590. szám Széppróza

Jereváni hírek…

Szerző:

Azt mondják, minden sikeres férfi mögött áll egy nő. Hát, ez biztos. De én inkább arra szavaznék, hogy minden siker mögött ott áll a szürke eminenciás, aki ugyanazt talán még jobban tudja, mint a sikeres, csak rosszabb a fényképarca.

Jereváni hírek…

1953. május utolsó napjaiban rettenetes időjárás volt arrafelé. 29-én végre felért a csúcsra. Mindenki csodálattal áradozott Edmund Hillary teljesítményéről. A világon első emberként lépett a Csomolungma 8848 m magas csúcsára. Hűséges kísérője Tenzing, egy helybéli serpa volt. Ízig-vérig rendezvényszervező, így előreengedte Hillaryt. Míg a nagy felfedező gyönyörködött az addig ember nem látta tájban, ő szégyenkezve gyűjtötte össze a serpák évadzáró bulijáról ott hagyott, szétdobált üres sörösdobozokat.

Vaszilij Alekszejev két méter öt centi magas és száznyolc kilogramm. Azt beszélik, hogy napi tizenkétezer kcal energiabevitelre van szüksége, hogy bírja az edzéseket. Tizenhatodik éve súlyemelő. Mindennap hat órát emelgeti a tárcsákat, majd levezetésképpen fut tíz kilométert, hogy robbanékonyabb legyen. Most ő van a figyelem középpontjában. Világcsúcs-kísérletének utolsó próbálkozásáért szorít mindenki az edzőteremben. Iszonyú súly, 297,5 kg van a padlón, előtte. Koncentrál, lehajol, próbálgatja a fogást, ellépdel, majd megint vissza, és akkor egyszer csak megragadja a súlyzót, majd egyetlen lendülettel a feje fölé emeli. Kigyullad a három fehér lámpa. Dörgő taps, a súlyt ledobja, és a közönség zajos ünneplése közepette bevonul az öltözőbe.

Beesteledett. Kulcs csikordul az edzőterem ajtajának zárjában, és egy vékony, ősz hajú asszony, kezében seprűvel, lapáttal, besurran. Már húsz éve itt takarít, mindent és mindenkit ismer. Körülnéz, észreveszi az irdatlan súlyt a dobogón. Fejét csóválva magában dohog: „Ez a Vászka… ez a Vászka mindig szertehagyja a holmiját.” Megemeli a súlyzót, és a helyére rakja.

Egy újsághír margójára.

A legkorábbi ismert hominida – az emberfélék családjába tartozó főemlős – maradványait fedezték fel Etiópiában. A lelet korát 4,4 millió évesre becsülik. Az Ardipithecus ramidus, vagyis „Ardi”. Az épségben megtalált csontokból rekonstruálták Ardi küllemét. A tudósok bizonyossággal állítják, hogy Ardi volt az első ember a földön. Elképzelem, milyen büszkék most Ardi szülei a fiukra.

Az áruházi biztonsági őrök az intelligenciájukról és mélységes empátiájukról híresek. Ők a becsület élő szobrai. Most is egy ilyen tulajdonságokkal bíró rambó faggatja a szerinte lopáson ért hölgyet.

– Elismeri, hogy lopott a gondolákról?

– Nem.

– Hová dugta? A saját szememmel láttam a monitoron, hogy eltett egy rúd szalámit.

– Én képtelen lennék ilyesmire.

– A szememnek hiszek, nem magának, ürítse ki a zsebeit!

– Nincsenek zsebeim.

– Azokat is eldugta, nagyon rafinált. Kollégák, ti is láttátok, hogy lopott?

– Igen főnök.

– Kérem az igazolványát!

– Nincs nálam.

– Hol lakik?

– Párizsban.

– Neve?

– Vénusz.

A kiérkezett rendőröket szalámis zsemlével vendégelték meg a fiúk.

A biztonsági őrök egybehangzó tanúskodása alapján a milói Vénuszt áruházi lopásért elítélték.

Kapcsolódó írások