„…s a bomolt nők vad visítása lantmuzsikát elnyom;
ki se hallgat már a dalosra…”
(Ovidiusz – Átváltozások)
II. Azt írtad, magamnak magyarázok, mindent és bármit mondhatok neked: visszahullik mind, amit dumálok. Mégis, hogyan kezdhettem ki veled? Lelkem, szívem segítségért kiált: frusztráló nagy intelligenciád! (Inkább dugd WC-csészédbe fejed...) Lehetetlen akármit is tennem, ősszé változott réges-rég nyaram, üres fecsegés számodra szavam: csak tagadást, szánalmat kelt benned! Gyönyörűszép arcod antik bálvány istennő szobor angyali lelked, de a szíved carrarai márvány...
