Dr. Molnár Szabolcs 1971-ben született, nős, három gyermeke van. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem, Vegyészmérnöki Karán végezte (PhD), kémiai tudományterület (1999). Számos közéleti tevékenységei közül említhető a HÖOK a Hallgatókért Alapítvány kuratóriumi tagsága, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagsága. 2010. óta Újpest Önkormányzatának alpolgármestere. Kedvelt időtöltése a családi élet, a vadászat és a horgászat.
Elöljáróban említem azt, ami a bennem is működő előítélet cáfolatát adta. Az a hír fogadott, hogy az alpolgármester úr szabadságon van. Ám – Hajdú Évának, az alpolgármesteri hivatal asszisztensének köszönhetően – az interjúra rekordsebességgel mégis sor kerülhetett. Vagyis, Dr. Molnár Szabolcs szabadsága idején is elérhetőnek, sőt készségesnek mutatkozott az interjú lebonyolítása számára: alternatív időpontot kínált, valamint a kérdések előzetes benyújtását kérte; ezek nyomvonalán került sor a beszélgetésre. A kiteregetett kérdéslistákkal előttünk, attól máris eltérve, egy nulladik kérdéssel kezdtem:
Alpolgármester úr, Ön szerint hány hajléktalan található Újpesten?
Hozzám a kulturális, gazdasági és a sportélet igazgatása tartozik, a közterület fenntartási része nem. Egyfelől vannak Újpesten hajléktalanszállók, az ottlakók létszáma követhető, másfelől viszont vannak emberek, akik olykor életvitelszerűen tartózkodnak a közterületeken. Nem kívánok becslésbe bocsátkozni, hiszen a számuk évszaktól, időjárástól is függ. Vannak ezen túlmenően olyan Duna-szakaszok, erdős területek, régi épületek, ahova betelepednek hajléktalanok. Tehát biztosan többen vannak, mint ahányat látunk vagy észlelünk.
Erre utal a témakört meghatározó cím. Én most az FN, a Fedél Nélkül utcalap számára állítottam össze a kérdéssort, de a közérdeklődés tárgyát képező beszélgetés médiuma más is lehet. Most pedig, vágjunk bele. A hajléktalanság mint életmód milyen gondokat jelent Újpest lakossága és közigazgatása számára?
Az Újpesten lévő hajléktalan szállókkal, vagy a hajléktalanokkal foglalkozó intézményekkel – ilyen például a Twist Olivér Alapítvány a Fóti úton, a Vöröskereszt intézménye a Berlini utcában –, lakossági vagy közigazgatási problémánk nincsen. Ami viszont aggasztó, amikor a lakótelepek egyes részein, vagy itt a városközpont környékén jelennek meg hajléktalanok, és csoportokban, adott esetben alkoholt fogyasztva zajonganak, vagy erőszakosan koldulnak az aluljáróban. A másik probléma, hogy nem a nyilvános illemhelyeket használják.
Közbevetőleg: igen drágán vehetők igénybe ezek a nyilvános illemhelyek.
Ez így van. Tehát ezek a 8-10 fős csoportmagok okoznak a lakosság körében panaszokat, felháborodást; a koldulás, a közterületi alkoholfogyasztás és a közerkölcs-köztisztaság megsértése; ez a három terület, ahol a problémák kicsúcsosodnak.
Tud ezzel a Közterület Felügyelet valamit kezdeni?
A Közterület Felügyelet járőrözik, bejelentésre kivonul; felszólítja a randalírozókat, hogy hagyják el a helyszínt, vagy szüntessék be zavaró cselekményeiket. Ha olyan jellegű probléma van, orvosi, vagy rendőrségi közreműködést vesznek igénybe. Kulturáltan és jogszabálykövetően igyekszünk eljárni. A hajléktalanszállók vezetői és a Közterület Felügyelet munkatársai kapcsolatban vannak. Bizonyos mértékig ebben a formában tudjuk a rendzavaró személyeket befolyásolni. De vannak olyan hajléktalan személyek, akik nem kívánnak semmilyen közreműködést igénybe venni, sőt kifejezetten elhárítanak mindenféle beavatkozást személyes életükbe.
