Nem az ember az élővilág egyetlen faja, amely rájött, hogy dobolással nagy távolságokba lehet üzenni. A Macrotermes natalensis nevű termeszfaj képviselői hasonló módszerrel jelzik társaik számára, ha veszély közeleg: fejüket a földbe verik, hogy meghatározott frekvenciájú vibrációkat keltsenek. Az afrikai termeszeknek is nevezett állatok hatalmas várakat építenek kiterjedt földi alagútrendszerük fölé. A termeszkatonák feladata a vár védelme, és társaik riasztása, ha földimalacok, tobzoskák vagy más veszély közeledtét észlelik.
A „riasztórendszer” közelebbi tanulmányozása érdekében Felix Hager és Wolfgang Kirchner, a Bochumi Egyetem kutatói nagysebességű kamerákat irányítottak egy termeszvárra, majd megnyitották annak falát. A lassított felvételeken látható volt, ahogy a katonák fejüket a földbe verve riadóztatnak. Az állatok másodpercenként átlagosan 11-szer érintették fejükkel a földet, és az így keltett vibráció gyorsan tovaterjedt a bolyban.
A mérések alapján a katonák eredeti jele ugyan kevesebb mint 40 centiméterre jutott el a talajban, ugyanakkor sokkal távolabb tartózkodó egyedek is reagáltak a jelre. A szakértők hamar rájöttek a rejtély nyitjára: a jel hallatán az eredeti riasztásban még nem részes katonák is dobolni kezdenek, így a vibrációs hullám 1,3 méter/szekundumos sebességgel terjed tova a várban és környékén, hazatérésre szólítva fel minden a boly minden tagját.
A jelzés frekvenciájának is jelentős szerepe van annak fogadtatásában: laborkísérletek során a kutatók igazolták, hogy a boly tagjai csak meghatározott frenkvenciájú vibrációk hatására hagynak fel addigi tevékenységükkel, a másfajta jelekre pedig nem reagálnak.
Erre még Phil Collins sem lenne képes, pedig kétszer lett a világon az év dobosa.
Likes
Nincs hozzászólás