Nehéz átok ül bolond fejemen,
lelkem csitítaná hűs – éji szél.
Kikövezett utakon a perceket keresem,
szívemben a harag dühödt lángra kél.
Fejem fölött sötétség borítja az eget,
kezeim közt a lopott idő reszketve fél,
villámok égetik fellegpapírra vétkeimet,
holdfény ezüst keresztjén csordogál a vér.
Hamis tükrömet évtizedek padlójára vetem,
húsvér szívemet a visszhang tépi szét.
Ezernyi szilánk ropog minden léptemen,
s a felismerés rám szegezi tiszta tekintetét…
Likes
Nincs hozzászólás