682. szám Aktuális Sztárinterjú

Lőrincz L. László

Szerző:

Előfordult, hogy disznónak neveztek emiatt, de ami a zenét és az irodalmat illeti, én mindenevő vagyok. Ezernyi kedvenc zeneszerzőm és ugyanannyi kedvenc íróm, költőm van. Számomra nem a műfaj, hanem csakis a mű a fontos. Némely túlzottan értelmiségi fajtársam elutasítja és ponyvának bélyegzi azt a fajta könnyed irodalmat, mely fantáziadúsan és közérthető nyelven szól a homo sapiensnek csúfolt jószágról. A magas irodalom ugyanerről szól, legföljebb nem mindenki érti, legalábbis nem mindegyiket. Igaz, ifjú koromban, amikor még érdekelt voltam szívügyekben, szerelmi bánat ellen Cicerót, Pliniust és Tacitust olvastam, de válságos helyzetekben (amiből bőven kijutott nekem) csak P. Howard, Vavian Fable, és nem utolsó sorban Leslie L. Lawrence tudott nekem tanáccsal, ötlettel, vigasszal szolgálni. Ezért nagy megtiszteltetésnek tekintem és kitörő örömmel fogadtam, hogy Lőrincz L. László nyilatkozott lapunknak.

“Aki megúszta a Vörös-folyót”

Interjú Lőrincz L. Lászlóval

Fedél Nélkül 2020. szeptember 24. 682. szám

Mi a legkedvesebb emléke gyermekkorából?
Kaposváron laktam a szüleimmel, a nagyszüleim pedig Kaposvár mellett, Szilvásszentmártonban. Nagyanyám minden kedden és pénteken (ezek voltak a piaci napok), bejött a kaposvári piacra egy nagy kosárral és túrót-tejfölt árult belőle. Amikor eladott mindent, bevitt az egyik cukrászdába és vett nekem krémest vagy fagylaltot. Néha kettőt is. Ezért azóta is a kedd és a péntek a kedvenc napjaim.

Milyen iskolákat végzett?
Középiskolába a kaposvári Cukor- és Édesipari Technikumba jártam. Majd az ELTE bölcsészkarán folytattam a tanulmányaimat történelem-mongol szakon. Végül egy utóképzésen a Mongol Állami Egyetemen, Ulánbátorban tanultam a nyelvet.

Mi vonzotta a rovarokhoz?
Jómagam nem vagyok rovartudós, csupán kedvelem őket (no, azért nem mindegyiket!). Úgy kerültem kapcsolatba velük, hogy éppen Mongóliában kutattam, amikor a nagykövetség megkért, hogy segítsek a nemzetközi hírű, magyar entomológusnak, Kaszab Zoltánnak rovarokat gyűjteni, mivel nem tud mongolul, a mongolok pedig angolul. Legnagyobb élményem az éjszakai rovarfogás volt. Egy erdő közepén felvertünk egy tüll anyagból készült sátrat, belsejébe egy elektromos lámpát helyeztünk. A sátorba tölcsérszerűen keskenyedő bejáratok vezettek, úgyhogy a fény vonzásától elkábult rovarok be tudtak menni, de nem találták meg később a kivezető utat. Nagy élmény volt, amikor megpillantottam egy-egy zsákmány-bogarat, amely akkora volt, mint egy kisebb ruhakefe. Addig tartottam a rovaroktól, de akkor megkedveltem őket. Egyetlen egyet nem mertem megfogni: egy húszcentis tücsköt. Pedig az az egy volt, amelyik nem tudott csípni.

Mikor és hogyan vette észre, hogy remekül ír?
Fogalmam sem volt róla, hogy hogyan írok. Most sincs. Én csak írok, ahogy tudok. Még középiskolás koromban jelentek meg az első írásaim, majd cirka negyven évesen az első könyvem. Miután nagy sikere lett, lassan el kellett fogadnom, hogy nem vagyok tehetségtelen az íráshoz.

Mi volt eddigi élete legkellemesebb élménye?
A gyerekeim születése. Bár akkor még nem voltak divatban az apás szülések és a fiam születésekor nem is voltam itthon. Attól kezdve hozzá kellett szoknom, hogy nem én csinálom a legnagyobb balhékat odahaza.

Került kilátástalannak tűnő helyzetbe valamikor? Ha igen, mi történt és hogyan lábalt ki belőle?
Egyszer Vietnámban elsüllyedt velem egy komp a Vörös-folyón. Mindkét part jó messze volt, rengetegen fuldokoltak körülöttem. Hát az kemény volt. Megnéztem, hogy melyik part van a legközelebb (nem volt messzebb egy-két kilométernél) aztán kiúsztam. Még szerencse, hogy a nyaraimat ifjú koromban a Balatonon szoktam tölteni.

Mikor és miért volt Vietnámban?
Alighanem két évvel a háború befejezése után úgy 1977 körül lehetett a dolog, a pontos dátumra már nem emlékszem. Mint akadémiai kutató voltam ott, mivel a mongol kultúrával foglalkoztam és ott is volt tatárjárás.

Mi a véleménye a hajléktalanságról? Hogyan viszonyul hajléktalan emberekhez?
Sajnálom őket. Minden olyan intézkedéssel egyetértek, ami segít rajtuk.

Mik a tervei a közelebbi, esetleg a távolabbi jövőben?
Írni, amíg lehet.

Köszönöm a beszélgetést. Bár ez a társalgás e mail-ben történt, tekintettel a járványveszélyre.
Remélem még sok újat olvashatunk Öntől.

HO.CSI.
fotó: Csigó László/Tóthágas Kiadó

Kapcsolódó írások