A FEANTSA, azaz a Nemzeti Hajléktalanellátó Szervezetek Európai Szövetsége, egy non-profit szervezetekből álló ernyőszervezet, amely Európában aktívan részt vesz a hajléktalanság elleni küzdelemben az egyetlen olyan európai hálózatként, amely európai szinten kizárólagosan a hajléktalanságra összpontosítja munkáját. Hazánk 2005-óta társult tagja a szervezetnek. Ám a globális gazdasági-pénzügyi, katonai és politikai problémák mellett nem sokat hallottuk emlegetni a nevét. Így a működéséről és eredményeiről is alig tudunk valamit. Ezt a hiányt igyekszünk pótolni Bakos Péterrel, a nemzetközi szervezet magyarországi képviselőjével.
– Bár 2005-óta a FEANTSA társult tagja vagyunk, nem nagyon sokat hallottunk eddig róla. Én vagyok nagyon tájékozatlan, vagy ennyire új ez az egész?
– A FEANTSA már 2004 előtt, tehát az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat megelőzően kereste a kapcsolatot a magyarországi tagszervezetekkel. A csatlakozásunk alkalmával, a budapesti közgyűlésen váltak a magyarországi szervezetek „hivatalosan” is a FEANTSA tagszervezeteivé. Mivel a csatlakozó országok közül a hazai tagok voltak a legaktívabbak és a csatlakozással képbe került a Kelet- és Közép-Európai hajléktalanság is, így 2004 őszén hazánk adhatott otthont a FEANTSA éves nemzetközi konferenciájának. Ettől a dátumtól kezdve egyre aktívabban vesznek részt a hajléktalan-ellátásban dolgozó hazai kollégák a FEANTSA munkájában. Noha nincsenek velünk tele a különféle médiák, szervezetünk mégis rendszeresen teszi közzé európai sajtóközleményeit, amelyek magyar változatát meghatározott napon a hazai médiáknak is elküldjük. Ami engem illet, a FEANTSA tevékenységének, rendezvényeinek, projektjeinek a hajléktalan-ellátó rendszeren belüli ismertsége érdekében körlevélben szoktam tájékoztatni a hazai szolgáltatókat és igyekszem egyre többeket bevonni az együttműködés és kölcsönös tanulás folyamatába.
– Miben más a FEANTSA működése, mint a honi hajléktalan-ellátó szervezetek működése?
– A FEANTSA egy ernyőszervezet, az egyetlen olyan jelentős európai civilszervezet, amely munkáját kizárólagosan a hajléktalansággal kapcsolatos kérdéseknek szenteli. Közvetlen a hajléktalan embereknek nem nyújt szolgáltatásokat, hanem más módon szolgálja érdekeiket. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor a FEANTSA egyfajta információs bankként és lobby gépezetként működik.
– A FEANTSA magyarországi működése hozott-e változásokat a hajléktalan-ellátás rendszerében?
– A rendszerek nehezen és lassan változtathatók és még akkor nem is biztos, hogy jó irányban. Úgy gondolom azonban, hogy a szemléletváltozásban jelentős szerepe lehet a más országokból származó jó gyakorlatoknak és tapasztalatoknak, amelyek hivatkozási alapul szolgálhatnak vagy egész egyszerűen adaptálhatók, ha egy hazai szervezetben van erre szándék, forrás és kísérletező hajlandóság. A hajléktalanság hatékony felszámolásában kiemelt fontosságú a stratégiai gondolkodás és az átfogó szemléletmód. Számos országban bevált gyakorlat ez és talán ez a tény is generálta a hazai stratégia megalkotását, ugyan a megvalósítás kormányzati szándék hiányában eleddig elmaradt.
– Vannak-e már Magyarországon olyan eredmények, amelyek a FEANTSA közreműködésével és segítségével valósultak meg?
– A rendezvények között a legjelentősebb kétségkívül a 2004-ben a Parlament épületében megrendezett nemzetközi konferencia volt. Ebben az évben a FEANTSA munkájának fókuszában a hajléktalanság megelőzése állt. Igazán sajnálatos, hogy a megelőzés továbbra is elhanyagolt eleme a hajléktalanság felszámolásában végzett munkának.
A projektek közül érdemes megemlíteni az MPHASIS elnevezésűt, amelyet a FEANTSA nemzetközi kutatóintézete koordinált, és amelynek célja az volt, hogy a 2011-ben esedékes európai népszámlálás alkalmával a tagállamok statisztikai hivatalai és a hajléktalan-ellátásban dolgozó szervezetek szorosabban működjenek együtt, és a hajléktalan emberek is kerüljenek felmérésre a népszámlálás során.
