Azt a feladatot kaptam, hogy készítsek riportot a
Közép-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ Hajléktalanok
Információs Irodájáról (KMRMK), három interjúalany várt.
válaszol Palkóné Dömsödi Tímea, a kiemelt ügyek referense
– Hogyan és miért jött létre a hivatal?
– 1994. októberében nyílt meg a kirendeltség még a Baross utcában.
Azelőtt a hajléktalan munkanélkülieknek nem volt olyan jellegű irodája,
ahol egy helyen el tudták volna intézni a különböző munkaügyi
problémáikat és önkormányzati segélyeiket. Addig a hajléktalanok a
lakcímük szerinti illetékes kerületi munkaügyi kirendeltségekhez
jártak, illetve a kerületi önkormányzatokhoz. A Fővárosi Munkaügyi
Központ és a Főpolgármesteri Hivatal ismerte fel az akkori társadalmi
igényt, s közösen létrehoztak egy irodát a hajléktalan munkanélküliek
részére, segítésére. Az önkormányzat Hajléktalan Információs Irodája a
Baross utca 126. szám alatt működik továbbra is, itt intézik pl. a
segélyeket. Mi 2007. novemberében költöztünk ide, a Haller utca 6. szám
alá.
– Mennyien keresik fel Önöket éves szinten és hány százalékban sikerül elhelyezni az ügyfeleket?
– 2007. évi adatok alapján az érintett létszám 2700 fő volt, ami
természetesen havonta változó, 75%-a férfi és 25% a nő álláskereső.
Iskolai végzettség szerint a 8 általános, vagy alacsonyabb iskolai
végzettséggel rendelkezők megközelítik a 60%-ot. 37% a középfokú, 3 %
felsőfokú végzettségű regisztrált álláskereső.
– Milyen tapasztalataik vannak a vállalkozók és milyen az ügyfelek hozzáállásával kapcsolatosan?
– Azon munkáltatók, akik kirendeltségünkhöz nyújtanak be
munkaerő-igényt tisztában vannak az ügyfélkörrel. Tekintettel azonban
arra, hogy a kirendeltség a főváros egész területére illetékességgel
rendelkezik előfordulhat, hogy a munkáltató nem hozzánk nyújtja be a
munkaerő-igényét, de mi közvetítünk rá. Ekkor célszerű felvenni a
kapcsolatot a munkáltatóval a sikeres közvetítés érdekében. Ami az
ügyfelek hozzáállását illeti – változó: a kirendeltség célja az
ügyfelekben tudatosítani azt, hogy a mi feladatunk elsősorban
foglalkoztatásuk elősegítése. Ehhez tudunk segítséget nyújtani mind a
jogszabályban meghatározott szolgáltatások, mind pedig támogatások
nyújtásával.
A sikeres együttműködéshez azonban szükséges az is, hogy az ügyfél is
aktívan közreműködjön az álláskeresésben, ennek hiányában nem lesz
sikeres az együttműködésünk. (Sokan csak átmeneti segélyük miatt
keresik fel a kirendeltséget.
– Milyen hatással volt a munkájukra az EQUAL A/57-es program 2005.évi megindulása?
– A kiírt „Esélyteremtés a foglalkoztatásban” c. pályázat témája a
munkaerőpiac szempontjából hátrányos helyzetű emberek munkaerő-piacra
való belépésének, vagy visszailleszkedésének segítése volt, a program
keretében együttműködési megállapodás született a BMSZKI (Budapesti
Módszertani Szociális Központ és Intézményei), valamint a KMRMK között.
A megállapodás keretében lehetőség nyílt arra, hogy ügyfeleink részére
a BMSZKI-vel együttműködve komplexebb szolgáltatást nyújtsunk (pl. a
munkaügyi központ nyilvántartásában nem szereplő hajléktalanokkal a
kapcsolat felvétele, a programba vonás tekintetében a kiválasztásban
való közreműködés, tanulást elősegítő lakhatási lehetőség
biztosítása.), ezzel elősegítve tartós elhelyezkedésüket.
– Milyen tapasztalataik vannak a hajléktalanok társadalmi megítéléséről?
– A hajléktalanok megítélése véleményem szerint változó. Én inkább
arról az oldalról közelíteném meg, hogy mennyire él az ember a
rendelkezésére álló lehetőségekkel. Egyre bővül azon intézmények
száma, ahol lehetőséget adnak számukra, hogy ebből a helyzetből előbbre
jussanak (pl. szállás, jogi segítségnyújtás, humánszolgáltatások).
– Milyen új lehetőségekre számíthatunk a hajléktalanok munkaerő-piaci reintegrációjának javítása szempontjából?
– A munkaügyi központok rendelkezésére álló forrásait, illetőleg a
jogszabályok által biztosított szolgáltatások, támogatások körét
jelentősen bővítik az Uniós támogatások (HEFOP, TÁMOP), valamint más
szervezetekkel való együttműködés, ami jövőnk záloga lehet.
(név nélkül)
– Milyen kapcsolatban állnak a Közép-magyarországi Regionális Munkaügyi Központtal?