A hajléktalanság széles skálán mozog. Az a csoport, amelyről most szó van, a skála margóján található, ám egyre növekvő számban. Hajléktalan szlengben a nevük „sapsz”.Ők nem mennek szállóba, a köztereken élnek, különböző búvóhelyeken, vagy épp az aluljárókban, maguk alá terített papírdobozokon alszanak. Ehhez kapcsolódik a tisztálkodás, a mosás, esetleg a fertőtlenítés, amit az életmódból fakadóan nem vesznek igénybe, mert nincs váltóruhájuk, pénzük a mosógép használatára. És sorolhatjuk tovább, anélkül, hogy most belebocsátkoznánk annak taglalásába, hogy ennek a szubkultúrának mely ismérvek a szociálpszichológiai összetevői. Van-e az Önkormányzat részéről valamilyen csomagterv arra vonatkozóan, hogy eligazítást nyújtson, alapképzést indítson ezen csoport számára?
Így, külön, ilyen módon: nincs. A fővárosi közterület felügyeletnek van egy kerületi kirendeltsége, az Önkormányzatnak egy közhasznú foglalkoztatási csoportja, ők a közterület helyreállítási munkáiba igyekeznek bevonni hajléktalanokat is. De hát akiket be tudunk vonni, nem azok, akik a problémát okozzák. Van aki úgy hajléktalan, hogy szeretne dolgozni, de az életkörülményeiből fakadóan nem felel meg a kritériumoknak, nincsenek okmányai, amelyek a munkavállaláshoz szükségesek.
A segítés fogalma körében utalok az infrastruktúra, illetve kulturális hagyomány egymást feltételező ellentétpárra. Konkrétan például egy Toi-Toi bérlése és elhelyezése az Ady Endre Művelődési Központ mögötti kis téren elősegíthetné, hogy ne a szabadban végezzék szükségleteiket a hajléktalanok – mellesleg nemcsak a hajléktalanok. A Művelődési Házba a hajléktalan nem megy be, hogy a kulcsot a recepción elkérje, mert tart az elutasítástól, netán használni sem tudja, mert a budihoz szokott.
Részben a civil szervezetek foglalkoznak ilyen jellegű problémákkal, és ezeket a szervezeteket az Önkormányzat támogatja. Ezeket az alacsony küszöbű szolgáltatásokat olyan módon támogatjuk, hogy a velük foglalkozó civil szervezeteket támogatjuk.
Vannak-e a hajléktalanoknak helyi érdekképviseleteik? Gondolok most az AVM – A Város Mindenkié – projektre, ami mozgalommá növi ki magát. Találkozott már velük?
Az AVM-mel igen. Ismerem a mozgalmat, de nálunk még nem jelentek meg.
Az FN helyi terjesztésével kapcsolatosan a mozgó árusítás vagy a fixált helyszínű, esetleg a kevert módozatú árusítás jellemző?
A Fedél Nélkül újság pont egy éve kért forgalmazási engedélyt, korábban nem volt a kerületben. 10 helyszínt jelöltek meg, amelyek közül 4 volt újpesti. Ezt a 4 helyszínt én támogatólag a Gazdasági- és Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elé terjesztettem, amely 3-at támogatott. A közterület-használat az ő hatáskörük, ha térítésmentesen kívánják igénybe venni, fizetős árusítás bárhol lehet. A Tél utcai helyszínt az egyik szocialista képviselő kifogásolta, mert felvetése szerint zavarná a lakosságot. Ez a 3 helyszín listaáron 250 ezer Ft lett volna, de a FN ezt térítésmentesen, nagy szavazati többséggel megkapta. Ez a három tér használható erre a célra, és panasz nem adódott belőle.
