696. szám Széppróza

Part

Szerző:

Közeledett az este, a sétálóutca már nem égett forró napfényben. Nézték a felújítás alatt álló Bécsi-kapu teret. Egy sárga busz dübörgött mellettük, valahol odaát hétvégi vagányok ordítoztak. Talán van még egy napjuk, élnek vele. A nő tétovázott, aztán elindult a part felé, a férfi nem szólt. Csak nézte, ahogy lépked az újonnan öntött, de kiszáradt betonon. Hirtelen elmosolyodott, vállára vette a táskáját. Pár perc múlva leült a nő mellé. Félhomály burkolta be a partot, lomha zászló ingott a Püspökvár tornyán. Senkit nem érdekelt, bár egy japán pár találgatta, mit jelent a három szín.

A nő lehajtotta fejét, örült. Itt mindig hűvösebb van. A folyó áldás, gondolta, amikor a férfi megszólalt.

– A régi Népszabadság megszüntetéséről hallottál? Vámossal, Alföldi Robival több százan aláírtuk a tiltakozást, pedig egyáltalán nem egyforma a világnézetünk. Valahogy összekovácsolt a hajléktalan újság is. Az a sors, ami bármelyikünket elérhet.

Megakadt egy pillanatra.

– Lehetünk ünnepelt rendezők, vagy szerzők, mindegy…

Felállt a nő mellől, bedobott egy kavicsot a vízbe. Két kacsa úszott riadtan a szögletbástya felé. Egy terepjáró húzott át a Kettős-hídon, a város tikkadtan pihent, csak egy önjelölt majom túráztatta kétütemű robogóját. Pár perc múlva csönd lett. Két gyerek nevetett rollerezés közben.

– Volt eredménye? – kérdezte a nő, megigazította laza szoknyáját. A férfi abbahagyta a járkálást, leguggolt elé, háttal a folyónak. A nő megijedt, tudta, hogy veszélyes a meredek rakpartnak hátat fordítani, de nem szólt.

– Brüsszelben tiltakoztak, az Egyesült Államokból rendeltek példányokat a pótkiadásból. Felhördült a világ, hogy Európában ilyesmit meg lehet csinálni. Szerinted mennyit ér a szabadság? És a jog? Annyit, amennyi megvalósul belőle. Annyit…

Fölegyenesedett, aztán leült a szomszédos kikötőbakra. Kivette az ásványvizes palackját, meghúzta.

– Volt eredménye? – ismételte meg a nő. Elindult az obeliszk felé, tompán hallotta a férfi szavait a háta mögött.

– Igen, igen. Mindig van értelme. Banális, de kell. Hidd el. Ha mi nem csináljuk, ránk telepszenek, és a végén bábok leszünk. Vagy birkák, amiket bármikor megnyírhatnak. Levágnak a következő turnusban, és a többiek észre sem veszik.

A nő egy pillanatra megállt, lenézett a parti kövekre, mondani akart valamit, de inkább hallgatott. Kopogott a cipője sarka, ahogy befordult a barna szögletbástya mellett. Egy horgászcsónaknál elbámészkodott, valaki pontyot fogott, szerencsés ember. Önkéntelenül elmosolyodott, intett a horgásznak. Aztán észbekapott, hátrafordult. Senki nem volt ott, a Radó szigeten részegek kiabáltak, a Belvárosban zene szólt.

Kapcsolódó írások