A szentesi tanyavilág már messzirõl nézi a lemenõ napot. Az alkony árnyékot ültet a fák mögé. A tanya elõtti kis akácerdõ fellélegzik a kánikulai nap után. Az egész nap csatangoló baromfinép is közeledik a kakas vezérletével, hogy az ülõn töltse el a rövid, nyári éjszakát.
A gyöngytyúkok rikácsolásából pittyegés lesz az álomba ringató eperfa ágain. Csendesen kérõdzik a fejéstõl megkönnyebbült tehén, jóllakott sertések szuszogása hallatszik az ól felól. A kertben mézillatú kaptárak. Méhzsongás. Elmosódnak az árnyékok, szénaillatú csend köszönti az esthajnalcsillagot. Titkos odvaikból vadászni indulnak a nagyfülû denevérek.
A lehajló est végigtapogatja a tanyakertet és estikeillatot hint az ágyások közé. Füttyent a talpfákon doboló szentesi vonat. Távolodó kattogását számolják a fényesedõ csillagok.
Bóbiskol a szénakazal, bagoly rikolt az akácosban. Neszek indulnak el titkos ösvényeken. Éjjeli lepkék ütköznek a szúnyogháló sorompójának. A konyhából kilépõ Zsuzsa néni minden mozdulatát figyelik az ebek. – Gyertek! Itt a vacsora. Izgatott vakkantások, lefetyelés.
Gémek szólítgatják egymást, álmokat készülnek ringatni a csillagok.
Likes
Nincs hozzászólás