A lakosság területhasználati szokásai szempontjából lehetne igazán felmérni, hogy mely terek és időpontok jelentenek forgalmazás szempontjából értéket. Elképzelhetőnek tartja-e Ön, hogy az Önkormányzat támogatásával létrejöjjön valamifajta párbeszéd, nyilvános fórum a hajléktalanok és a polgári lakosság között?
Elméletileg igen.
Elméletileg – igen. Szerintem megvalósítható a gyakorlatban is; az AVM szervezésében talán kitermelődne egy helyi érdekképviselet. Ez a lakosság nyugalmát is, tájékozódását is elősegítené, képet alkothatnának a hajléktalanság okairól, egészen addig, hogy ismereteket nyernének a hajléktalan emberek jogairól, vagy hogy az a másik ember, aki jelenleg hajléktalan, az újságot kínálva koldul vagy árusít. Lát-e lehetőséget arra, hogy az FN kiállítási alkalmat és helyet kapjon Újpest közintézményeiben?
Arra van lehetőség, hogy a közintézményekben kiállítási és egyéb megjelenést kapjon: nyilván kulturális intézményekre és rendezvényekre tartanak igényt. Az intézmények vezetőit kell e tárgyban megkeresni, akik, ha módjukban áll, esetleg a profiljukba vág, be tudják illeszteni a programba. Három intézményünk volt, de a képviselői testület szeptembertől összevonta a hármat, így egy lesz a jövőben, három helyszínnel, amelyek rendelkezésre állnak.
Az FN fő profilja, hogy irodalmi és képzőművészeti alkotásokat közöl: művészeti lap. Mármost a terjesztésben, adott esetben a karomon ácsorgok vele az utcasarkon, vagy az aluljáróban – művészeti vonás nemigen van.
Nem jön át belőle.
Ami átjön elsősorban szociális tartalmakkal bír, ami nem von le a lapban megjelenő alkotások esztétikai értékéből, és pontosan a szociális művészeti üzenet, a másság sajátos vonása nem: például mihelyt olvasni kezdi, szétesik az újság az olvasó kezében. Itt kifejezetten a költségvetési vonatkozások kerülnek előtérbe. A listához csatoltam egy szisztémát, melyet most tételenként és ellenszolgáltatásait tekintve nem részletezek.
Ehhez két dolgot tudok mondani. Az egyik az, hogy az Önkormányzat a civil szervezeteket pályázati rendszeren keresztül támogatja. Egy keretösszeg van ezekre a célokra, és folyamatosan lehet pályázni. Ha jelentkezik ilyen külön formátumú igény, akkor az illetékes Közművelődési és Oktatási Bizottság dönti el, hogy adott igény támogatható vagy nem. A másik fő szempont, hogy olyan pályázatokkal foglalkozik, amelyek az újpestiek érdekében és újpestiekkel tevékenykedik. Egyszóval ahhoz, hogy valamely összeget, támogatást nyújtson az Önkormányzat – ez egyébként elképzelhető – ahhoz hivatalos megkeresésnek kell beérkeznie. Ez esetben az FN főszerkesztőjének kell írnia egy hivatalos levelet, melyben kifejti, hogy az igény mennyiben érinti Újpestet, az újpestieket, például – most csak a hasamra ütök – az újságból hány példány kel el egy időszakban. Ahhoz tehát, hogy a Bizottság egy összeget megszavazzon – amit hangsúlyozom, hogy el tudok képzelni –, be kell nyújtani egy anyagot.
Ezzel tulajdonképpen, nem sorrendben haladva, de érintettük az előkészített kérdéseket. Nem maradt más hátra, mint hogy megköszönjem a gyors reagálást, a szíveslátást és a beszélgetést.
Én pedig köszönöm az alkalmat, és sok sikert kívánok.
