígyó kibukkanó fejének iszonyú szépsége, gyakran váltja színét Ahogy az állatok súlyától eltelik A kökörcsín szőrős szárát kinyújtja, A tüskelabirintusból kitalál, S szirmot bont a nap édes leheletében. Eszembe jut vajon mi is Kitalálnák-e így, Rabságunk bonyolult...
tovább
Likes
XXVI. Sárgán csordul a fény a falakra, a pályaudvar árnyéka utcára nyomul, járdáról a farkaskutyára, ki oszlopra hugyál – jó magasra fröcsköl a vizitálás, szikkadt kakát szaglászik izgatottan s borzas farát riszálva büszkén odébb áll. Napra ült a balkonon a konyhaasztal fürdőruhások isznak és kávéznak s ronggyal hajkurásszák a...
tovább
Likes
Ez lesz az. Kis, takaros ház, nem egészen bepucolva. Mögötte fenyves erdő. Kerítés még sehol. Egy gyönyörű németjuhász kutya nagyon hosszú láncon, majdnem kiér az utcára. Az udvar sincs rendben. Egy félig szétszedett (félig összerakott?) Trabant áll egy nagy fa alatt. Megközelítette a házat, majd megállt. Világ életében szót...
tovább
Likes
Azt hittem lemondhatok róla végképp hogy nem képes születni vers már egy sem hiányát üdvözölhettem volna mint békét és az íróasztal helyett ülnék egy meccsen vagy csak úgy lemennék a Moszkva-térre tudva: nem találkozhatunk mi ketten ő mégis szomjas a könnyre, szomjas a vérre nem tudok az ágyon végignyúlni...
tovább
Likes
Nyomasztó és élvezetes, Felüdítő és oly sivár. Ha megvetem a létet, De istenítek egy férget, Felemésztem a mérget, Széttépem az álomképet. Súgva kellemesen üdítő, Üvöltve kegyetlenül fáj. Az utolsó cigit csontig kell szívni, Népbutító sorozatot véresre nézni. Égető fájdalom, torz női sikoly, Varangy bamba szemeit kitold. Lányban kerestem kiutat,...
tovább
Likes