Hogy nő a repedés a falon,
mész rakódik le a szívben,
fogy a fény az áfonyaízben,
tegnapi emlék; holt hatalom.
Ennyi maradt; hát így akarom,
remegés alszik a kézben,
imává lesz majd az Egészben,
s széthull azután, tétova lom.
Hullnak szét, – el a barátok,
por lett házak törmeléke,
halovány a régi zsarátnok.
Nem találta, mit úgy keresett,
elkerülte a szent szeretet.
mi lett volna címere, éke.
Mi lett volna címere, éke:
elkerülte a szeretet,
nem lelte, mit úgy keresett,
por már házuk törmeléke.
Haloványul a régi zsarátnok,
lombként hullnak a barátok,
imává lett az egészben
az alvó remegés a kézben.
Széthull, aztán tétova lom,
ennyi marad, hát így akarom:
fogy a fény az áfonyaízben.
tegnapi emlék: holt hatalom.
Mész rakódik le a szívben.
Hogy nő a repedés a falon.
