(ha történt ilyesmi, az tévedés)
Egyszer egy hajléktalan barátommal megszaladt a szekér. A sorsa a nyomor egy emeltszintű változatával vetette össze az épp szabadságon lévő Mindenható és Úr kegyeiből. Szálláshoz jutott egy nyomortelep negyven méteres pincéjének a végében. Még ventilátor is volt benne, amin keresztül lehetett levegőt is kapni. Ha ezt a németek a második világháborúban kitalálták volna, lehet, hogy ők győznek. Már három hét is eltelt a jólétben, amikor az Úr szabadsága letelt. A jólét záloga abból állt, hogy a pince végében lakó alattvalók a többivel szemben később is jelentkezhettek az esti fogva tartásra. Sőt, állandó ágyuk és szekrényük(!) is volt.
Nem volt viszont szabályzatuk, csak az Úr fejében. Rendben is volt addig minden, amíg az Úr szabadságon volt. Egyszer csak megjött. Délután rögtön közölte is a barátommal, hogy ő itt a Főnök, de be nem mutatkozott. Kifejezte, hogy felettébb rosszallotta, hogy a szabadsága alatt a tudta nélkül került a kórházba, mert neki mindenről tudnia kell, ami a pincében történik. A barátom próbálta megnyugtatni, hogy nincs semmi baj, de kicsit furcsállta az Urat (Főnököt). De Ő erősködött, hogy igen, mert vele együtt megjött a Szabályzat is, amiben az áll, hogy a fogságot ezután már tíz óráig minden körülmények között meg kell kezdeni. A barátom tegnap is hibát követett el, amikor a kollégái engedélyével tizenegyig távol volt. A barátom belátta, hogy nincs mit tenni, mert mondá’ az Úr. Azért mondá’ csak, mert feltételezhetően írni nem tudott. Már sejtette, hogy az Úrtól nem áll távol, hogy eltávolítsa az Édenből, ahol ugye ő a Főnök. Este tíz órára jelentkezett is a fogságra. Pont az Úr volt a foglár. Bebocsátá’ barátomat, és így szólt:
– Na látja, be lehet jönni tízkor is.
– Be lehet – mondta a barátom. Azután gyorsan elkezdett szépekre gondolni, mert nem akart csúnyát mondani. Azt tervezte ugyanis még a délelőtt, hogy foci meccseket fog nézni a következő estéken a fiával, mint tegnap – akivel egyébként csak nagyon ritkán tudtak találkozni – egy nagy kivetítőn, mint sok millió teremtménye egy másik Úrnak. De a szabály az szabály, még ha egy írástudatlan fejében is van. Mindenesetre sietett a harminc méterrel nyugatra lévő televízió felé, ahol még ment a meccs. Egy kis Északi Ország Atomhuszárai viaskodtak egy nagy Déli Kontinens Zsonglőreivel éppen. Épp odaért, amikor az úr fölkiáltott:
– Hé, … (A barátom a neve elhallgatását kérte) úr, a beiratkozás!
Az volt a szabályzatban, hogy a fogság kezdetét be kellett jelenteni az iroda ajtóban. Ez volt a beiratkozás szertartása. Az Úr beballagott az irodába, a barátom a nyitott iroda ajtó előtt hat méterre közölte a nevét, bejelentkezés gyanánt. Egyébként a kapun csak a barátom lépett be tíz órakor, akinek az Úr bizonyosan tudta a nevét, mert fél perce meg is szólította, de valószínűleg rossz formában volt. Esetleg hallani is akarta?
– Jó, hogy nem telefonon mondja. Jöjjön ide az ajtóba – mutatott a küszöb elé.
Látható, hogy az Úrnak milyen kiváló a humora. De a barátom sajnálkozott, hogy lévén fia korabeli, milyen rossz a hallása. De gondolta, legalább jó a modora. A barátom a küszöb előtt újra elmondta a nevét. Talán az Úr kollegája be is írta.
Ebben a pillanatban, csatazaj a TV elől. Az Atomhuszárok szépítő gólt rúgtak. A barátom mániája a futball.
– Akkor megyek – mondta a barátom.
– Nem. Most elmagyarázom a „Házi Rendet”!
– Nem tudná írásban? Régóta tudok olvasni. Megtanulom és fölmondom magának – kérlelte a barátom. Izgatta a meccs.
– Nem. Akár egész éjszaka erről fogunk beszélgetni. – felelt határozottan az Úr.
A barátom már sejtette, hogy a meccs vége előtt ki fogják rúgni. Kíváncsi lett:
– Ugyan mutatkozzon már be! – valóban nem tudta a nevét az Úrnak, akit délután látott először.
Az Úr elvörösödött:
– Balparty Úr vagyok. Nem hiszem, hogy engem valaki nem ismer itt a szállón.
– Sajnálom! – így a barátom, és elkezdte hallgatni a házi rendet:
– A helyiséget reggel nyolcig el kell hagyni. Tízre be kell érni! – csend következett.
– Tovább? – érdeklődött a barátom.
– Ki van rúgva!
a szerző
Az Ég Alól című
(még kiadatlan)
kötetéből
