– interjú Kártyás Irénnel, a Menhely Alapítvány igazgatójával –
Az alábbi interjú 2009 végén készült a Menhely Alapítvány Kürt utcai Nappali Melegedőjében, az esti vacsoraosztás előtti szusszanásnyi nyugalmat használtuk ki az interjú készítéséhez.. Már minden a helyén van, minden eszköz előkészítve, mindenki megérkezett.
– Szeretettel üdvözlöm mikrofonom előtt Kártyás Irént, a Menhely Alapítvány igazgatóját. A Diszpécser Szolgálat és a Krízisautó munkájáról szeretnénk tájékoztatni az olvasókat, de lenne pár kérdésem a múltról is. Hány éve, hogyan és miért kerültél a szociális szférába?
– Januárban lesz húsz éve, hogy a szociális szférában dolgozom. Az érdekessége az, hogy én az iskola után egyből a Menhely Alapítványhoz jöttem. Már a gimi alatt kiderült, hogy emberekkel szeretnék dolgozni. A nyolcvanas évek közepén – mikor közép és felsőfokú iskolába jártam – még nem volt szociális munkás képzés, ezért egy magyar népművelő szakot végeztem el, de a népművelés szakon tanultunk olyan tárgyakat, melyeknek köze volt a szociális munkához.
– Akkor te ott voltál a kezdeteknél?
– A Blaha Lujza téri tüntetésen még nem, mert az 1989. november 29-én történt. Végül is decemberben költöztek be az emberek a Vajdahunyad utcai szállóra. A Déli-pályaudvari történések alatt már dolgoztam. A pályaudvaron talán egyszer vagy kétszer voltam, ugyanis akkor mi már üzemeltettük a szállót, és az energiáinkat az kötötte le, hogy a bentlévő emberekkel próbáljunk valamit kezdeni.
– Hogyan alakult ki a Diszpécser Szolgálat, milyen a mai helyzete és mik a jövőbeni tervek?
– Most elég nehezet kérdeztél. A kialakulása már biztos, mert az már múlt idő. A kilencvenes évek első felében volt egy hatalmas ugrás az intézmény-fejlődésben. Nagyon sok átmeneti szállót, nappali melegedőt és éjjeli menhelyet nyitottak meg egyszerre. Elég gyorsan kiderült, hogy nem áramlanak rendesen az információk. Senki nem tudta, hogy ki, hol, milyen feltételekkel kiket fogad. Illetve akkor nyíltak meg az első éjjeli menhelyek, melyek érkezési sorrendben fogadták az embereket. Kiderült, hogy ezt érdemes volna nyilvántartani az esti órákban, melyik van tele, és hol van még hely. A Diszpécser Szolgálatot ennek az információ gyűjtése, terjesztése, illetve az éjjeli menedékhelyek koordinálása céljából hoztuk létre. Először ‘1992-’93 telén működött, de akkor még úgy, hogy a különböző szervezetek estéről-estére felváltva vállalták el ezt a funkciót. Önálló stábbal és 24 órás ügyelettel 1994. november 25-én indultunk. A mai helyzet eléggé érdekesnek mondható. A kezdetektől – lassan már tizenöt éve – pályázatokból működtetjük ezt a szolgáltatást. Teljesen bizonytalan a dolog. Ez ügyben annyival előrébb léptünk, hogy a szociális törvénybe belekerült, hogy a területért felelős miniszter kijelölhet diszpécserszolgálatokat. Ez a kijelölés idén nyáron meg is történt. Most már ki vagyunk jelölve, mint regionális diszpécser szolgálat, de még mindig nem járul hozzá finanszírozás. Én bízom abban, hogy talán – legalábbis középtávon – valami garantált összeghez tudunk jutni. Ugyanis nem látom két-három évre előre a szolgálat jövőjét. Vannak persze olyan típusú fejlesztéseink, amit ennek a bizonytalan helyzet ellenében próbálunk megvalósítani. Az egyik ilyen leglátványosabb a diszpécserportál, a www. diszpecserportal.hu, ami