537. szám Széppróza

A világ legviccesebb nevű városa

Szerző:

Az ausztriai Fucking alighanem a világ legviccesebb nevű települése, már ha a vicces fogalmát nem feltétlenül az intellektuális humor, hanem egy átlagos ötödikes irányából közelítjük meg. Ha a minimálisnál is kevesebbet ért angolul, segítünk: ez az angol nyelv szánalmasan szűk káromkodáskészletéből a leggyakrabban, már-már univerzálisan használt szó. Sokan városi legendának tartják a település létezését, de nem az, valóban így hívnak egy kis falut Salzburgtól északra, a német határ közelében.
A névnek persze semmi köze nincs az angol szitokszóhoz, a legáltalánosabban elfogadott elmélet szerint a települést alapító bajor nemesember a saját nevét adta neki, így lett Focko a falu neve, ami később Vucchingenre, aztán Fuchingra, Fugkhingra, majd a 18. századtól Fuckingra módosult. Eredetileg valami olyasmit jelentett, hogy „a hely, ami Focko lovag népének otthona”. Egy másik magyarázat szerint a nemest Adalbert von Vucchingennek hívták. A második világháború végefelé a Salzburgban állomásozó brit és amerikai katonák fedezték fel a hely vicces nevét, innen terjedt el aztán az egész világon.
A faluban ma kevesebb mint százan élnek, és jelentős turistaforgalmat bonyolít, sokan ugranak ki az aránylag közeli Münchenből csak azért hogy lefotózzák magukat a városnévtáblával, vagy újabban azért, hogy becsekkoljanak Facebookon. Egy időben a közlekedési táblákat rendszeresen ellopták, az utóbbi években a helyi önkormányzat igyekszik lopásbiztossá tenni azokat. A legnépszerűbb az a tábla, ami egyben arra figyelmeztet, hogy gyerekek játszhatnak az út mellett, óvatosan vezessenek a sofőrök.
A falu nevéből húzott hasznot többek között a Fucking Hell nevű német sör gyártója. 2012-ben elterjedt a hír a nemzetközi sajtóban, a helyiek megunták, hogy rajtuk röhögnek a turisták,  népszavazást kezdeményeztek a Fugging írásmódra való átállásról. Később kiderült, hogy ez csak egy brit bulvárlap kacsája volt.
Persze hazánkban is vannak vicces helyiség nevek, hogy mást ne is említsek „Bugyin át vezet az út Sáriba” nevezetes mondás. Nem csoda, hogy Sári 1966-ban egyesült Dabassal. Csak se Bugyi, se Sári nem mond semmit az angolszászoknak és nem mennek Sáriba bugyin át, mint a magyarok.

Kapcsolódó írások