A HAJSZOLT Egyesület 2004-ben, egy határon átnyúló együttműködéssel megvalósuló projektben vett részt, amelynek keretében ismereteket szereztünk az osztrák hajléktalan-ellátásról. Ott kiválóan működik egy FAWOS nevű szervezet, amely a kilakoltatás megelőzésében ért el kimagasló eredményeket. Olyan jelzőrendszert alakítottak ki, amely a bírósági eljárás legkorábbi szakaszában lehetővé teszi a szervezet hatékony beavatkozását, a bajba jutott háztartás adósságának rendezését és az esetek jelentős többségében a kilakoltatás megelőzését.
A BMSZKI, a Menhely Alapítvány és az FSZKA EQUAL projektje 2005-ben indult, amelyet további három európai nagyvárossal (London, Párizs, Madrid) együttműködésben valósítottak meg. A projekt célja, a közös tapasztalatok szerzése és jó gyakorlatok megismerése a hajléktalan és hátrányos helyzetű emberek munkaerőpiacra történő visszavezetésére irányulóan (ld. www.fedelnelkul.hu/). A FEANTSA szerepe ebben a projektben a megvalósító szereplők kapcsolatba hozása volt, egyfajta katalizátorként. Olyan közös platformot hozott létre az Európában működő hajléktalanellátó szervezetek számára, ahol megismertethetik, láttathatják magukat és jó eséllyel találnak egymásra a közös projekteket, elképzeléseket megvalósítani szándékozók.
Hogy a közeljövővel zárjam a sort, fontos megemlítenem, hogy 2010. szeptember 17-én a FEANTSA kutatóintézete Budapesten rendez nemzetközi kutatási konferenciát a hajléktalanságról és a lakhatásból való kirekesztődésről.
– A hajléktalan-ellátó szervezetek nemzetközi együttműködésétől jobb lesz-e az utca emberének és a veszélyeztetetteknek a sorsa? Javul-e tőle az életük minősége?
– A FEANTSA bizonyos kérdések napirenden tartásával (pl. a lakhatáshoz való jog) ráirányítja a szakemberek figyelmét egyes kérdésekre. Más országok jó gyakorlatainak, stratégiáinak átvételével, illetve a közös projekteknek köszönhetően a hajléktalan emberek életében is érzékelhetők változások. Az EQUAL projekt pl. a hajléktalan emberek számára nyitott álláskereső irodával, a képzésben és munkában tartó tréningek szervezésével hozzájárult a munkavállalási esélyek növeléséhez.
– Eddig milyen eredményeket ért el a FEANTSA? És milyen eredményeket ért el Magyarországon?
– A FEANTSA húsz éves történetének inkább a közelmúltbéli eseményeire térnék ki. Sikerült a tagállamok figyelmét a hajléktalanságra és a lakhatásból való kirekesztődésre fókuszálni. Néhány évvel ezelőtt a FEANTSA új frontot nyitott a hajléktalanság elleni küzdelemben, a lakhatáshoz való jog törvény előtti érvényesíthetőségét szeretné elérni. Ezt egy ún. közösségi panasz eljárás formájában indíthatja el az olyan EU-s tagállamok ellen, amelyek ratifikálták a felülvizsgált Európai Szociális Charta 31-es, lakhatáshoz való jogról szóló cikkelyét. Magyarország ellen például nem indítható el, mert a mi országgyűlésünk elutasította a 31-es cikkely megszavazását.** A FEANTSA már több ilyen eljárást indított (pl. Franciaország és Szlovénia ellen) és eddig mindet megnyerte. Öt EU-s parlamenti képviselő, 2007. decemberben írásos nyilatkozatot kezdeményezett az utcai hajléktalanság 2015-re történő felszámolására vonatkozóan Európában. Az írásos nyilatkozatok elfogadásához néhány hónapos határidőn belül a képviselők több mint 2/3-adának támogatása szükséges. A tagállamok EP képviselőiknek küldött megkeresések, valamint a FEANTSA munkatársainak az Európai Parlament épületében tett kitartó látogatásai hatására az írásos nyilatkozathoz sikerült megszerezni a kívánt mennyiségű aláírást, így azt az Európai Parlament elfogadta. Ezek az eredmények további hivatkozási alapul szolgálnak, mind a hazai, mind az európai szinten a hajléktalanság felszámolásának érdekében.
– Mennyire képes együttműködni az állami szervekkel?
– A FEANTSA elnöksége 2005-ben úgy határozott, hogy a jelenlegi szervezeti struktúra megtartása mellett szükség van bevonni a közös munkába a hajléktalan-ellátásban közvetlen nem érintett, mégis a hajléktalanság felszámolásához elengedhetetlen fontosságú szereplőket, így az önkormányzatokat, minisztériumokat, munkáltatókat, egészségügyi dolgozókat és a lakásszektor képviselőit. A felsorolt szereplők nem lehetnek tagszervezetei a FEANTSA-nak, ezért a közös platformot a FEANTSA különböző tematikus fórumai adják. Így a minisztériumok képviselőivel a FEANTSA minisztériumi fóruma jelenti azt a közös platformot, ahol a hajléktalanellátó szervezetek és a minisztériumok képviselőit egy asztalhoz lehet ültetni. Hasonlóképpen működik együtt a szervezet az önkormányzatokkal is.
