Minden egyes statisztikai adat mögött emberek vannak. Egy adat – egy ember. Egy-egy emberi sors.
Minden egyes munkanélkülivé válás egy-egy sorsfordulót jelent. Minden egyes lakásvesztés egy-egy sorsfordulót jelent. Minden egyes családvesztés egy-egy sorsfordulót jelent. Nem ritkán sorstörést. Elvész a perspektíva, széthullik az élet. Darabokra esik, ami addig fel lett építve: énerő, akarat, megtanult szerepek, napi rutinok a családban, a munkában, a felkeléstől a lefekvésig (és azon túl is). Előtörnek a primér egzisztenciális kérdések: „kinek kellek én?”, „kinek van szüksége rám?”, „minek vagyok (a világban, egyáltalán)?”.
Innen, az alapoktól, újraépíteni az embert, a célokat, a készségeket és képességeket, a mindennapi értékeket, a létezésbe és a dolgokba vetett hitet, majd a rutinokat nagyon-nagyon nehéz, sokszor nagyon hosszú, néha lehetetlennek tűnő feladat.
Más. Nem igaz, hogy – a gazdasági-társadalmi összefüggések ismeretében – nem lehet tudni, nagy valószínűséggel prognosztizálni egyes hétköznapi, mikro-folyamatokat, jelenségeket.
Ha azt halljuk, hogy csökkenni fog a gazdasági növekedés üteme, növekedni fog a munkanélküliség (és tudjuk, hogy az ún. szociális védőháló nem lesz sűrűbbre szőve, sőt), akkor bizton prognosztizálhatjuk, hogy viszonylag rövid időn belül még több maga elé meredő, szürkearcú, megtört tekintetű ember jelenik meg a metrókon, többen fognak téblábolni az alúljárókban, gyakoribbak lesznek az érthetetlen odamordulások, összezördülések, többször találkozunk majd kukákba be-benyúlkáló idősekkel, középkorúakkal, a proletár negyedek munkástelepein gyakrabban ütközünk majd lézengő-csoportosuló fiatalokkal, a zugokban meghúzódó szipusokkal, az ablakokból kikukucskáló otthonidőzőkkel. …
Nem tudjuk megmérni az összes ok-okozati kapcsolatot, azok szorosságát, terjedelmét. Bármilyen fejlettek is matematikai-statisztikai eszközeink, a bonyolult, soktényezős, több áttételen keresztül érvényesülő folyamatok leírására csak nagyon korlátozottan vagyunk képesek segítségükkel. Eszközeink korlátozottsága azonban soha nem jelenti azt, hogy ezek az összefüggések, folyamatok nem léteznek. Látjuk, tapasztaljuk, hogy léteznek: itt vannak közöttünk az emberek, akik elmondják, elmesélik életüket, sorsukat, történeteiket, az általuk feltételezett okokat, összefüggéseket – akkor is, ha e történeteket statisztikailag nem tudjuk „összeadni”, „megmérni”.
Tünet-együttesekkel találkozunk, ok-okozati együttesekkel találkozunk, de nagyon sokszor nem tudjuk megmondani, hogy a gyerekkori elhanyagoltság és/vagy a szülők nyomora és/vagy az iskolarendszerbeli diszfunkciók miatt maradt-e ki emberünk az iskolából, az alkohol, vagy a munkavesztés volt-e előbb, melyik volt az ok és melyik az okozat, hol is vesztek el azok a kötések, melyek másokat, szerencsére a többséget megtartották, fenntartották egy-egy krízist követően, a fedél nélkülivé vált társat, testvért viszont nem.
Ilyen ok-okozati, vagy éppen tünet-együttesként regisztrálhatjuk, hogy az általunk megkérdezett másfél száz fedél nélküli ember többsége szegény, vagy nagyon szegény sorból jött, szüleik között is nagyon sokan voltak, akik ittak, betegek voltak, alig iskolázottak voltak. Sokan kerültek állami gondozásba, vagy éppen nem édesszüleik nevelték fel őket, keveseknek adatott meg a „boldog gyerekkor”.
Jelentős hátrányokkal, kockázatokkal indultak neki felnőtt életüknek (akárcsak nagyon sokan mások) egy olyan időszakban, amikor a korai, serdülő kori munkába állás sem mentette meg őket attól, hogy viszonylag hamar munkanélkülivé váljanak, sok százezer társukkal együtt. Alig kezdték el a berendezkedést, az önállló otthon valamiféle megteremtését, társkapcsolatuk is megromlott, válásuk is egy a sok-sok százezer közül. A kényszerű lakhatási „puffer” intézményekbe már nem menekülhettek, s már nem is kényszerítették a földönfutókká vált embereket erőszakkal valamilyen büntető intézménybe. Szabadon zuhanhattak a semmibe.
A 161 általunk megkérdezett fedél nélkül élő embernek összesen, elmondásuk szerint 144 gyereke született és él valahol. Ha őket kérdezi valaki, őszintén csak azt válaszolhatják, hogy (legalább) egyik édesszülőjük hajléktalan, csöves, csavargó, földönfutó…
Velük mi lesz?
Likes
Nincs hozzászólás
