A versek, a színészi véna, a helyszín adott volt, már csak egy verkli kellett. Tavasszal gurult ki először az utcára a zenélő bringa, azóta több hajléktalan, kortárs, és múlt századi költő megzenésített versét adta elő a nyílt utcán Fábián Gábor.
Fábián Gábor és a bringaverkli
Fedél Nélkül 2019. október 31. 660. szám
Hol kezdődik ez a történet? Miből lett a bringa-verkli?
A kiindulópont a fejemben lévő töménytelen mennyiségű vers, melyekhez egyfajta verklis lüktetés párosul. Az ötlet alapját konkrétan Faludy György Ballada a senki fiáról című dala adta.
„Mint nagy kalap, borult reám a kék ég
És hű barátom egy akadt, a köd
Rakott tálak között kivert az éhség
S halálra fáztam rőt kályhák előtt”
(dúdol) Nem lehet benne nem hallani a verklit!
Mikor jött a bringa ötlete?
A párommal sétáltam, amikor eszembe jutott, hogy kéne egy eszköz, amivel megzenésített verseket tudok előadni az utcán. Mert bizony az emberekhez közel kell hozni az irodalmat, maguktól kevesen nyitnak a költészet felé. A koncepció alapját egy francia verklis adta, akit Reimsben láttam. Innét már csak az foglalkoztatott, hogyan tudok egy ilyen hangszert csinálni, ezért találkoztam Terebessy Tóbiással, aki korábban a Müpa számára készített egy hatalmas verklit. Azonnal tudta, hogyan lehet megalkotni egy kisebb, mobilis hangszert, és már tervezte is, csak éppen a bizonytalanra. Az elkészítés ugyanis milliós nagyságrendbe került.
Nagy beruházás!
Ezért volt szükség támogatásra. Máig azt gondolom, Isteni szerencse, hogy rátaláltam az Erősödő Civil Közösség pályázatára, különben nem tudom, miből valósítottuk volna meg az ötletet. Még pályázatíró workshopra is elmentem. Végül idén február 1-én megkaptuk a támogatást.
A költészet napján pedig biciklire ültél és bemutattad a nem mindennapi hangszert.
Igen, áprilisi 11-én mutattuk be a verklit először az Árpád Fejedelem Gimnáziumban, ekkor József Attila és Weöres Sándor verseit adtam elő, de a cél már akkor is az volt, hogy hajléktalan költők műveivel álljak ki. Évek óta rengeteget olvasok tőlük, tudom, hogy ezek nagyon magas színvonalú költemények, és ezeket meg kell mutatni másoknak is. Mivel adott volt a verkli, nem maradt kérdés, hogy az előadott versek között hajléktalan szerzők műveinek is helyet kell adni. Ebből jött a „kellemest a hasznossal”, felkerestem a pécsi Fedél Nélkül terjesztőket és a verklivel segítettem nekik a terjesztésben. Ekkor szembesültem egy olyan problémával, amire sokan nem gondolnak: a hajléktalanokat nagyon nehéz elérni, hiszen nincs olyan eszközük, amin lehet velük kommunikálni. Révész Józsefnek viszont van mobiltelefonja, így vele tudok időpontot egyeztetni.
Hogyan élted meg a lapterjesztést?
Ez egy nagyon furcsa műfaj! Nekem nehéz volt, mivel korábban mindig egy fix környezetben dolgoztam, színházban vagy osztályteremben, amit funkcionálisan tudtam használni, de az utca nem ilyen. Egyszerre volt nehéz és izgalmas, végül belejöttem. A nyáron eljutottunk néhány fesztiválra is, mint az Ördögkatlan, a Bőköz és a THEALTER. Utóbbin megkaptuk az önkéntesek díját is. Jóformán el sem kezdtük a projektet, már elismerték a munkánkat. Nemrég pedig Szabó Balázs is segített, aki megzenésített több verset. Most itt tartunk.
Hogyan tovább?
A bringaverklit továbbgondolva színházat alapítottunk Bacskó Tünde pécsi színésznővel. A Tandem Színház alapkoncepciója, hogy a civil szervezeteknek a témáit hangosítjuk ki, és azokból készítünk előadást. Vagyis a szervezetekkel közösen készítünk darabokat, amelyeknek a civilek és a nézők is részeseivé válnak, és együtt beszélgetünk velük arról, hogy mit láttak a színpadon.