– Ön szerint mennyire sikerült, illetve sikerülhet elérni a FEANTSA egyik legfontosabb célját, a megelőzést?
– A FEANTSA hosszú távú célkitűzései között a hajléktalanság felszámolása áll. Nem lehet ugyanis ennél kevesebbel beérni egy ezen a területen tevékenykedő szervezet esetében. A felszámoláshoz szisztematikusan meg kell akadályozni a kiváltó okok újbóli megjelenését, ahol szükséges, ott jogszabályi változásokkal és megfelelő forrásokkal. Az elmúlt évek történéseit szemlélve megállapítható, hogy Magyarországon a megelőzéssel teljesen szembemenő intézkedések születtek. Egyértelműen a politikai szándék hiányának róható fel, ha egy országban tömegesen nem tudják fizetni tartozásaikat és közüzemi számláikat a háztartások, majd veszítik el lakhatásukat még a gyermekes családok is. A napokban pályázható kríziskeret is már megkésett lépés. Szükséges, de nem elég korai intervenció, hiszen a már lakhatásukat elveszítetteknek hivatott segíteni.
– A hajléktalanság megelőzése leginkább anyagi probléma. Egyetért-e velem? Ha igen miért? Ha nem, miért nem?
– Igen, jelentős részben politikai szándék kérdése. Másrészt fontos, hogy az egyes szereplők együttműködjenek. A bérlakásokat kezelő önkormányzati cégek például fordulhatnának a családsegítő szolgálatokhoz, hogy a bérlőik tartozását – amennyiben lehetséges – a szociális munka eszközrendszerével, illetve adósságkezeléssel lehessen rendezni.
– Mit tett eddig vagy tehet annak érdekében a FEANTSA, hogy az ÁLLAM is így lássa? Nálunk és külföldön… Egyáltalán, Ön szerint, történt-e valamiféle változás a hajléktalanság kezelésében és a hajléktalanság megelőzésében az állam részéről?
– Az állam részéről? Most leginkább a normatív finanszírozás csökkenése jut eszembe. Az ellátásra fordított források puszta rendelkezésre állását, hatékony prevenciós intézkedések nélkül – miközben további elszegényedést generáló intézkedéseket hoznak – álságos magatartásnak tartom. Mielőtt a FEANTSA-t valamiféle mindenható szervezetnek gondolnánk, fontos megjegyezni, hogy az EU befolyása a tagállamok szociális téren tett intézkedéseire behatárolt. Ebben a kérdésben nem alkalmazhatók szankciók, leginkább az adott ország politikai kultúrájától függ, mennyire veszi komolyan az EU erre a területre vonatkozó javaslatait és milyen messzire megy pl. a hajléktalanság hatékony megelőzésében vagy a felszámolás kérdésében.
– A világgazdasági válság az EU-t is érinti. Mennyire fogja ez befolyásolni a FEANTSA működését, hiszen az Európai Bizottság pénzeli a szervezetet.
– Az elmúlt években a FEANTSA is csökkenő finanszírozást kap az Európai Bizottságtól. A különbözetet a több mint 100 tagszervezet próbálja finanszírozni, illetve a FEANTSA a rendezvényeire is megállapít részvételi díjat pl. a minisztériumi, önkormányzati és egyéb, külsős résztvevők számára.
– A hajléktalanság egyre súlyosabb világméretű probléma és a gazdasági válság egyre jobban mélyül. Lehet-e jó eredményt, eredményeket elérni csupán a szemléletváltozással?
– Nyílt titok, hogy nagyon sok dolognak kellene megváltoznia egy igazságosabb társadalom érdekében. Röviden csak annyit mondhatok, hogy nem szabad lebecsülni a szemléletváltozás jelentőségét, mert a tetteinket a gondolataink irányítják.
– Jövőbeni célkitűzések?
– Részben utaltam a FEANTSA célkitűzéseire, egy idei eseményt azonban még szeretnék kiemelni. 2010. december 9-10-én az EU belga elnöksége, az Európai Bizottság és a FEANTSA partnerségben a francia kormánnyal Európai Konszenzus Konferenciát hív össze a hajléktalanságról Brüsszelben. Olyan alapvető kérdések is napirendre kerülhetnek, mint pl. mi az EU szerepe, felelőssége a hajléktalansággal kapcsolatosan, milyen elemeket és célkitűzéseket kell tartalmazniuk az ún. hajléktalan stratégiáknak, ki tekinthető hajléktalannak, a bevándorlás és a hajléktalanág összefüggései. A konszenzus várhatóan nagy hatással lesz a 2010-2020 közötti időszakban az EU hajléktalansággal kapcsolatos politikájára.
