Laurának szeretettel
Bekukkantott ablakomon
hajnalban a hajnalcsillag.
Értelmemet csiklandozta,
addig-addig csiklandozta,
hogy morcosan rámordultam:
hagyj békén, aludni akarok.
Ám Ő sajnos nem tágított,
értelmemet csiklandozta,
addig-addig csiklandozta,
hogy végül végleg felébredtem.
Bámultam Őt, a csillagot,
míg Ő csupán csak mosolygott.
Mondd hát végre meg, mit akarsz,
kérdeztem tőle mérgesen.
Azt mondta, hogy azt akarja,
írjak neki egy szép verset.
