Átnézte megírt műveit, majd vágyott a friss levegő után. Felöltözött s mivel elfogyott a cigije, ezért úgy döntött, hogy elmegy a dohányboltba. Az utcán találkozik saját édesanyjával, aki éppen az ebédet hozza haza.
– Hát te, hová igyekszel?
– Csak elfogyott a cigim!
A kerékpárján tartotta az ebédes csomagot. Bableves és töltött káposzta volt benne.
– Már nem volt cigid?
– Nem! Ezért elhatároztam, hogy veszek egy dobozzal.
– Az nem elég, amit én adok neked?
Imre a fejét lehajtotta.
– Na jól van vegyél!
– Várj meg engem, oké?
– Rendben!
Imre fütyörészve elballagott a dohányboltba s vett egy doboz Pall Mallt. Mikor jön kifelé, azt látja, hogy egy hajléktalan embert rendőrök faggatnak. Imre nem bírta szó nélkül nézni s odament:
– Miért bántják ezt az embert?
– Te ne üsd bele ebbe az orrodat!
A rendőr távozásra késztette, miközben a hajléktalan szemei egy pillanatra felcsillantak. Imre végül is lelépett. Jolán megvárta. Imre elmesélte neki a történteket.
– Miért avatkozol bele?
– Nem bírom látni, hogy bántják azt a szerencsétlent.
– Nem véletlenül igazolhatták!
– Nem is volt részeg!
– Ki tudja mit követhetett el?
– Rendes embernek látszott!
Hazaérve megebédeltek. Rég evett már ilyen finomat Imre. Azt gondolta, ír erről az esetről valamit. Egy jó történet kibontakozott agyában. Meg is írta. Végül több helyen is megjelent az írás, a novella, csak Imre semmiképp sem szerette volna, ha ez a rendőr kezébe kerül…
