Egy személyes élményemet szeretném megosztani, nem kell hozzá feltétlenül hajléktalannak lenni. Bár, aki beleszerelmesedik az alkohol mámorába, az többnyire hajléktalanná válik. Viszont az is igaz, hogy aki hajléktalan, az italba menekül és nagy valószínűséggel alkoholista lesz. Ennyit elöljáróban.
Köztudott dolog, hogy iszonyatos látvány a részeg ember. Mindenki elkerüli, a családjának szégyen és teher, barátai nincsenek, mert az ital miatt megbízhatatlan, hazudozó, gátlásait levetkőző alak. Még fokozom azzal, hogy egyre igénytelenebbé válik külsejét illetően, sokszor a szobatisztasága is megkérdőjelezhető. Nem beszélve a belső világáról, mert az ugyan nem látszik! Eleinte feszültségoldásképpen, a társaság kedvéért, az ünnep alkalmából, de később magáért a követelőző alkoholszint megtartása végett egyre többet és többet kíván a szervezet. Ezzel persze egyenes arányban következik az egzisztencia hanyatlása, a kapcsolatok megszakadása, a társadalmi kivetettség esélye. Mikor ezek tudatosulnak, bepánikol az ember, szabadulna szenvedélyétől, de már nem tud. Különösen egyedül nem! A segítségkérést még nagyobb szégyennek tartja, mint függőségét! Majd mindegyik iszákos azzal védekezik, hogy akkor teszi le a poharat, amikor akarja. Ez nem csak mások becsapása, hanem önámítás! De van szabadulás!
Egy ilyen problémákat kezelő helyen voltam Verőcén a Tiszta Forrás Alapítványnál, ahol egyidejűleg kb. 30 ember vett részt Gyógyító Konferencián. Maga a helyszín adottságainál fogva nagyon kellemes benyomást keltett bennem. Bár a rendezett, emberi körülmények, a rendszeres, közös étkezések meghitt hangulata sem közömbös, nem ez a dolog lényege! A mindenki által lenézett, kiközösített, megvetett, elhagyott emberek, kik az alkoholt szeretik csupán, mert még önmagukat is utálják és reménytelennek, kilátástalannak ítélik meg állapotukat, ebben a szervezetben gyűltek össze egy halvány reménysugár miatt, mely szerint lehet még belőlük EMBER.
A gyógyítás nem nyugtatókon és antidepresszánsokon alapszik, hanem Isten Igéjén, mely nem az alkoholéhséget pótolja, nem a károsodott szerveket regenerálja, hanem a lélekre hat olyan erővel, hogy már csak arra szomjazik az ember. Tudatosítani kell, hogy Jézus kereszthalálakor a hajléktalant és az alkoholistát éppúgy felvállalta, mint bármely bűnöst! A Bibliában szereplő Zákeus (a vámszedő), a házasságtörő asszony, a tékozló fiú, valamint a vakok, bénák, leprások éppolyan betegek, kivétettek, bűnösök voltak, mint a mai emberek. Ő ugyanúgy gyógyít és szabadít ma, mint ott és akkor. A rendszeres Ige-magyarázatok, az absztinensek bizonyságtételei túlcsorduló szeretettel és gondoskodással erősítik, hogy új szemléletet, értékítéletet kapjanak. Magam is alkoholproblémával küszködtem, több öngyilkossági kísérletem kudarcot vallott. Engem igaz nem Márkus Gábor lelkipásztor és hithű munkatársai buzdítottak hitre, de ezen az úton menekültem meg az önpusztítástól. Lehet, hogy sokaknak nem dobban meg a szíve az Evangélium hallatára, de tapasztalatból vallom, hogy ma is és mindenkor örökérvényű!
Köszönet és hála az Istennek, hogy ilyen embereket használ mások épülése érdekében!
Likes
Nincs hozzászólás