423. szám Beszámoló

Fura egy elképzelés

Szerző:

A minap hallottam a televízió híradójában, hogy ki akarják tiltani a hajléktalanokat a közterületekről. Akinek ilyenfajta elképzelése van egy jövőbeli helyzetről, bátran merem állítani, hogy a látszaton kívül nincs tisztában a hajléktalan léttel.
1.    a hajléktalan nem egy csodabogár, hanem egy olyan ember, akinek valami miatt elromlott az élete
2.    a hajléktalanok közülünk kerültek ki, tehát egy aktív cselekvőképes emberek (voltak)
3.    nem is biztos, hogy önhibájából került utcára
4.    ezek az emberek mentálisan is és fizikálisan amortizálódottak
Ezek csak első lépcsős általánosítások, de ha valami okból hirtelen minden utcán élő szállóra akarna költözni, nem lenne elég hely. Ha valamilyen oknál fogva hirtelen minden hajléktalan legális munkahelyet, biztos állást szeretne, – kérdezem én – van hova elhelyezni őket? Van még kérdésem: a tervezet elképzelőjének van fogalma arról, hogy állástalanul, lakhatási megoldás nélkül és állandó jövedelemforrás nélkül hol és milyen módon éljen a kisiklott életű ember? Még nem is említettük a többgyermekes családokat, pszichiátriai eseteket, időskorúakat, valamilyen fogyatékkal élőket. Most nézzük az ő helyzetüket:
a)    az elme-szociális otthonokba való bekerülés esélytelen megoldás, mert még a legnagyobb is megszűnt (OPNI)
b)    idősotthonba való bekerülés anyagi fedezet nélkül reménytelen
c)    családok átmeneti otthonába kerülni több éves várakozás után lenne lehetséges, de a társadalomba való integrálódás esélye igencsak kevés
d)    nincs annyi férőhely, ahány fogyatékkal élőnek arra szüksége lenne
Ezeket statisztikai adatok nélkül, tapasztalataim alapján írom, ugyanis éltem utcán s most dolgozom utcán élőkkel, teljesen friss, naprakész információim vannak.
Ismét egy kérdés: nem lenne-e hasznosabb és járhatóbb út az, ha ebből a helyzetből kikerülési alternatívákat készítenénk, mintha egyszerűen ismeretek nélkül tiltanánk?
Az lenne az ötletem és javaslatom, hogy több önkormányzati lakást kellene pályáztatni, esetleg szállókról kiléptető lakásokat kizárólagosan erre a célra biztosítani, de ezzel párhuzamosan a fenntartásukhoz és a megélhetéshez fedezetként munkahelyeket létrehozni, hogy az ebben a körben mozgó embernek legyen reménysége egyszer önálló, önellátó életforma kialakításához.
Megtapasztaltam, hogy nagyon könnyű lecsúszni, még könnyebb elítélni, de felemelkedni csak akkor lehet, ha valaki felsegít. Ehhez a segíteni akaráshoz viszont le kell hajolni a rászorulóhoz, mert másként nem megy.

* a szerző írása magánvélemény, nem lapunk szerkesztőségének álláspontja

Kapcsolódó írások