Szekeres Tamás vitathatatlanul az egyik – ha nem a – legsikeresebb magyar gitáros a világon. (Esetében ez nem is olyan abszurd mondat.) A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola gitár szakos hallgatójaként (1991-ben művész-tanár diplomát szerzett) 1989-ben Magyarországon elsőként jelentetett meg instrumentális rockgitár-lemezt Guitarmania címmel, amit azóta tucatnyi szólólemez követett. Játékát a világ nyugati oldalán is megismerhették, a világ számos országában jelentek meg a lemezei, olyan legendák hívták közös zenélésre, turnéra, mint Tony McAlpine, Ken Tamplin, Ian Perry vagy itthon az Omega. Talán több siker, nagyobb anyagi megbecsülés jutott volna neki Amerikában, de a szíve hazahúzta. Interneten utazik.
Magyarországon a saját alapítású Hardtop, majd a Varga Miklós Band, a Senator, az East voltak állomásai. De játszott az Omennel, az Omegával, dolgozott együtt Presser Gáborral, vagy jelenleg Keresztes Ildikóval. A Szekeres Tamás Group idén húsz éves.
– Mit kell tudnunk Önről? Kérem, meséljen nekünk életútjáról, családi hátteréről, a kezdetekről is.
– Zenészcsaládba születtem, mivel édesanyám, édesapám zenetudósok klasszikus fronton. Gyerekként is már megtetszett a művészi szakma légköre, így öt évesen zongorán kezdtem, és komoly terveket szövögettem zongoraművészi karrierről, de aztán tinédzserként figyelmem valahogy a rock-zene irányába fordult. Mivel ennek a műfajnak vezető hangszere az elektromos gitár, nem sokat gondolkoztam melyik instrumentumot válasszam, mert valami azt súgta, ezen a varázslatos eszközön keresztül tudom a leghatásosabban kifejezni azt, amit a bensőmben érzetem Ezt a választást egyébként azóta is helyesnek gondolom. Szüleim szerencsére mai szóhasználattal éve „nyitottak voltak” és támogatták gitáros álmaimat, azonban azt kérték, klasszikus gitáron is tanuljak, hogy az alapok minél stabilabbak legyenek. Időközben beleszerettem ebbe a világba is, és így végül elvégeztem a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolát, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát, ahol Szendrey-Karper László tanítványaként művészi és tanári diplomát is szerezhettem.
Persze eközben zenekaroztam is eredeti terveimnek megfelelően, és a rocker-tanulóéveket (Hardtop, Carat) követően már korán, 18 évesen Varga Miki szóló-formációjába kaptam meghívást, amely egyben a professzionális zenészi létet is meghozta számomra. A VM Band-et aztán további együttesek váltották, és az idők folyamán, többek között olyan hazai csapatokban játszhattam, mint a Senator, Omen, Omega, vagy jelenleg Keresztes Ildi zenekara. 1988-ban szólópályát is kezdtem még a Főiskola idejében, az ekkor megjelent Guitarmania című albumom egyike volt az első magyarországi magán-kiadású lemezeknek, melyet Katona Laci, a későbbi Akela-frontemberként is ismert barátom menedzselt. Tizenhárom további gitár-centrikus szóló-albumom látott napvilágot Kóbor János „Mecky” (Mega Records) gondozásában 2000-ig, és ezek három földrészen is megjelentek aztán, mivel ’90 és ’98 között hollandiai menedzsmenttel dolgoztam. Számos külföldi és hazai előadó produkciójában vettem részt, eközben vendégként, és a közös hangfelvételek készítésén túl, így sok távolabbi országban is eljuthattam szóló-karrierem építése mellett. Az utóbbi években központi helyet foglal el életemben a tanítás; egy metodika-sorozaton dolgozom, amely a klasszikus-zenében alkalmazott módszereket ülteti át a rock-gitár tanulás környezetébe.
Az ezek szerint elkészült segédanyagokat a TamasVGA.com portálon jelentetjük meg, ahol hetente legkevesebb 50 perc játékidejű Szekeres gitáróra lát napvilágot, de oldalunkon sok a térítésmentesen is elérhető, egyéb, személyemhez köthető böngésznivaló. Régóta a Zenész Szakszervezet (MZTSZ) alkalmazásában állok, mint tehetséggondozó, ahol többek között a Dalok.hu zeneletöltő Internetes lemezbolt születésénél is bábáskodhattam ötletgazdaként, vagy segíthetem a Kőbányai Zenei Stúdió munkáját, mint a szakvizsga-bizottság tagja az iskola megalakulása óta. Feleségemmel, Boldog Ildikóval húsz éve vagyunk együtt szeretetben, Ő végzi a személyi menedzsment embert próbáló feladatait családunk vezetésén túl, Zsolt fiunk pedig tizennyolc, és az informatika megszállottja, bár remekül gitározik is, úgyhogy titkon reménykedem, egyszer talán hallhatunk felőle zenei téren. . .
– A családi háttér tehát adott volt, mégis mikor „csapta meg úgy igazán a zene szele”? Köthető-e egy személyhez, eseményhez ez?
– Igen, Radics Béla egyik ’78-as, az Ifjúsági Parkban rendezett koncertje után határoztam el, hogy professzionális gitáros szeretnék lenni. Telt ház, közel tízezer ember volt, és frenetikus buli. Büszke vagyok, hogy Póka Egon baszszusgitáros később az én zenekaromban is muzsikált ’94-2000 között, illetve érdekes, és örömteli, hogy Béla akkori dobosával, Döme Dezsővel is játszhattam a ’90-es évek P.Mobil-jában néhány alkalommal.
