Már kora gyermekkorom óta meteorológus szerettem volna lenni. Mindig csodáltam, amikor végtelen magabiztossággal, a hosszú évek során felhalmozódott tapasztalatokkal felvértezve, csalhatatlan biztonsággal közölték, hogy tegnap esni fog az eső.
Ám sajnos az élet viharai zátonyra futatták terveimet, és partra vetődtem, de most végre itt állok tátott szájjal a meteorológia eme szentélyének a kapujában.
Akadálytalanul jutok el az igazgató irodájáig. Mintha csak vártak volna. Bátortalanul bekopogok, majd benyitok az ajtón. Egy mosolygós idősebb úr, nyilván az igazgató, jön elém, és barátságosan nyújtja felém a kezét.
– Jó napot, Nostradamus vagyok, az igazgató. Már nagyon vártuk, hogy megérkezzen hozzánk.
Meglepődöm, és meghajlok a jóstehetsége előtt. Végre egy megfelelő ember, a megfelelő helyen. Megjósolta, hogy érkezem, annak ellenére, hogy e-mailben megírtam nekik. Még azt is tudja, hogy szeretném megnézni az intézetet, esetleg ellesni a módszereket, ahogyan az időjárás-jelentéseket megalkotják.
– Semmi akadálya, hogy körülnézzen nálunk. Cassandra kollegina – mutat egy csinos hölgyre – már ezer éve a cégnél van, ő majd körbevezeti az intézetben.
Elköszönök, és kimegyünk az irodából. Cassandra egy pillanatra megáll az ajtó előtt, és megjegyzi:
– Az öreg fényevő a központból ejtőernyőzött le hozzánk, nem mondom, jó szakember lehetett valamikor, voltak is jó megérzései, de a mai világban már mások a módszerek.
Elhaladva az irodák sora mentén, megállunk egy ajtónál. Rövid távú kutatás – olvasható a táblácskán. Benyitok, és meglepődöm. Mindenhol zöld levelibékák mászkálnak apró létrákon le és fel.
– A munkatársaim – mondja Cassandra.
Az iroda hátuljában egy gólya ácsorog fél lábon.
– Ő a mi HR-esünk, az előző munkahelyéről, egy gyermek-szállítmányozási cégtől csábítottuk el. Nagyon jó munkaerő, de sajnos a lusta békák el-eltünedeznek, mert nem szeretnek dolgozni. Szóval, itt nagy a fluktuáció. Pedig a gólya kedves velük. A múltkor például néhányukat elvitte vacsorázni.
A következő ajtó az étkezde.
– Ez a mi büszkeségünk, ötvenmilliós EU-s pályázati segítséggel készült el. Ez lett az önerőm.
Benyitok, és milliónyi szúnyog döngicsél kifelé. Hát, itt aztán van a’ la carte.
Egy hirdetőtáblán rengeteg megváltozott munkaképességű dolgozót keresnek távmunkára. Szép dolog, látszik, hogy ez egy humánus cég. Cassandra kitalálja a gondolatomat (ez a szakmája), és megmagyarázza:
– Tudja, kérem, a reumások, a fagyott sarkúak, a csúzosok előre megérzik az időjárás-változást, így tudjuk őket mint segédmeteorológusokat alkalmazni. Hihetetlen pontossággal jelzik a változásokat.
Elérkeztünk a napi előrejelzés osztályra. Egy férfi ül az ablaknál, és kifelé néz.
– Mi újság? – kérdezem.
– Esik – mondja, és továbbra is mereven néz kifelé.
Ez aztán a munkafegyelem, másodpercnyi pontossággal követi az időjárás minimális változásait. Valós idejű online jelentés.
Nem zavarunk, hanem továbbhaladva elérünk a műhelysorra.
Ólomöntő-, csirkebontó- és kávézaccüzem. Ezek a termékek mind-mind fontosak a jósláshoz.
– Elhatároztuk, hogy jövőre egy kártyavető- és egy horoszkóp-műhellyel bővítjük a repertoárunkat – említi meg Cassandra.
Az épületet nagy, szépen gondozott kert öleli körbe. Ide vannak kihelyezve a saját fejlesztésű modern műszereik. Mivel ez egy környezettudatos intézet, gondosan ügyelnek a CO-kibocsátásra is. A napi középhőmérsékletet például úgy mérik, hogy igen takarékosan csak reggel és este nézik meg a hőmérőt. A reggeli és az esti hőmérsékletet összeadva, majd elosztva kettővel, kijön a nappali átlagos hőmérséklet. Ha előbb az estit, majd utána a reggelit adják hozzá (osztva kettővel), akkor megkapják az éjszakai középhőmérséklet. A két érték nagyon hasonló lesz, de hiszen ugyanarról a napról van szó.
A kerítésnél egy csacsi legelészik, egy decibelmérőhöz kikötve. Ők ketten egy igen rafinált műszer összetartozó részei. Ha csökken a decibel, akkor az a vihar előtti csendet jelzi, és ha a csacsi iázni kezd, akkor eső is lesz. Igen praktikus bioműszerek ez.
Található a kertben még néhány szolárlámpa, amivel a napkelte, illetve a napnyugta pontos idejét tudják megállapítani. Ha kigyulladnak a lámpák, este van, ha nem, akkor nappal.
Ezennel véget is ért látogatásom az intézetben. Búcsúzóul Cassandra elárulja, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a tudományos kutatásokra, és messze száműzték a babonákat és népi hiedelmeket, amelyek eddig behálózták ezt a misztikus tudományt. Amíg ezeket elmondja kedves idegenvezetőm, egy fekete macska rohan át előtte. A hölgy megbabonázva nézi, majd remegő hangon kérdezi:
– Tudja maga, mi van, ha egy fekete macska átfut az ember előtt?
– Tudom – mondom. – Arrafelé van dolga.
2015 szeptember
2. díj
