Téli hajnal

Vörösen lángol az ég alja,
a hajnal épp az éjszakát falja,
beszökik a hideg a törött ablakon,
vacognak a percek, és én hallgatom.

Megrágott az éjszaka és kiköpött,
hideg verejtékben, mint üldözött
fetrengek a vetetlen ágyon,
szertefoszlik a meg nem értett álom.

Hideg van, fázom a foszló takaró alatt,
kopár falakon képet formál az omladozó vakolat,
szembe egy óriás plakáton az ott felejtett nyár,
a közért előtt egy hajléktalan, talán a nyitásra vár.

Szürke utcákon lopakodó hajnal nyomot hagy,
párás lehelete a fák ágaira fagy,
piszkos sárrá rogyott a fehér takaró,
és az első villamos már csenget valahol.

0