többnapi járóföld a sivatagban vagy hetek múltak nyomtalanul keresem az utat hazámból az idegenbe Izraelből Libanonba sorsomból sorsomba angyal fénye izzik a hegyen a felhőgomolyag fölött várom a reggeleket az vezet mint madarakat az égen holló szól saját lelkemben vajon kár értem már szédít a nap olvad bennem a lélek vak leszek de megyek tudom valami vár még rám tiszta egek nyílnak felettem hangod hallom: igyál meg engem kút csilingel a halott völgyben szerelem a megsemmisülésben bízom és szeretek: vagyok zuhanok