Mindennapi történet, mégis úgy megfogott, hogy úgy éreztem papírra kell vetni.
Lehet, hogy csak nekem jelentett valamit a látottak megdöbbentő valósága, de
talán másokban is nagyobb odafigyelést ébreszt, egy kis szánalmat, vagy netán az
együttérzés legkisebb megnyilvánulását.
Sötét, borús fellegek borították az eget. Az emberek nyakukat behúzva, esernyő
alatt taposták a kiömlő, lucskos kőzetet. Szinte csontig hatott a süvöltő
szélvihar, ilyenkor szokták megjegyezni, hogy még kutyát sem enged ki az ember.
De napjainkban életünk során más a valóság és más a közmondás felidézése vagy
alkalmazása.
Egy élő példa, csupán egy köznapi epizód:
A bevásárlóközpont csillogó fényű bejáratánál egy rongyos kupacon, feje felett
kartonlappal ült egy anya ölében egy 2-3 éves szakadt, koszos rongyokba
bugyolált gyermeke.
Előtte ákom-bákom betűkkel egy ázott kartonlapon: „Könyörűljenek rajtam!”
Egy kétségbeejtő néma kiáltás egy elkeseredett, elesett ember sóhaja, egy anya
segélykiáltása.
A kis apróság, mint elázott szürke veréb meleg tej helyett egy kopott, lyukas
cumit szopogatott olyan kétségbeesett lendülettel, mintha ettől függne az élete.
Az anya fáradt könnyes szeméből a lemondás, a kilátástalanság, az elesettség
megrázó homályos fénye minden szó helyett fejezte ki azt az érzést, melyet
magába fojtva átjárta egész lényét.
Az emberek ki-be járkáltak mellette mintha nem is egy élőlény, egy elesett,
könyörületre vágyó ember lenne. Egy ember, aki minden méltóságát, önbecsülését
félredobva gyermeke életért küzd a maga módján, koldulva, szánalmat ébresztve,
vagy egy csöpp megértést, segítséget várva.
Valóban itt tartunk? Hogy az embe-rekben kihalt a szánalom, a segíteni akarás,
az együttérzés még akkor is, ha egy ártatlan gyermekről van szó, aki nem tehet
arról, hogy erre a világra jött, és aki a jövő generáció képviselője.
Semmi az a kétszáz forint melyet a koszos, konzervdobozba tettem, mégis mintha
könny szökött volna a szemébe, cserepes szájjal azt suttogta: isten áldja.
Jó volna, ha az isten őt áldaná meg, és az emberek együttérzése legalább
észrevenné az elesett, magára maradt, szerencsétlen kivetett embert.
Ennyit akartam csak mondani.
Likes
Nincs hozzászólás