A tavaszi munkák erősen hasonlítanak az ősziekhez. Mindkettővel fáradni kell. Létezik még a nyári és a téli munka, ám ezek sem jobbak. Elhatároztam, hogy egy kicsit alaposabban belemélyedek a mezőgazdaság intim részleteibe. Na, nézzük csak, hogyan csinálják a parasztok! Megpróbálom úgy leírni, ahogy itten mongyák.
Hí, be csípős februári hajnalt írunk. Lehet olyan déli tizenegy. Frissen kitántorog a módos gazda. Széthajtya a szalagokból ácsolt tájjellegű függönyt. Még a téli gúnyája van rajta. Hálópöndöj és laggos csizma. Az ünneplő szaros sarkú. Ezzel jár a tyúkokho’. Az ólba.
Komótosan ballag a budi irányába. Szórakozottan tapossa a kecskedrazsékat. Majd megáll, és körbepisálja a ház odalát. Megtörli a kezét, és bámulja a veseharmatos csizmáját. Sóhaj hagyja el a mellyét.
– Istenem, a minap még a kalapomat kelletett törölgessem! Most meg már a csizma?
Megszíja az orrát, és pök egy hegyeset, majd egy bogosat is. Körbenéz, és hirtelen meglátja az árnyékát. Visszaindul. Nincs még itt az ideje a tavaszi munkáknak. Beballag a konyhába. A plafonról lelógó Tiffany-körtén hosszú légypapír ragadozik. Levesz egy őszi legyet, kitépkedi a szárnyait, majd visszateszi az enyves papírra. Világéletében precíz ember volt. Akkor meg is van a tavaszi előkészületeivel. A jól végzett munka örömével kebelében, kellemesen elfáradva, leül a halasi csipkét idéző viaszosvászon-abroszos asztalához. Rápillant a falon függő hordozható Jézuskára. Keresztet vet, és már templomban is vót.
Az asztal közepén egy laptop hever. Kapta az Uniótól. A földalapú támogatás mellé. Szereti ezt a kütyüt, sőt naponta használja is. Egykettőre kiismeri minden csínját-bínját. Bekapcsolja, lassan melegszik a gép. Oldalt hajol, a kis kaskából kivesz négy tojást. Ráüti a melegedő gépre őket. Kicsit gyengébb, mint a spóhert, de ez is megteszi. Energiatakarékos, azt mondják.
Végzett a reggelivel. A laptopot óvatosan belemeríti a mosogatóvízbe. Majd eszébe ötlik valami, és kikiabál az udvarra az asszonynak:
– Te Maris, óvatosan azzal a mosogatással, nehogy összekaristold a kompótert!
Visszaül az asztalhoz, és kezébe ejti a nagy busa fejét. Gondolkodik, tervezi a tavaszi vetést. Hangolódik az uniós elvárásokhoz.
Két éve kivágatta az almafákat. Szép termést hozott. Ötmilliót kapott a kompenzációs alapból. Tavaly levágta a teheneket, hárommillióért. Még van egy kis szőleje. Idén majd azt adja el az Uniónak vágósúlyban. De azt kiássák a szomszéddal, és átültetik hozzá. Ha jó lesz az idő, jövőre talán már ki is vághatják. Akkor most eldöntötte, mit ne vessen az idén sem. Persze vétek lenne parlagon hagyni a földet, hiszen ősei évszázadokon keresztül hasznosították, és ő sem egy lusta ember.
Felveszi a kapcsolatot egy marketingszakemberrel, és Coca-Colát hirdető táblákat ültet a földjére. Majd ha eljő az ősz, szétvágja őket, és elviszi a MÉH-be. Több lábon kell állni.
Be kell látnom, nem egyszerű a szorgalmas földművelők élete manapság sem, amikor már majdnem mindent a gépek csinálnak. Én is elterveztem, hogy mit fogok tavaszra a kiskertemben ültetni. Ajánlották ugyan a burgonyát, de azt inkább nem. Nagyon alacsony a fája. Sőt még azt is rebesgetik, hogy a föld alatt nő. Ezt azért csak nem hiszem el. Meg aztán ki biztosít arról, hogy valóban lesz valami alatta őszre? Senki.
Maradok inkább a a salátánál. Veszek vagy ötven bonszájt belőle, és elültetem őket. Aztán tízszázalékos ecetes-cukros-sós vízzel locsolom őket. Így aratáskor már „kész saláta” salátát szüretelek.
