Hajnali félhárom van.
Némán ülök az ágyam szélén,
nem értem, miért ébredtem fel.
A régen átélt jó- rosszemlékek
úgy törnek rám,
mint Torreádor a bikára.
Mondogatom magamnak;
ennek semmi értelme, de hiába.
Szörnyű, hogy
milyen távol még a reggel.
De nemsokára itt az este
és kezdődik elölről
a kemény játék.
Egy kis alvás is már ajándék.