– Hogy értékeli saját karrierjét, sikerült kihozni a maximumot saját tálentumából saját hazájában? Egyáltalán hol ismerik jobban Szekeres Tamást, Magyarországon, vagy nyugaton?
– Ha valamiféle számadást kellene végeznem most, azt hiszem sokkal messzebb sikerült jutnom a legmerészebb álmaimnál is, hiszen Magyarországon majdnem minden gyermekkori példaképemmel egyetértésben, megbecsülésben dolgozhattam, zenélhettem, és eladott albumok millióin hallható a gitározásom, valamint szólópályám alakulása is messze meghaladta elképzeléseimet, főleg a külföldi történések kapcsán. Fontosnak tartom ugyanakkor azt is, annak ellenére sikerült életben maradnom idáig, hogy mindig csak olyan zenét játszottam, amiben feltétlenül hittem, művészileg és emberileg is.
– Mióta tanít, kiket, van-e sztárgitáros a tanítványok közt?
– Tanári munkám a Metal Hammer magazin indulásával egy időben kezdődött a ’80-as évek második felében, hiszen állandó, havonta megjelenő gitároktató-rovatom lehetett Cselőtei Laciéknál. 1993-tól Soltész Rezső Zenészmagazinjában folytathatom ezt a munkát, amely mind a mai napig tart. A Főiskola befejezése óta csoportos órákat, úgynevezett kurzusokat is tartok rendszeresen külföldön és itthon – ennek már vagy húsz éve –, így rengeteg tanulni vágyó kollégával – sztárokkal, és későbbi sztárokkal is – köthettem barátságot az idők folyamán. Remélem és hiszem, néhányuknak sikerült „hova tartozás nélkül” valamelyest segítenem, hogy napi hangszeres gyakorlásuk talán még szórakoztatóbbá válhasson tanácsaim, ötleteim segítségével.
– Van-e példaképe? Ha igen, ki? Akár a zene világán kívül – bár ez meglepne alaposan.
– Nagyon sok példaképem van az élet minden területéről, és mint mindannyiunk, elsősorban szüleimmel kezdeném a képzeletbeli felsorolást, ahonnan ráadásul szakmailag is rengeteg útravalót kaphattam már gyerekként is. A hosszú-hosszú lista talán J.S. Bach-hal folytatódna…
– Mi volt a mélypont, hogyan lépett túl rajta, mi volt a megoldás?
– Amikor 1998-ban szakítottunk a hollandiai menedzseremmel, Ruud Groenendijk-kal, akivel időközben barátok is lettünk. Mind a mai napig nem értem teljesen, hogy a vártnál is nagyobb sikerek ellenére miért nem tudtunk megegyezni szerződésünk hosszabbításáról. Talán az alapvető hiba az volt, hogy betegesen ragaszkodom Magyarországhoz, és az együttműködés folyamán nem voltam képes az irodánkhoz közel, Hollandiába költözni. A gitározás-, és a szakma szeretete segített leküzdeni az akkor adódó problémákat. Bevallom, ma már bizonyos vonatkozásban örülök is annak, ami akkor katasztrófának tűnt.
– Mit gondol a hajléktalanságról, és mit rólunk, a Fedél Nélkülről?
– Szerintem a nehézség elsősorban az, hogy nem-, vagy csak áttételesen építhetünk hagyományokra. Mind gazdasági, mind erkölcsi tekintetben talán kevesebb az állandóság a szükségesnél ahhoz, hogy felelősséggel, távlatokban, generációkban gondolkozzunk, általában a történet a napi túlélésről szól. Ennek szellemében, az emberiség nagy hányada potenciális hajléktalan, és ez hazánkban a rendszerváltás óta még fokozottabban kimondható. A Fedél Nélkül, és az ehhez hasonló kezdeményezések alternatívát jelentenek a szerencsétlenül járt, mégis tenni vágyó emberek megkapaszkodásához a társadalomban. Elképzelhetőnek tartom, ha Fedél Nélkül standokat alakítanának ki az újság terjesztői az ország forgalmas pontjain, növelni lehetne a visszatérő, állandó vásárlók táborát, és talán vannak, akik itt szívesen fizetnének elő a kiadványra.
– Mit gondol, merre van a kijárat a hajléktalanságból? Mi mozdíthat előre?
– Az Internet igen figyelemreméltó lehetőség abban az értelemben, hogy különböző szellemi tevékenységek otthonról is végezhetők, ezért például nem szükséges munkahelyre utazni, illetve fenntartani azt és így tovább. Így költségek takaríthatók meg, melyek lakás – mint saját munkahelyünk is már egyben – finanszírozására fordíthatóak. Mivel a fizikai munkák döntő többsége már most gépesített, igen valószínű, hogy az emberek inkább Interneten értékesíthető kreatív feladatokkal foglalkoznak majd a jövőben egyre inkább, ennek következtében remélhetően mindannyian jobban kezünkben tarthatjuk majd sorsunk alakítását, hiszen több időnk, lehetőségünk lesz tanulni, fejlődni, tovább képezni magunkat, és mint ismert, a tudást senki nem veheti el….
– Eljönne-e olyan rendezvényre fellépni, ahol hajléktalan emberek adják a közönséget?
– Természetesen, ha a körülmények adottak mindig külön örömmel gitározom olyan rendezvényeken ahol a zene valamilyen nemes ügy szolgálatába állítható.
– Min dolgozik mostanában? Mikor láthatjuk/hallhatjuk Önt és kivel?
– Szeretettel várjuk az érdeklődőket Virtuális Gitár Akadémiánk honlapján (a már említett TamasVGA.com címen) ahol, minden aktuális produkciómról beszámolunk látogatóinknak friss híreinkben.
Külön köszönet az interjúért Laci bácsi zeneboltjának (I., Vérmező út 8).
