0
Egy sorszám nélküli senki Azt mondta: kéne valamit tenni Mindegy mi ellen, csak legyen Olyan tett, amit nem bír az értelem 0
a poros út mentén burjánzó gaz-virágok ringanak a parlamentben a nagyurak is finganak úri seggből úri fejtől bűzlik itt minden nem csak a hal 2024 november, harmadik díj 0
„A hajlék nélküli létezés pocsék állapot. Hogy vannak előnyei és örömei is, az eltörpül az otthon kellemességei mellett.” (Hocsi) „Elhunyt hajléktalan ismerőseim, barátaim nagy része valószínűleg sosem alkot semmit, ha nem kerül az utcára.” (Col Legno) „Önző altruistának tartom magam, mert másokon segíteni nekem okoz örömöt, de a hajléktalanság...
Minden alkalommal, amikor karácsonyi muzsikát hallgatok az jut eszembe – vagyis egész pontosan az is eszembe jut –, hogy minden valószínűség szerint nem hóesésben vették fel szarvasszánon a nagy klasszikusokat, hanem mondjuk Frank Sinatra (csak mert tegnapelőtt az ő zenéjére készítettük a fiammal az ajándékokat) felénekelte nyáron az albumot,...
Laci nem kutató-biológus, de még csak nem is gimnáziumi szaktanár. Akvarista. Él-hal a halakért. A piranhák a kedvencei. Tudják, azok a szépséges, eleven, örökké éhes, izgő-mozgó, agresszív kis állatok. Ha tehetné, egész nap őket bámulná, amint boldogan lubickolnak az ezerötszáz literes akváriumban, amit Laci a saját kezével épített nekik....
Tevesz Shanna Carrie 2022 novemberében jött hozzánk először, azzal a problémával, hogy ő kettős (Dél-afrikai-magyar) állampolgár, nagyapja 1956-ban disszidált, ő maga pedig évek óta járja a nagyvilágot, ám Vietnámban egy orvosi vizsgálaton megállapították, hogy egy különleges betegsége (limfóma leukémiája) van, ami sürgős kezelést igényel. Döntenie kellett: a dél-afrikai, vagy...
Anyámról álmodtam. Annyira valóságosnak tűnt, hogy majdnem el sem hittem. Egy panellakás konyhájában ült, az ablak előtt, annak háttal. Széles fehér pult feküdt előtte, a fele tiszta a másik felén valami munkafolyamat, széthajtogatott újságpapíron valaminek a fejtett héja, kusza halomban. Mintha bab, vagy borsó hüvelyek lettek volna. Lassan mozgott...
Aludt az építkezés. Halott törmelékhegyein patkányok sivították világgá nászukat, a hold szégyenében elbújt a felhők mögé. Két alak közeledett, vigyázva lépkedtek az össze-vissza hányt építő elemek és zsákok között. A patkánysereg riadtan futott szét a közeledő léptek neszére. Cinkosan kacsintott össze a szétdobált építőanyag halom mögött hasaló két egyenruhás....
„Az arcodra, ha nem vigyázol, drasztikusan ráfagy a máshol. A nem úgy, a nem most, a nem te, a ’mintha már’, a ’csak a teste’.” (Bertók László: Az arcodra, ha nem vigyázol) B. félszegen és elgyötörten nézett a tükörbe annak a bizonyos, nehezen emészthető élményanyaggal teli, felkavaró napnak...
a halászbástyánál jól öltözött turisták szállnak fel kezükben kecses boros pohár átható merlot illata lengi be a tömött buszt kicsit spiccesen ránk mosolyognak bentlakókra nem értik áporodott bús szürkeségünk a buszsofőrrel csevegnek kicsapott tanerő lehet tovább libbennek valahol a dísztérnél talán egy másik járatra maradunk pest és buda között...
Azért lett törődött mert véle nem törődött senki és semmi sem törötten várja most hogy eljön hamarost fércművek mestere aki majd összefércel finom kegyes kezével darabra darabot és lesz majd törhetetlen a régi-új szerepben finom kegyes halott. 0
Napok óta nem csinálok semmit, csak fekszem az ágyban a meddőség rángógörcsei között, hajótöröttként néhány szóba kapaszkodom, homlokomon verejtékes áramlatok, sós íz számban, fuldoklom, a párnára riadtan vörös szárazföldet köpök. Aludni, álmodni kellene rá egy házat, pirostetőst, fehér falakkal, forrást, amiből ihatnék, öreg almafákat, kik kora tavasszal gyümölcsmeleget ígérnek,...
namármost a maláj-polinéz nyelvekben úgy fejezik ki a többes számot hogy kétszer böfögnek pl. látok egy nőt — pina látok kettőt pinapina de ha tízet látok akkor is csak pinapina még örüljünk hogy nincs duális vö. el-alamein oder bahrein még mindig jobb mint a szláv nyelvekben van külön férfi...
Mert sivatag-kopár ízzel fojtogatnának a napok, Ha nem tudnám édes, hogy szerelmed vagyok. Hullócsillagok hallgatták meg imám és kívánságaim, S ma a Hold velem, tőled részegedik meg. Látod, kedves, ahogy illatvirágok rajzanak körbe, Feléd ragyogva, intve, Csodálva téged, meghajol előtted a világrengeteg, Neked adom minden kincsemet, Csak magadat nem,...
Este van. Merengve kémlelem az eget, Miközben hűvös szél járja át megfagyott lelkemet. Arra gondolok, milyen jó volt veled, Mikor még mellettem voltál, s foghattam a kezed. Sorsunk egymástól eltávolodott, Fényévekre egymástól látok két csillagot. E két csillag hajdanán káprázón ragyogott, De most fényük halovány, emlékük megkopott. Lelkem így...