Kis szír lány, te jársz az eszemben,
ki a kószi költőt megigézted.
Sötét, igenlő szemed látom páfrányos
oszlopok mögül előbújva,
lágy nevetésed hangzik ide:
Bombüka khariessza Szüran,
khaleonti tü pántesz,*
e dallamra táncolt veled, fogta derekad
Theokritosz, a költő,
válladra esett hajfonatod, kezed íves
kancsókon pihent tán.
Hány tekintetben élt szemed tüze,
de az az egy már senkié sem.
Csak lépted hallatszik még:
pám – pá – pá
pá – pá – pám – pá
pá – pám
pá – pá – pám – pá
pá – pám – pá.
* „Szíria lányának csúfol mindenki, soványka, naptól barna leány”
(Theokritosz: Paraszt hexameterek, Babits M. ford.)
