393. szám Riport

Szeptemberben nekünk is becsöngetnek

Szerző:

Első kézből a hajléktalanságról

hajléktalanok előadásai iskolákban a hajléktalanságról  

A Norvég Alap által kiírt pályázaton nyertes lett A hajléktalan embereket érintő diszkriminácó csökkentése című programunk.  Hozzásegítve a Van Esély Alapítvány és a Menhely Alapítvány – ezen belül a Fedél Nélkül szerkesztőség – által támogatott iskolai információs előadás-sorozat megszervezését és elindítását. A téma a hajléktalanság. Reményeink szerint augusztus elején megkezdődhet az előkészítő munka, majd ezt követően szeptembertől megindulhatnak az előadások.
Az ötlet már három éve megszületett a Fedél Nélkül egyik terjesztőjének fejében. Egyik vásárlója – egy gimnáziumi matematika tanár – hívta meg először saját osztályának osztályfőnöki órájára, hogy beszéljen az életéről és a hajléktalanságról. A figyelmet és érdeklődést keltő előadást azóta több követte ebben a gimnáziumban, majd egy másik matematika tanár révén egy szakközépiskolában is. Ekkor javasolta a Fedél Nélkül szerkesztőségének, hogy szívesen megszervezne több előadást is, melyen egy szakember és egy hajléktalan ember venne részt. Persze ez már csak anyagi támogatással jöhetett létre, amire viszont még két évet kellett várni. Végre idén sikerült megnyerni egy norvég pályázati kiírást, ami alapján már neki lehetett látni a szervezőmunkának. A pályázati tervben szereplő harmincöt előadásra eddig huszonnégy szakember és tizennégy hajléktalan ember jelentkezett.
A régebben demokratikus országokban – pl. Wales – már évtizedek óta tartanak előadásokat a szociális munkások a közép- és általános iskolákban a hajléktalanság témájáról. Ez a hazai projekt viszont annyiban újszerű, hogy nemcsak szakemberek, hanem maguk a hajléktalan érintettek is részt vesznek az előadásokon. Ők mégis csak hitelesebben tudnak beszélni a saját sorsukról. A másik innovatív eleme a projektnek, hogy a szervezést is egy hajléktalan ember végzi. A szakmai adminisztrációs munkát és a felelősséget persze a Fedél Nélkül szerkesztősége vállalta magára.
A program fő célja a diákok és a tanárok informálása a hajléktalan emberek életéről és az ellátórendszer működéséről. Megismertetni a fiatalsággal a jéghegy víz alatti részét is, hiszen az egész társadalom csupán csak az utcán élő hajléktalanokat ismeri, és ez alapján ítéli meg a hátrányos helyzetben lévő embereket. A szállókon élő és dolgozó hajléktalanokról viszont nem tudnak semmit – pedig néha egymás mellett dolgoznak –, akik kénytelenek titkolni hátrányos helyzetüket emiatt. Szeretnénk bemutatni a jövő nemzedékének olyan hajléktalan embereket, akik tesznek valamit saját sorsuk javításának érdekében, esetleg a társaik életének megkönnyítésén is dogoznak. Általánosabban kifejezve, javítsanak a hajléktalan emberek társadalmi  megítélésében. Másik célja a programnak, hogy maguk a hajléktalanok is bátrabban ki merjenek állni a publikum elé, vállalva sorsukat, nehézségeiket és képviselni tudják az érdekeiket.
Az eddigi hat-hét előadás egyéni ismeretség révén jött létre és egy személy életéről szóltak. Május 28-án azonban már a főpróba is lefutott a Széchenyi István Általános Iskolában, Dunakeszin. Az összevont két nyolcadikos osztály dupla óráján már minden a projekt szerint működött, melyet igen figyelmesen és fegyelmezetten hallgattak végig a tizennégy éves tanulók. Egy szociális munkás és két hajléktalan ember – Csurika, az Év Terjesztője, valamint e sorok szerzője – tartotta az előadást. A Fedél Nélkül példányainak szétosztására is sor került a beszélgetés közben,  továbbá bemutattuk a hajléktalan művészek már megjelent antológiáit (Alkonyzóna és Alkonyattól pirkadatig),  melyből a tanárok a helyszínen vásároltak is. Az ötvenhét diák és négy tanár kérdései alapján a téma nemcsak érdekesnek, de újdonságnak is számított. A három tanár és az igazgatónő az előadás jövő évi megismétlését javasolta, így a program első meghívása szóban már meg is történt.
A középiskolákat augusztustól lépcsőzetesen értesíti a lehetőségről a szervező, de bármely – akár általános vagy felsőfokú – iskola jelentkezését szívesen várjuk. Amint a dunakeszi példa is jelzi, vidékre is szívesen megyünk, bár erre a program költségvetésében forrás nem szerepel. Az eddigi tapasztalatok és elképzelések alapján az előadásokat osztályfőnöki, társadalomismereti, etikai órákon, iskola vagy egészségnapok keretében, esetleg táborokban is tarthatunk.

Kapcsolódó írások