Egy költőnőnek-ciklus IX/8.

…s a költőnek a születő szavak,
amelyek tiszta árnyékokat vetnek
a létező és jövendő lelkekben.

Tavaszt dalolni s őszbe hull nyaram;
nem én vagyok! A gyűlölettel rokon
goromba írásom, sötét s mind jogos;
kegyelem – nincs: ítélnem kell magam

és másokat. Kiutam sincs s nem lehet.
Mégis: mikor magamra maradtam
s legyöngültem, nyakamba szakadtak
a gondok. Embernek sorsa, hogy tegyen,

ha még hibásan is, de változzon,
szeretetet, szót, békét álmodjon
és egy világot. Helyükön a hegyek…

0