Hát… mit ne mondjak. Ez sem mindennapi „figura”. Még csak nem is elmebeteg, afféle habókos, „tyúkeszű”, vagy „mi”. Rejtély, kérdőjelek sokasága van ebben az asszonyban. Élni, tenni, munkálkodni, ha nem is követendő – elgondolkoztató. Netán ennél is több?
Legutóbb Hidegkút határában – erdő szélen – egy kosár gombával karján toppant elém. inkább rám ijesztett. Miközben „zavartalanul” énekelt: csinosítom magamat, várom a galambomat… (Jóságos Isten, csak nem én lennék az?)
– Jóféle, gyenge, harmatos – mutatott pisztolycsőre emlékeztető mutató ujjával áruválasztékára, nyálcsurgató csámcsogás közben.
– Ahogy szedegetem, úgy kóstolgatom is, ízibe! – magyarázta „bizonyítványát” tovább. Nehogy mérgezett kerüljön közéjük. Így TESZTELEM(?) Mert, hogy én semmit sem bízok a véletlenre! A hervadozó példányokat mielőtt még oszlásnak indulnának a helyszínen főzöm meg. Ilyenkor újfent próbát teszek. Ezüstkanalam nem lévén, aluminiumból készült el. Hogy hol van ez a helyszín? Ugyan kérem! Mindig lehet találni a sűrűben valami patak félét, afféle vízfolyást, ezek közelében koszos, rozsdás fazekat, néhány követ, szikla félét. S már kész is a TÁBORI KONYHA! Hogy a tisztaság, higiénia? Engem uram még a kullancs is messze elkerül! Ha meg kisebb balesetet szenvedek, mint horzsolás, karcolás, hát gyógyítom magamat. Teszek a sebre csalánt, kamillavirágot, gyömbért, ánizst, ami jön. Kedvencem a Lánchíd rádió, abban is Béki László természetgyógyász rendszeres előadása. Hát kérem abban a műsorban annyi gyógynövényt szokott felsorolni, hogy azok mennyiségéből „csak” egy közepes méretű kondérban lehetne teát, mindenféle gyógylevet készíteni. Én meg három házasság után is egyedül maradtam…
– Visszatérve a gombákra, a főzés utáni maradékkal piacozok. vevőnek álcázva magam, sok szoknyám alá rejtettem egy kosárban az ínyencségnek valót a Lehel téri piacon. Mérlegem nem lévén, a markommal mértem ki a galócát, a csiperkét, a laskát régi vevőim között. Lehet, hogy rosszul fejezem ki magam, de erdőjáró asszonyként sem tudom megjegyezni a „kalaposok, papucsosok” tudományosan meghatározott neveit, fajtáit.
Világ életemben örültem az „égből pottyant” riportalanynak. Ezúttal különösképp. Beszélgetés, keresetlen szóváltás közben jöttem rá, hogy nem véletlenül nevezte, jellemezte magát e „hölgyemény” Kaméleonnak. Nem, hogy több, nagyon sok színben játszik! Díjtalan (Kossuth, érdemes, Jászai stb.) színészeket túlszárnyalva. Eredeti foglalkozása: VARRÓNŐ. De tűt – többször hangoztatott elmondása szerint – SZALMAKAZALBAN sem talált, látott. Varrógépet pedig valamelyik szabóműhely ablakán át. Mindent kitalál, hogy csak ne kelljen szakmájában dolgoznia. Egyáltalán: HIVATALOS HELYEN! Józan belátása, életkora inti, tartja távol ettől.
Tavasztól őszig éli igazán világát. Napjainkban született szállóige szerint a parázson és malomkövön kívül szinte mindent igyekszik kezébe kaparintani. Árvalányhajat, éti csigát, meggyet, makkot, de még házinyulat, napos csibét is. Sírva fakadt, amikor a híres, hírhedt REPÜLŐS GIZIRŐL faggattam. Nem olvasta a „bűnügyi regényt”, ma is rokona…
Egy újgazdag „arisztokratát játszó” idős házaspár megengedte neki, hogy bitorolja lépcsőházukat. Valahogy úgy, mint megtűrt eb a rongyokból „szőtt” lepedőn. Cserébe, ellenszolgáltatásként takarít. Nyáron azért nem húzódhat be ide, mert a háziak hónapokra elutaznak.
Alkalmi munkát egyszer vállalt életében. Egy tolókocsiba kényszerült milliomos nőt kellett ide-oda mozgatnia saját „kastélyának” kertjében, valahol a Széchenyi hegyen. Az ily módon segítségre szorultnak be nem állt a szája. Állandóan utasított. Eképp: most ide toljon, most oda, amoda… No erre aztán a „vállalkozás hősnőjét” elfogta a pulykaméreg. Meglökte a hisztériás vén HÁRPIÁT, egy lejtős beton járdán úgy, hogy az gurult ördög hírével. Nagy óbégatások közepette. Egyenesen rózsakertjének közepébe. Nem lett akupunktúrás kezelésre utalva. Amennyi rózsatövis kiállt belőle… Mi lett további sorsa? Nem nehéz elképzelni.
Mindenen túl leginkább a videózást kedveli. Innen ered gúnyneve is. Téli „szállásadónője” gúnyból, megaláztatásból, lekicsinylési szándékból „iktatta” a videó kifejezésbe a J betűt.
Hogy „videjózik”? Lábujjhegyen. A lépcsőházban pont rá lehet látni a képernyőre. Ilyen testtartásból.
Hogy milyen KICSINYESEK, garasoskodók is tudnak lenni a milliárdosok? Ez abból is kiderül, hogy „örök időkre” megjegyezték a „természet lágy ölében” lévő „címét”. Mi több, egy alkalommal nem törődve idővel, üzemanyagköltséggel, fel is keresték. Sok ezer forint volt a tét! Olyan munka elvégzésére akarták felkérni, amit ez az „asszonyság” pár száz forintért „némi moslékért” is szívesen elvégezne.
Lehet valamely „növényhalmaz” ajtaján egyáltalán bekopogni? Ugye képtelenség! A milliárdosék betegessé váló fukarságukban mégis ezt tették. Legalább öt bokor aljába is bekukkantottak mire „rabszolgájukat” megtalálták.
No, vetett „kettős keresztet” férje oldalán a „sokpénzű asszony”. Rabszolganőjükkel „állomáshelyükre” száguldva. Amit ettől a „félnótástól” megspórolunk, azt a sírkövesek zsebébe fogjuk gyömöszölni. GYALÁZAT?
LAUDÉTUR JESUS KRISZTUS.
Likes
Nincs hozzászólás