szerző 2004 óta
Fedél Nélkül 2011. április 14. 437. szám
Világok határán
Vajda Norbert riportja
2005-ben kerültem kapcsolatba a Fedél Nélküllel, azóta rendszeresen megjelennek a verseim az újságban.
Én alapvetően a lírai vonalat viszem, azon belül is azt a fajta elmerengő típust, ami elsősorban nem az élet szépségeit írja le.
Nem mintha nem tudnám, hogy létezik ez utóbbi is, de az én életemet számtalan olyan körülmény határozta, s határozza meg mind a mai napig, amelyek egyszerűen nem teszik lehetővé számomra, hogy mindezeket hitelesen tudjam ábrázolni.
A vers önkifejezés számomra, nem csoda, hogy 14 évesen elkezdtem papírra vetni a gondolataimat. Persze, szinte mindenki ír ebben az életkorban verseket, de én felnőttként sem szoktam le erről. A kultúra egyéb területei is vonzanak, a festészet és a zene is nagyon fontos szerepet játszik a mindennapjaimban.
Az emberekkel való interakcióimat egy sajátos kettősség jellemzi. Egyrészről, mint alkotónak nagyon fontos, hogy mások is megismerjék és elismerjék a munkáimat, másrészről nekem szükségem van az egyedüllétre, magányra.
Ez nem afféle úri passzió, mert az ún. bipoláris depresszióval kell együtt élnem. Ehhez társul az ugyancsak diagnosztizált szívbetegségem, ami természetszerűleg akadályt képez külső kapcsolataim számosságának, illetve intenzitásának tekintetében.
A gondolataimat persze nem tudom, s nem is akarom korlátozni. Gyakran jut eszembe,
ha lenne rá lehetőség, visszamennék a XIX. század utolsó évtizedeibe. Jó száz évvel ezelőtt kevésbé rohant a világ, mégis annyi minden született akkoriban.
Úgy hiszem, abban a korban nekem is könnyebb dolgom lenne. Racionálisabb pillanataimban tudom, hogy ez az állapot nem jöhet el, de éppen ilyenkor segít nekem a képzelet világa, ami összefűzött impressziók formájában végül a verseimben ölt testet.
fotó: Stépán Virág
Éjjelente nehéz…
Éjjelente nehéz függönyét napomnak hogyha behúzom,
Lázbeteg szívemet megmártva szerelmed hűsítő fantáziájában –
Még éberen, már álomittasan nyugovóra térvén,
Világod s világom összefonva – hajnalig mozdulatlanul.