a szakembereknek és a laikusoknak is ad információt. A másik, ami az elmúlt évek egyik nagy eredménye, hogy sikerült először a Fővárosi Önkormányzat, majd a Hajléktalanokért Közalapítvány segítségével fejlesztenünk egy speciális számítógépes programot, ami a diszpécser szolgálat adatrögzítésére íródott. Ez sokkal könnyebbé teszi az utcán, közterületen élő embereknek nyilvántartását, a rájuk vonatkozó adatok nyilvántartását, és ezzel hatékonyabbá tehetjük az ellátásukat is. Diszpécser Szolgálatunk Budapestet és Pest megyét látja el, mint központi régiót, de 2004-ben létrehozták a diszpécser szolgálatok országos hálózatát. Most már minden régióban működik egy a miénkhez hasonló diszpécser szolgálat, az országban összesen hét. A többiek tevékenységét is mi koordináljuk. Hozzánk futnak be minden délelőtt az előző esti menedékhelyi kihasználtság adatai. Az országban ezt mi összesítjük, és mi küldjük szét. A fővárosnak és a minisztériumnak is mi küldjük el a rájuk tartozó adatokat. Amikor valamelyik szolgálat új kollégát vesz fel, akkor őt is mi tanítjuk be. Mi koordináljuk az országos munkát, de a régiós szolgálatok önállóak. A Diszpécser Szolgálat nagyon sokat változott, és folyamatosan újabb területekkel bővült, illetve a hangsúlyai áthelyeződtek. Kezdetben információ gyűjtés és nyilvántartás volt a feladatköre, ma viszont az elsődleges feladata a köztereken élő emberek ellátása, velük kapcsolatos telefonhívások koordinálása, az utcai gondozószolgálatok és a krízisautók tevékenységének a koordinálása.
– A gazdasági válság várhatóan sok új hajléktalan embert termel ki. Hogyan kezeli ezt a kérdést a Menhely Alapítvány, milyen új stratégiát alkalmaznak?
– Megint nehezet kérdeztél, ezek a stratégiák még kidolgozás alatt állnak. Minden tapasztalat azt mutatja, hogy egy-egy válság hatására ugyan sokan kerülnek nagyon nehéz helyzetbe, de ezeknek csak egy kisebb része válik ténylegesen hajléktalanná, de ők sem azonnal, hanem egy bizonyos időcsúszással. Amit próbálunk tenni a Diszpécser Szolgálatunkon és az ügyfélszolgálatunkon is, hogy nagyon odafigyelünk a prevencióra. Megpróbáljuk elcsípni azokat a helyzeteket, embereket, akik még nem váltak hajléktalanná, akik még benne vannak a már végrehajtás alatt lévő lakásban. Egyszeri segítséggel, vagy folyamatos lakástámogatással benntartani őket a lakásokba. Azon a ponton, amikor valaki hajléktalanná vált, már nagyon nehéz segíteni. A Menhely Alapítványnak mindössze egyetlen szállója van. Nem hiszem, hogy közvetlenül a szálláslehetőséget bővítenénk. Igazság szerint a szállásbiztosítás csak akkor lesz jó kivezető út, ha ott megfelelő szociális munka folyik. A szállásban való lakás önmagában nem szünteti meg a hajléktalanságot. Én nem gondolom, hogy a szállásbővítéssel lehet ezt a válsághelyzetet kezelni. A lakhatási támogatások lehetnek megoldások. A Menhely Alapítvány üzemelteti az úgynevezett Bónos rendszert, ami a munkásszállókon való lakhatáshoz nyújt támogatást. Ez inkább arról szól, hogy kevésbé építjük be az embereket az intézményeinkbe, inkább próbáljuk meg őket abban segíteni, hogy a lakáspiacon vagy a munkásszálló piacon próbáljanak lakhatást találni a saját erejükből.
– Hogyan készültek fel az idei télre? Mennyi speciális utcai szolgálat működik Budapesten, és ez elég-e? Mit jelent ez a megnevezés?
