Az alábbi szócikket, egy zenei lexikonból másoltam ki, és így hangzik: „1989-ben rocktörténelem született Magyarországon: három fiatal zenész – Lukács Laci, Tóth-Laboncz Attila Labi és Buzsik Gyuri – megalapított egy akkor még név nélküli bandát, amely meg akarta mutatni, hogyan is kell punkot játszani. Először a Sex Action előzenekaraként léptek fel, – novemberben kezdik el rögzíteni első demoalbumukat: itt üvölti Lukács a mikrofonba először, hogy BAJ VAN!!! Ez lesz az album címe is. Az első számok mindössze 1-2 akkordos dalok, – anarchiáról, drogról, szexről, terroristákról. Ezen dalok még Lukács egykori iskolájának pincéjében íródtak.” S ha ez most egy betelefonálós rádióműsor lenne például, és ki kellene találni, kikről is van szó, akkor izzanának a telefonok és mindenki tudná, hogy ez …
– … a Tankcsapda, természetesen. Így van, hát nagyjából így kezdtük a dolgot. Nagyjából és egészében a megalakulás környékén ezek az egyszerű zenék és kiabálós stílus volt a jellemző ránk.
– Úgy hírlik, hogy mintegy ,,dacból,, hoztátok létre a zenekart, valakik vagy valami ellen…
– Valóban, Volt néhány olyan zenekar, 1-2 srác, akik – hitük szerint – punk-rock-ot játszottak, de rosszul csinálták, csak ,, csörömpöltek.,, Mindhármunknak volt egy „anyazenekara”, amelyben játszottunk, és arra az elhatározásra jutottunk, hogy miért is ne csinálnánk a zenélést is együtt, hiszen jól ismertük egymást, reggel-este együtt voltunk. Az igazság az, hogy hobbyzenekarként alakultunk. Persze, eleinte mi is csörömpöltünk rendesen, de a célunk az volt, hogy megmutassuk, mi is az igazi punk-rock.
– Tehát az induló év 1989. Az eltelt idő 20 év. Ez alatt az idő alatt Magyarország egyik legfontosabb, legmeghatározóbb, legkiegyensúlyozottabb rockbandájaként tartanak számon benneteket, amely a legszélesebb hallgatói réteget mondhatja magáénak. De -feltételezem – ez sem volt egyenes vonalú sétagalopp, – tagcserék, hullámvölgy, gátak, csapdák is jócskán kijuthattak. Hogyan tudtátok tartani a színvonalat?
– Az a helyzet, hogy a rengeteg változás, fejlődés, tagváltozások soha nem a pénz vagy zenei egyetnemértések miatt következtek be, hanem mind természetes emberi dolgok miatt: kapcsolatok elfáradtak, más irányt vettek, egy dolog viszont nagyon fontos, és kérlek, ezt nagyon erősen húzd alá: NAGYON SZERETÜNK ZENÉLNI. Ez lehet, hogy profánul hangzik, de ez van, s ezt sikerült időről időre egyre magasabb szinten művelnünk, mégpedig a közönségünk támogatásával, mert nélkülük nem ment volna. Persze, hogy voltak nehézségek, de sikerek és eredmények is. Volt, hogy még a széthullás is felmerült. De a zenébe vetett hit mindenen túlvitt. A világ változásai meg a sok körítés ellenére a gondolkodásmódunk, a hangulat, az eszszencia megmaradt.
– Ez persze csak akkor lehetséges, ha az alapértékek maradandók.
– Pontosan. Változhat a kifejezés, az eszköztár, a lehetőségek, a körülményeink, – csak annyit említek, hogy amikor elkezdtük még nem volt CD, internet, mobiltelefon. Ami nem változott, azok az alapértékek, amiért 10-12 évesen hangszert vettünk a kezünkbe – ha csak két dobütőt is –, ezért maradhattunk azok, akik mindig is voltunk.
– Megjelent lemezeiteket nem sorolnám itt most föl, de azt olvastam valahol, hogy valahogy nem is volt a céljaitok közt „aranylemezessé” válni. Aztán mégis azok lettetek többszörösen is, sőt, platinások is…
– Valóban nem gondolkodtunk abban, hogy aranylemezesek legyünk. A „csörömpölő” zenék (punk-rock, hard rock, heavy metal), és a közvetlen, a lényegre azonnal rátérő szövegek alapján nem hittük, hogy zenénk ennyi emberhez eljuthat. Emögött természetesen sok munka, fejlődés van, – néha nem annyira látványosak ezek, de egy picivel mindig előbbre visznek.
– Debreceniek vagytok, és azok is maradtatok. Tudjuk, hogy a Loki indulóját is Ti írtátok. Kérdésem: kifelé merre?
– A helyzet az, hogy szívesen játszunk bárhol, ahol kíváncsiak ránk. Elsődlegesen természetesen azokon a helyeken, ahol értik a zenénk szövegeit is, tehát határon kívüli magyarlakta helyeken. De játszottunk már Londonban és Dublinban ottani magyarok előtt. Ugyanakkor tényleg sokfelé jártunk már: Hollandiában, Svájcban, Németországban többször is. Angolul is magyarul is énekelünk, – néhány számunk le van fordítva. Abból a szempontból nem teszünk különbséget, hogy egy kis holland klubban néhánytíz embernek vagy éppen Erdélyben egy hatalmas fesztiválon lépünk fel.