– A KMRMK illetékes kirendeltségéhez 2007.06.05-én nyújtottam be
munkaerő-igényt, tekintettel arra, hogy vendéglátóipari egységem
forgalma növekedett, így szükségessé vált a foglalkoztatotti létszám
növelése. Kérdés volt azonban, hogy ez a növekedés tartós lesz-e, én
azonban hosszú távra terveztem a létszámbővítést, így a kezdeti
időszakban a foglalkoztatáshoz szükségem volt a munkaügyi kirendeltség
által nyújtott bértámogatás igénybevételére. A KMRMK Hajléktalanok
Információs Irodája 2007. június 12-én közvetített az állásajánlatra
álláskeresőt, akivel 2007. augusztus 1-jétől munkaviszonyt
létesítettünk – jelenleg is nálunk dolgozik.
– Befolyásolta-e Önt, hogy hajléktalan jelentkezett az állásra?
– Nem. Számomra az a fontos, hogy a munkavállaló kipihenten és tisztán
jelenjen meg a munkahelyén. Zsuzsa felvételekor kiderült, olyan
lakhatási körülményei vannak, ahol tud pihenni és tisztálkodni.
Ráadásul könnyen meg tudja közelíteni a munkahelyét, és éjjel is haza
tud menni aránylag gyorsan, így tudja vállalni a két hosszú munkanapot
két nap pihenő mellett. Ez engem teljes mértékben megnyugtatott, a
többi már a munka minőségétől függött. Mindenkinek meg kell adni a
bizalmat. A hajléktalanságból csak úgy lehet kijutni szerintem, ha van
az illetőnek rendszeres munkája. Zsuzsával meg vagyunk elégedve. Tavaly
augusztusban kötöttünk vele szerződést, nem bántuk meg. A bérezése
jóval magasabb, mint a hivatalos minimálbér, hiszen már elmúlt ötven
éves. Nálunk kereshet havi bruttó százezer forintnál kicsivel többet
is. Remélem ezzel a jövedelemmel mihamarabb kikerülhet a
hajléktalanságból.
Sajnálom a hajléktalanokat. Bízom benne, többségüknél csak ideiglenes
állapot. Szoktam találkozni utcán élő hajléktalanokkal és időnként még
Fedél Nélkül újságot is vásárolok.
(név nélkül)
– Mióta hajléktalan, és hogy él ma?
– 1996-ban kimentünk a párommal Németországba szerencsét próbálni,
édesanyám azt gondolta, hogy kint maradunk, eladta a lakást. De mi
mégis visszajöttünk. Hazatérésünkkor már ki voltunk jelentve a
lakásból. Albérletekben laktunk, amíg bírtuk fizetni. Négy évvel
ezelőtt kerültem a Dózsa György úti szállóra, egy évig a párommal külön
éltünk, ő egy másik szállón. A Dózsa szálló női részlegén egy külön kis
– alig négy négyzetméteres – szobában éltem egyedül. Jó volt, hogy
csak a konyha- és a mosdó használatnál kellett másokkal közösködnöm.
Aztán hallottunk a Lehetőség Házáról, jó két éve lakunk ebben az
albérletszerű lakásban, mely már egy fokozattal jobb, mint egy
hajléktalanszálló, ráadásul itt együtt is élhetünk. Itt határozatlan
ideig lakhatom, aminek megvannak a feltételei. A szerződésben kérik,
hogy legyen munkahelyünk és tisztességesen viselkedjünk. Ez egy nagy
szoba fürdési és főzési lehetősséggel. A Dózsa szálló kamra nagyságú
szobájához képest egy palota. Ketten kényelmesen elférünk.
– Milyen nehézségei voltak és hogyan sikerült végül munkahelyet szereznie?
– Évek óta keresek állást. A KMRMK-ba is régóta járok. Először egy évig
kaptam munkanélküli ellátást, majd később ennél jóval rövidebb ideig.
Erre a munkahelyre a munkaügyi kirendeltség közvetített ki. Akkor már
nem voltam segélyen, de még az iroda ügyfele voltam. Idejöttem, és
rövid beszélgetés után felvettek. A munkáltató megkérdezte, hogy hol
dolgoztam, és van-e mosogatói tapasztalatom. Egy kerületben van a
lakásom az étteremmel, így a késői hazamenetel sem gond. A
hajléktalanságot nem forszíroztam, mert szerintem annyira nem fontos,
de nagyon örültem, hogy ötvenhat évesen álláshoz jutottam. A felvételi
papírok intézésénél derült ki, hogy hajléktalan státuszban vagyok, nem
volt probléma belőle.
– Hogyan érzi magát a munkahelyén, és meg van-e elégedve a bérével?
– A fizetéssel meg vagyok elégedve. Ötven év felett is elvégezhető ez a
munka. Persze nagy forgalom esetén egy kissé nehéz. Ám megpróbálom a
fáradtságomat legyőzni, hiszen ez bármilyen munkánál előfordulhat.
Nekem ez a bejelentett munka nagyon fontos a nyugdíjba menetelem előtti
pár évben.