– Évek óta az történik, hogy a téli krízis ellátásban krízisautók és speciális utcai szolgálatok felhasználásával próbáljuk megoldani a köztereken fellépő kritikus helyzeteket. Ezt a szolgáltatás három szervezet biztosítja évek óta. A Menhely Alapítvány, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Baptista Szeretetszolgálat. A speciális utcai gondozó szolgálatok ehhez képest inkább csak tartalék krízisautók. Ez azt jelenti, hogy ezek a szolgálatok azt vállalják, ha kritikus a helyzet, és a krízisautót már nem tudjuk kiküldeni, akkor ők a saját területükön kívül is ellátnak embereket. Budapest fel van osztva ellátási területekre, melyeken utcai gondozó szolgálatok működnek. A speciális utcai gondozó szolgálat abban különbözik ettől, hogy hajlandó saját területén kívül is szolgálatot vállalni sürgős esetben. Hogy mennyire elég? Ez nagyon jó kérdés. Amikor nagyon hideg van, vagy nappal, mikor csak egy autó van kinn – a Baptista Szeretetszolgálaté –, akkor elégnek tűnik. Ami nehézséget okoz, az a hétvége, mert hétvégén a normál utcai gondozó szolgálatok nem üzemelnek. Leginkább azért nem, mert a normatív állami támogatás ezt nem fedezi. A támogatás csökkentése miatt egészen egyszerűen fizikailag nem fér bele a szolgáltatás költségvetésébe. Már a hétvégi bérek kifizetésére sem elég az összeg, nemhogy egy hétvégi kocsikázásra kifizessünk bért bárkinek. A jogszabály sem teszi kötelezővé a hétvégi működést. Azt mondja, hogy az utcai szolgálatnak öt napon kell legalább hat órán át működni.
– Körülbelül hány embert lehet ezekkel a szolgálatokkal megmenteni?
– Megmenteni? Nem biztos, hogy megmentjük őket, hanem csak az adott krízishelyzetet próbálunk megoldani. A krízisautó egy szezonban 450-600 emberrel kerül kapcsolatba.
– Milyen a társszervezetekkel a kapcsolat, nem lehetne még több autóval végezni a szolgálatot?
– Magát a krízisautó szolgálatot is több szervezet működteti. Ez a kapacitás elég, az előbb említett hétvége kivételével. Ezeknek is színtiszta pályázati finanszírozása van, évről-évre újra meg vannak pályázva, tehát egyáltalán nem biztos a működésük, ezért nem lehet több autót sem bevonni. Csak a Menhely Alapítvány autójának a futtatása a téli időszakban legalább tízmillió forintba kerül.
– Milyen a kapcsolat a mentősökkel?
– Javuló. Most már nincsenek olyan típusú problémák, hogy ne vinnék el az embert. Találkozunk olyan személyzettel, amelyik a szívét-lelkét kiteszi az emberért, és mindent megtesz, hogy segíthessen, de van a másik véglet is, aki ugyan elviszi az embert, de hogy beszél vele és velünk? Magával a mentőszolgálattal és a diszpécser központtal, a diszpécserekkel azonban nagyon jó a kapcsolatunk.
– Milyen döntéshozó fórumban dolgozol még?
– Részben van a Tizek Tanácsa, ami a Fővárosi Hajléktalan Szervezetek választott testülete. Ez a testület delegálta az Összefogás Közalapítvány kuratóriumát. Ennek az alapítványnak vagyok a kuratóriumi tagja, illetve képviselője. Valamint, ami még működik, az Országos Hajléktalanügyi Tanács, melyet a Szociális és Munkaügyi Minisztérium működtet.
– A kormánnyal, a minisztériumokkal, hogyan lehet szót érteni?
– Elég nehezen. Az Országos Hajléktalanügyi Tanács összehívása is akadozik, a működése is egy kicsit nehézkes.
Ami erősen problémás szokott lenni, az a jogszabályok, tervezetek véleményezése. Vagy meg sem kapjuk a jogszabályokat véleményezésre, vagy ha megkapjuk, akkor iszonyatosan rövid idő áll a rendelkezésünkre. Sokszor hiába írjuk le, hogy nem így kellene tenni, minden további nélkül megteszik azt, amit kitaláltak. A kormányzati, minisztériumi tervezésben kevésbé érvényesül a mi szakmai tapasztalatunk.
– Mégis csak megkérdezem, hogy mit tervez az alapítvány a huszadik születésnapjára.
– Úgy terveztük, hogy a Menhely Alapítvány huszadik születésnapi rendezvényei egy teljes évet fel fognak ölelni, sok-sok programmal, rendezvényekkel, nyílt nappal 2010 teljes hosszában.
Elnézést, de most, muszáj elvágtatnom, mert szegény önkéntesek nélkülem osztják a vacsorát a hajléktalan embereknek, akik vagy nyolcvanan állnak sorban.