Tehát egy érzékenyítő színház lett a bringa-verkliből. Mikor debütál az első előadás?
Decemberben mutatjuk be a Fapados revü című előadást Pécsen, ami hajléktalan emberek írásaiból áll össze. A darab célja, hogy oldott közeget teremtsen és a közönséget beszélgetésre késztesse az érintett emberekkel. A személyes találkozásnál nagyobb előítélet csökkentő eszköz nincsen! Tehát az idei évad a fedél nélkül élők sorsára koncentrál, de szeretnék alkohol- és drogprevenciós előadást is csinálni, illetve a szülés-születés témában is tervezünk darabot, hiszen mind a ketten szülők vagyunk, Tündének és nekem is van két gyermekem.
Mi a véleményed, a művészettel lehet társadalmi célt szolgálni?
Jancsó Miklós mondta: „Ha üzenni akarok, akkor a cetlire írom fel, a hűtő oldalára.” A művészet felszabadító, katartikus élményt adhat, de indirekt módon hat a lélekre, ez szokott lenni a szakmai ellenérzés oka a direkt társadalmi üzenetet közvetítő előadásokkal szemben. Én viszont hiszek abban, hogy lehet magas művészi minőséget nyújtani akkor is, ha konkrét problémára akarjuk felhívni a figyelmet érzékenyítő céllal. A színházi eszközök pedig nem csak az értelemre, hanem az érzelmekre is hatnak, így sokkal erősebb hatást lehet elérni a nézőknél, mintha csak okosan elmondanánk, hogy a hajléktalan emberek megbélyegzése bizony nem szép dolog.
Kőszínházban kezdted a pályádat, de már több mint 10 éve független színházaknál dolgozol. Mi ennek az oka?
Egyrészt; ez mégis csak egy szórakoztatóipar, amibe a színésznek vajmi kevés a beleszólása. Az embernek pedig egy idő után elege lesz abból, hogy kizárólag szórakoztat. Másrészt; érdekel a közönség véleménye és itt tudok olyan helyzeteket generálni, ahol ez kiderülhet. Szeretem, amikor elindul egy párbeszéd, visszacsatolást kapok a munkámról és azt is megtudom, mit kell tennem azért, hogy az adott témára eredményesebben tudjam felhívni a közönség figyelmét.
Ma az Escargo Hajója Színházi és Nevelési Szövetkezet társulatánál vagy, ami egy pécsi csoport. Miért döntöttél úgy a pároddal, hogy elhagyjátok Budapestet?
A gyermekünk megszületése után egyre kevésbé volt komfortos a város és egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, hogy elköltözünk Pécsre. Mindketten szerettük ezt a várost, a párom festőművész, itt tanult a művészeti karon, így nem gondolkodtunk sokat, aminek máig nagyon örülünk. Persze ennek az egésznek volt egy hatalmas hátránya. Hirtelen egy másik városban kellett elkezdeni elölről felépíteni mindazt, ami máshol adott volt. De közben tudom azt is, ha Pesten maradunk, akkor nem születik meg a második gyermekünk.
Van viszonyítási alapod. Miben más egy 1,7 milliós és egy 140 ezer fős városban a fedél nélkül élők integrációja?
Az elszomorító, hogy szerintem sehol sem beszélhetünk a klasszikus értelemben vett integrációról. Mindenhol próbálják szinten tartani a helyzetet, viszont ennél több nem igazán történik, pedig sokan, sokszor elmondták, mit lehetne tenni. Például szociális bérlakásrendszert kialakítani, azonnal beszüntetni az elhelyezés nélküli kilakoltatásokat, és főleg nem gerjeszteni az előítéleteket politikai tőke kovácsolásának érdekében. Mert ez aljasság. Társadalmi akarat kellene, hogy ez a helyzet ne maradhasson így.
…kezdetnek az is jó, hogy van valaki, aki megzenésíti a hajléktalan költők verseit, aki előadja az utcán, aki színházat csinál, és így érzékenyít.
Rengeteg tervem van! Most épp azon dolgozom, hogy Pécsen többen terjesszék a Fedél Nélkült. Szeretnénk felépíteni a helyi Első Kézből a Hajléktalanságról programot, és szeretném a bringaverklivel, a Tandem Színházzal, az interaktív előadásokkal csökkenteni az előítéleteket.
Werner Nikolett
fotó: Cseri László
