Mozgalmi élet
Az 1974. május 1-én nyílt Skála Budapest Nagyáruház dolgozóinak körülbelül kilencven százaléka harmincöt év alatti volt már évek óta. Demján igazgató mind az eladók, mind a vezetők sorában, előnyben részesítette a fiatal pályakezdőket. Még ő maga sem lépte át a harmincöt éves kort, mikor az áruház igazgatójának kinevezték.
Az áruházban – ahogy az egész országban – a KISZ volt az egyetlen lehetőség, ha valaki mozgalmi életet kívánt gyakorolni. Mi hárman már a középiskola első osztályában beléptünk a mozgalomba, mert akkoriban ez volt a szokás és különben is szerettünk nyüzsögni. Meg is tettük. Persze nem mindig pozitív irányban. Aktivitásunkat, szervező készségünket szerettük volna kamatoztatni az áruházban is, így beléptünk a munkahelyi alapszervezetbe, melynek kezdetben éppen az osztályvezető helyettesünk, Piros volt a titkára. Igen aktívan vettünk részt a programokban, legyen az sport rendezvény, kirándulás, társadalmi munka vagy politikai vitakör. Agilitásunk eredményeképpen Höri és én egy év elteltével már vezetőségi tagok lettünk. Én propagandista lettem. Pár hónap alatt tömegesen léptek be azok a fiatalok, akikkel együtt dolgoztam a második szinten. Azonnal elküldtek propagandistaképző tanfolyamra, ahol sok kerületi aktivistát ismertem meg. Sűrűsödtek a sport és szabadidős programok, melyeken nemcsak a tagok, hanem a szervezeten kívüliek is szívesen részt vettek. Időközben Pirost megválasztották az áruház ifjúsági szervezetének a titkárává, Höri pedig bevonult. Engem szavaztak meg az alapszervezet titkárává.
Még nagyobb intenzitással fogtam neki a szervezésnek. Az év elején gyalogtúrát szerveztem a Pilisbe, melyen több mint százan vettek részt az áruházból a családjaikkal együtt. Kora tavasszal pedig hajókirándulást, amire a fél áruház el kívánt jönni. Az eredetileg kibérelt százhúsz fős vízibusz helyett a nyolcszáz fős Budapest sétahajóval mentünk. Valaki még Cintulát is beszervezte diszkzsokénak. Szentendréig egy vetélkedőt is levezettem. Az egészbe csak egy apró szépséghiba csúszott be: még csak homályos emlékeim sem maradtak az esetről. Annyira berúgtam, hogy majdnem beleestem a Dunába. Mindenki nagyon jól érezte magát, csak épp én nem emlékeztem még arra sem, hogy levezettem a vetélkedőt. Ez volt életem első fél napos képkimaradása.
Kora nyáron sportnapot szerveztem a második szint dolgozói részére, ahol legalább tíz önálló osztály működött, százötven munkatárssal. Öt férfi és két női focicsapat jelentkezett. Egy közeli nagyvállalat sporttelepét sikerült ingyen kibérelnünk mozgalmi ismeretségeim révén. A vasárnap délelőttre meghirdetett eseményre legnagyobb meglepetésünkre majdnem háromszázan érkeztek meg. A szint összes dolgozója – beleértve a tanulókat és a nyugdíjasokat is – eljött a rendezvényre. Sokan elhozták családjukat, barátaikat. A futballkupán már Höri is részt vett a csapatunk színeiben, épp szabadságot kapott a honvédségtől. Az osztályunkból tehát Pimpivel együtt hárman játszottunk a csapatban, és még öten nézőnek jöttek el. A férfiak számára szánt kupát végül sikerült a híradás-technikai osztályunknak elnyernie. A kupa mellé ugyan nem járt semmilyen díj, de a kupába beleöntöttek két üveg orosz pezsgőt, melyet a győztes csapat játékosai megihattak. Nem kedveltem túlságosan a pezsgőt, mert rögtön csuklottam a szénsavas italtól, de ekkor jó nagyot kortyoltam a kupából. Természetesen azonnal csuklottam tőle, de a rengeteg futás után még a szénsavas ital is oltotta a szomjamat, pedig a mérkőzések közt mindig megittam egy üveg hideg sört. Mindenki olyan remekül érezte magát a sportnapon, hogy még hetek múlva is arról beszéltek az áruházban.
Klubestéket, politikai vitaköröket szerveztem, és a társadalmi munkában is élen jártak alapszervezetünk dolgozói, mikor valamelyik osztályon besegítettek munkaidőn kívül. Elismerésként a nyár elején kiküldetésbe mehettem az NDK-ba, Lipcsébe és Eisenachba, a testvérszervezetekhez. Kevés német nyelvtudásom ellenére sok keletnémet fiatallal beszélgethettem, persze a legőszintébbek német sör vagy magyar bor mellett voltak. Engem nagyon meglepett, hogy az FDJ (Freie Deutsche Jugend, azaz Szabad Német Ifjúság, az NDK ifjúsági tömegszervezete) tagok mindegyike a Berlini fal megszűnését kívánja. Némelyek még azt is kimondták – elsősorban italos állapotban –, hogy szeretnék az ország újraegyesítését. Az érdekesség számomra leginkább az volt, hogy ezt magas rangú FDJ vezetők mondták. Sok mindenre nem emlékszem, hiszen végigittam az egész utat. Lipcsében szinte az egész éjszakát átittam a Skála Áruház kiküldött cseredolgozóival, de Eisenachról sem maradt túl sok emlékem.
– folytatjuk a következő számban –
