Az anyag halálos
Mozdulatlanságban
Van eltemetve
Önmagával.
Csak az elemek
Játszanak vele.
Milyen világ az,
Ahol a gaz
Haszontalan növény
Vígan él
Az ízletes gyümölcs
Teremni akaró –
Beteges
És a sok kártevő
Miatt szenved
Milyen világ az,
Ahol az állat
A másik
Utódaira támad,
És kölyköket étkezik?
Az anyának
Életét kockáztatva
Kell védeni
Ha ragadozó érkezik.
Milyen világ az,
Ahol az
Egyik diktátor
Ki akarja
Irtani a világból
A másikat
De közben
Halomra ölnek
Ártatlanokat.
A jóllakottaknak
Szemük sem rebben
Ha máshol
Éhen halnak ezren.
Ám, az éheek,
Ha hadra kelnek,
Élelemszerzéssel
Meg nem elégednek,
A bővelkedőket
Kegyetlenül
Megtorolják,
Városaikat
Szétrombolják,
Mintha bűn lenne
Jól élni,
Pedig ők is
Azt akarják tenni!
Kő, növény,
Állat, ember
A fejlődésével
Mintha romlana
Minél magasabb
Annál gonoszabb?
Így volt ez,
És így is lesz.
Én sem vagyok
Különb, csak felébredt.
A Föld kívülről befele
Egyre betegebb.
Az embernél
Aki e földből lett,
Fordul a sors,
Ha szabadítóra lelt.
A gyógyulás
Itt kifelé terjed.
Gyógyul a lelked,
Bár megsínyli a tested.
Legalább így nem vagy
Fehérre meszelt
Sziklasír.
Kívül szép, de belül
Tele undoksággal,
Ha rozogán is, de Szellemben
Teli ragyogással!