Elmondanék egy nagyon kedves történetet. Egy holland kisváros egyik klubjában léptünk fel, ahol korábban 1-2 évvel azelőtt már egyszer voltunk. Nem volt túl sok ember, de jó volt a hangulat. Eljátsszuk nekik angol fordításban az „Ez az a ház” c. dalunkat. Utána a szokásos dedikálás, pólók stb. Többen szóltak, hogy másnap utánunk jönnek egy másik kisváros másik klubjába, ahol fellépünk, de tegyük már meg, hogy ezt a számot magyarul és nem angolul énekeljük, mert úgy majd velünk együtt tudják énekelni! Érted? Igazándiból nem értik a szöveget, de annyit hallgatták már, hogy – ha akcentussal is, – de velünk fogják együtt énekelni magyarul.
– Ez igazán nagyszerű!
– Igen, és a németeknél is voltak hasonló élményeink. Ha a szöveget nem is értik, a zene hangulata átjön.
– Mint tudjátok, ez a riport a Fedél Nélkül-ben fog megjelenni, annak keretében, hogy sikeres, méltán híres embereket szólaltatunk meg, akiket igenis érdekelnek a világban zajló események, változások. Sajnos, a lefelé ható változások dominálnak. Nem azt kérem, hogy mondd meg a tuti tippet a hajléktalanság felszámolásához, csak segíts azzal, hogy megosztod velünk, Te hogyan másztál ki a saját, szuverén gödrödből. Miben kell hinni, miben lehet megfogódzkodni, mi az, ami nem enged el félúton.
– Az a helyzet, hogy én is olyan családból származom, ahol mindkét szülőm kétkezi, egyszerű munkás volt, soha nem volt semmink sem, értsd autó, telek stb… Viszont gyerekként volt mit ennünk, és volt hol laknunk És ami a legfontosabb: nagy szeretet volt köztünk. Ma is nagyon szeretem a szüleimet. A szeretet átlendít.
– Ha megengedsz, egy magánvéleményt: én úgy gondolom: a szeretet és a humor, – legalábbis nekem.
– Egyetértek. Az olvasók is tudják, hogy a sok siker, turné meghozta a zenekarnak az anyagi elismerést. Mégis azt mondom, nem az a legfontosabb, hogy lyukas a cipő, hanem, hogy az ember ne veszítse el a hitét, humorát, önmaga és a világ iránt érzett szeretetét. Ha az ember önmagával nincs jóban, nem várhatja el, hogy a világ szeresse. Vannak alantas dolgok, amiket el kell esetleg végezni, hogy élve maradjunk, ez igen szomorú, de a Jóisten megadta a lehetőséget az embernek – szemben a növényekkel és állatokkal, hogy – tudunk gondolkodni, tudunk dönteni. Higgyünk önmagunkban és szeressük azt, akik vagyunk. Ha nap mint nap egyfajta mantraként ismételgetem, hogy szegény vagyok, szerencsétlen vagyok, nekem semmi sem sikerül, akkor az is leszek. Nekem például nagyok a füleim. Na és? Nem érdekel, soha nem szabatnám át, mert nem ez a lényeg.
Ismerek hajléktalanokat Debrecenben. Van, akit arcról, van akivel köszönőviszonyban vagyok. Szoktam segíteni és veszem is és olvasom is az újságot,(nem a magam fényezése miatt mondom mindezt…), de a tuti megoldást én sem tudom, nincs a zsebemben a Bölcsek köve. A rendelkezésre álló eszközöket kell felismerni és használni.
És ismerek olyan embereket, akik tehetnének, akik jólétben élnek, mégis sokszor nagyobb gondokkal küszködnek a mindennapi életben, mert nincsenek jóban önmagukkal, s így talán még sokkal boldogtalanabbak, mint mondjuk egy Fedél Nélkül terjesztő.
– Meg is válaszoltad a kérdésemet. Utolsó előtti kérdésem az lett volna, hogy olvasod-e a megvásárolt FN példányokat, hiszen régóta azért dolgozunk, hogy a benne lévő információk eljussanak az emberekhez.
– Igen, olvasom, és tisztelem azokat az embereket, akik akarnak tenni és tesznek is magukért és társaikért.
– Visszatérve a zenekarra: a 20. évforduló egyik legszebb megemlékezése az volt, hogy a Sziget mínusz egyedik napja a Tiétek volt. 35.000 ember, 2 és fél órás koncert. Most hol álltok és mik a terveitek?
– Tavaly jelent meg a Minden jót című lemezünk, ami hamarosan platina lesz. Köszönet minden minket hallgatónak! Áprilistól szeptemberig ezzel fogunk turnézni. És ebben az évben jelenik meg CD-n és DVD-n az összefoglaló koncertek anyaga az elmúlt 20 évről.
– Sok sikert kívánok nektek, hiszen a Ti sikeretek egyértelműen öröm nekünk, hallgatóknak is. Köszönöm a beszélgetést.
Az interjú az NCA támogatásával készült.
