Harmadik éve van nálunk, a Vajdahunyad utcában. Sérült, rettegő és várandós volt. A sérülései miatt vittük állatorvoshoz, akkor derült ki, hogy anyai örömökre is számít a kis fenevad. Mert fene mód vad volt. Azért kapta a nevét, mert eleinte csak laposkúszásban volt hajlandó helyet változtatni. Ha a macska ide kúsz, oda kúsz, akkor legyen Kuszkusz a neve. Iszonyatosan rettegett. Minden zörejre, hangosabb szóra összerezzent. Azóta fölbátorodott, de nem nagyon. És nem mindenkitől tűri a simogatást.
A Vajdahunyad utcai nappali melegedőben beszélgettünk.
“A vadász és a préda”
Interjú Kuszkusszal, a Menhely Alapítvány főállású egérfogójával
Fedél Nélkül 2020. július 30. 678. szám
Hogy érzed magad nálunk?
Tűrhető. Igazából ennél sokkal jobb dolgom sehol nem volt még. De ezt inkább magamba tartom. Nem szeretném, ha elbíznátok magatokat.
Mi történt veled korábban? Ki bántott?
Erről nem szeretnék beszélni.
Miért nem?
Ki szeretne a kudarcairól beszélni? Dicsekedjek azzal, hogy lúzer vagyok? Becsaptak, félrevezettek, megaláztak, bántalmaztak?
Te szégyelled, hogy áldozat voltál? Nem annak kéne szégyenkeznie, aki bántott?
Szerinted. Mert te azt hiszed, a modern kor találmánya az áldozat hibáztatás. Pedig nem. Ez mélyen gyökerezik minden gerinces tudatában. Ősállati ösztön, ha úgy tetszik. Áldozatnak, prédának lenni bűn. Nem tudod megvédeni magad? Képtelen megvédeni téged a csapatod? Akkor vesztes vagy. Préda. Semmit se érsz. Mehetsz a levesbe.
Úgy érzed, semmit nem fejlődtünk? Legalább az embereknek és az emberrel együtt élő állatoknak kellene ezen túllépni.
Akkor lépjünk túl. Kérdezz másról!
Nem szeretném ejteni a témát. Nagyon szíven ütött, hogy egy bántalmazott szégyelli, hogy bántalmazták.
Mit gondolsz, én mit csinálok az egerekkel? Ők is bántalmazásként élik meg, hogy vadászok rájuk. És szégyenkezik az, amelyiket elkapom.
Lehet, hogy túlzottan emberi szempontból ítélem meg a dolgot és az nem egészen illik egy macskával készített interjúba?
Ne röhögtess, mert megfájdul az oldalam! Hol itt az emberi szempont? A te véleményed vadliberális, vérfeminista, antisoviniszta marhaság. A valódi emberi szempontok állatira embertelenek.
Ennyire lesújtó véleménnyel vagy az emberekről?
Mert te nem?
Még mindig nem értem, miért a te szégyened, ha bántalmaznak?
Utoljára mondom el. A létezés egy versenypálya. Aki nem győz, az értelemszerűen vesztes. Minden versenyben megdicsőül a nyertes és szégyenben marad a vesztes. Ennél jobban nem tudom a szádba rágni.
De a tisztességes versenyben egyenlő feltételekkel indulnak a versenyzők. Egyforma erősek, egyforma okosak közül győzhet a jobb.
Na tessék! Hol tisztességes az a verseny, ahol van jobb, meg kevésbé jó? Ahol lehet győztes, ahol van jobb, meg gyengébb, az nem tisztességes verseny. Ilyen az élet.
Jehova tanúinál is voltál szolgálatos egérfogó?
Nem egészen értem a kérdést. Ha lehet, ne politizáljunk, mert az még rosszabb, mint a versenyzés.
Ez nem politika, hanem vallási irányzat. Jehova tanúi hittel vallják, hogy mindenfajta versengés, versenyzés Isten akaratával ellenkező cselekvés.
Van különbség a vallási és a politikai hit között? Szerintem nincs. Szerintem, ha Isten ellenezné a versengést, nem osztotta volna meg a teremtményeit. Mert kétféle teremtmény van. A ragadozó és a préda. És nem teljesen egyenlőtlen a küzdelem. Előfordul, hogy a vadászat sikertelen, a kiszemelt zsákmány megpucol. Veled megtörtént már, hogy prédának szemeltek ki?
Mondhatni. Ifjabb koromban némely aberráltak úgy vélték, könnyű préda lehetek.
Az lettél?
Nem. Valahogy mindig megúsztam. Vagy szerencsém volt, vagy nagyon gyenge képességű szatírokkal sikerült találkoznom. De mi lenne, ha visszatérnénk az eredeti elképzeléshez, és én kérdeznék?
Beszélgetünk, vagy faggatózol? Egy beszélgetésnél az összes résztvevő kérdezhet és válaszolhat kérdésekre. Az viszont nem igaz, hogy csak a szerencse, vagy a vadász ügyetlensége mentheti meg a kiszemelt prédát az áldozattá válástól. Tény, a zsákmány ügyetlensége és ostobasága nagyban hozzájárul a vadász sikeréhez. Tudatlanságból, vagy pillanatnyi agylefagyásból eredően a préda könnyedén a vadász kezére játszhat. Ebből az ostobább vadászok arra következtetnek, hogy a préda maga is akarta, hogy zsákmánnyá váljon. Márpedig a rémület, a vadásztól való rettegés az agyműködés zavarait okozhatja, olyan cselekvésre késztetve a prédát, ami a vadásznak kedvez. Valójában a sikeres vadászatok elsöprő többsége a rettegő zsákmány hibás lépéseinek köszönhető. Ha a kiszemelt áldozat képes lenne megőrizni a nyugalmát, higgadtan eltervezni a megfelelő lépéseket, a legtöbb ragadozó éhen veszne.
Ebben van valami, én meglehetősen kevéssé vagyok ijedős. Ha megtámadnak, ritkán érzek rémületet. A támadás ténye többnyire agressziót, dühöt vált ki belőlem. Ha viszont sikerül a támadónak elérnie, hogy megrémüljek, ijedtemben olyat teszek, ami engem is meglep. A támadót pedig vagy elkedvetleníti, vagy megfutamítja. Esetleg túlszárnyalja a denevéreket. De ez a legritkább eset.
Ebből az következik, hogy te inkább ragadozó vagy, mint préda. Szoktál vadászni?
Nem. Legalábbis olyan értelemben nem, hogy lőfegyverrel fegyvertelen állatokra támadjak. De azt megtettem egyszer ifjú koromban, hogy fényképező géppel muflonokra vadásztam. Nem volt sikeres a vadászatom, egyetlen felvétel sem készült. Köszönöm, hogy szóba álltál velem!
Természetesen a macska véleménye nem mindenben egyezik az én nézeteimmel. De abban feltétlenül egyetértünk, hogy az áldozattá válástól a csapatnak, a családnak, a társadalomnak kellene megvédenie a gyengébbeket.
Miért nem tesszük?
HO.CSI.
fotó: Csanádi Gábor
