Majd takarjatok be hűvös alkonyok
és ébredjek hangos harsonaszóra,
szeretteimmel jönnek tűz-csónakok
egymás után forduló fordulóra,
még látom, hogyan örülnek – boldogok,
de a harmadik hangos kakasszóra
bűnös latorként keresztet ácsolok,
végül elsírom magam Péter módra.
Így soha nem lesz megváltásom, tudom
fogak csikorgatása lesz majd részem.
Káin bélyege csúfítja homlokom,
de torinói lepelként hordozom
véres arcom – már nem félek, egészen
lebontom múltam, szép tisztára mosom.
